Sebestyén Márta, a jótékony

A Zeneakadémia 2005. szeptember 18-án rendhagyó jótékonysági est keretében ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. A jótékonysági koncerten Sebestyén Márta is fellép.

Az esemény kapcsán megkerestem Sebestyén Mártát, aki ha segítségről van szó, mindig az elsők közt van.

- Azt hallottam, hogy Neked egy egészen különleges kötődésed van a Zeneakadémiához, mesélnél erről?
- Édesanyám, Farkas Ilona, harmadéves hallgató volt, amikor édesapámmal összeházasodott. Az ezt követő kilenc hónapot mi együtt töltöttük a Zeneakadémia szent falai között. Majd születésem utáni első időben a Zeneakadémia kollégiumában laktunk. Azt szoktam mondani, hogy én az első évet már elvégeztem. Az édesanyám népzene főtanszakos volt, Kodály Zoltán utolsó öt növendékének egyike. Kodály nyugdíjba vonulása után megszűnt a főtanszak, így karvezető szakon végzett.
Kisgyermekkoromat végigkísérte Kodály neve, nagyon sokat hallottam, sokáig azt gondoltam, hogy ő egy idősebb „nagybácsink”. Rengeteget segített a családunknak, emberi, szakmai és zenei oldalról egyaránt. Három éves koromtól zenei óvodába jártam Forrai Kati nénihez, 5 évesen a Zeneakadémián énekeltem, mint gyermekkórustag és szólista. Életemnek egy nagyon fontos színtere volt. Minden jelentős megmozduláson igyekeztem ott lenni.

- Egyszer énekeltél is Kodály Zoltánnak. Hogyan emlékszel erre a találkozásra?
- Háromszáz óvodással köszöntöttük őt a 80. születésnapján, a köröndön. Integetett nekünk az ablakából, majd egy 12 fős „óvodai delegáció” felmehetett hozzá és párosával énekeltünk neki. Az én feledatom volt, hogy megköszönjem a magyar gyerekek nevében, hogy ilyen sok szép dalt írt nekünk. Elénekeltem a Bidres-bodros bárányt, nagyon meghatódott a látszólag szőrös szívű ember, megsímogatott és azt mondta, hogy ha minden gyerek ilyen szépen énekli őket, akkor érdemes volt megírni. Sajnos nincs fénykép róla, de aláírta nekem a Kis emberek dalait.

- A koncerten kivel lépsz fel és mit énekelsz?
- A Zeneakadémia koncertjén nagyon komoly produkciókra számíthatunk. Ez talán egy színfolt lesz, ez annyira testközeli zene, nagyon egyszerű, az ember egy szál magában kiáll, vagy esetleg kíséri valaki egyetlen furulyával. Sajnos zenészgenerációk nőnek fel úgy, hogy nem ismerik a népzenét. A mi dolgunk a népzenében érzelmileg megfogni a mindenkori hallgatót, a gyerekeket, az időseket, bárkit. Remélem sikeres lesz a koncert, eléri célját és lehetővé teszi a Zeneakadémia távlati terveinek megvalósulását, többek között újraindítani egy népzene főtanszakot, ami dr. Batta András nem titkolt vágya.

- Vasárnap a Mátyás templomban énekelsz egy segélykoncerten, szintén.
- Dalmáciában nyaraltam a fiaimmal amikor hallottam az árvízről és rögtön arra gondoltam, hogy sürgősen segíteni kellene rajtuk. Még ki sem gondoltam, hogy hogyan, amikor jött egy sms Gryllus Danitól, akinek szintén ez volt az első gondolata. Mondtam, hogy keresse meg az I.kertületi polgármestert, mivel a 2002-ben már adtunk egy segélykoncertet a Kárpátaljai árvízkárosultak megsegítéséért a Mátyás templomban. 2 Nap alatt készen is állt a haditerv. A fellépők közt lesz Gryllus Dani és Vili, a Sebő együttes, Halmos Béla, szerény személyem és két kedves fiatal kollégám Szokolai Dongó Balázs és Bolya Mátyás. A koncert 11-én, vasárnap este lesz 8 órakor a Mátyás templomban. A műsorban szerepelnek versek, zsoltárok, csupa emelkedett dolog. Talán az emberek megindulnak ezeken a gondolatokon.

- Közben még egy rákellenes kampányban is résztveszel.
- Igen. Ebben az aktív részvételem inkább a rábeszélés , figyelemkeltés. Az imázsomat, a nevemet adom hozzá. Ma már ebbe a betegségbe nem kell feltétlenül belehalni.

- Tehát folyamatosan jótékonykodsz.
- Tulajdonképpen aki magyar népzenére adja a fejét, azt nem a pénzhajhászás motiválja. Ezt a műfajt nem is lehet ilyen elképzelésekkel és gondolatokkal folytatni. Nem ártana persze, ha az ember normálisan meg tudna élni ebből. Nekem ez a foglalkozásom, 1975 óta előadóművész vagyok, ezt a műfajt szeretem és ez a dolgom, erre születtem.

- Most jöttél haza Írországból, ahová szinte hazajársz.
- Idén több ízben jártam Írországban, télen Mádl Ferencet kísértem el egy elnöki vizit alkalmával. Az volt a kérése, hogy adjak egy koncertet Mary Mc Alese elnöknek és kiséretének a kormány vendégházában, ahol az ő szállása volt. Egy ír kollégámmal és barátunkkal Andy Irvine-nel közösen léptem fel, ír és magyar dalokkal. Énekeltem ír népdalt is, Andy barátom kísért ír furulyán. Nagyon tetszett az elnök úrnak, egy szép levélben köszönte meg. Azért ez dicsőség és megmérettetés is, abban a 25 percben nekem Magyarországot kellett képviselnem. Ez volt Mádl Ferenc ajándéka a búcsú fogadáson. Szintén vele jártam februárban a spanyol királynál és háza népénél a Palazzo Reálban. Az Ausztria szárnyban adtam koncertet.

- Ilyenkor van benned egy kis félsz esetleg?
- Egy 2-300 fős diplomata közönségnek énekeltem, nem izgulok, de ez nem egy „normális-” koncertközönség, aki kifejezetten azért jön, mert engem akar hallani, hanem hivatalból ott kell lenniük. Azt vettem észre, hogy sikeres megnyilvánulás volt, tetszett nekik, sőt az írek önfeledten tapsoltak, szinte táncra is perdültek. Az elnök asszonynak is nagyon tetszett, elbeszélgettünk az ír zenéről. A spanyol udvari etikett ennél jóval merevebb és távolságtartóbb, ott nem lehetett bratyizni. Őfelsége a koncert után meghívott minket egy beszélgetésre, ahol közös fénykép is készült és kapott tőlünk egy dúsan faragott dunántúli furulyát...

”Ennek a lánynak gyöngyök peregnek a torkából – mondta róla egyszer az egyik népszerû magyar énekesnõ. Hangját mindenki ismeri, akit egy cseppet is érdekelnek a magyar népdalok.”

szilviac

[2005.09.09.]