"A legenda tovább él" - Interjú az Illés-kiállítás szervezőjével

Kinek, mit jelentettek, a hatvanas-hetvenes évek? Sokaknak – akik az Illés-együttes muzsikáján nőttek fel, a gyermekkort, a fiatalságot, barátságokat, szerelmet, és nem utolsó sorban - a zenét. A mai tízen-huszonéveseknek pedig a rácsodálkozást egy olyan korszakra, amelyről legfeljebb szüleik elbeszéléseiből, vagy netán korabeli filmekből lehetnek valamiféle ismereteik.

Mohai Sándor az Illés-együttes életéről, működéséről gyűjtött össze különböző relikviákat, hogy egy kiállítás segítségével rekonstruálhassuk azt a korszakot, ami egyeseknek történelem, másoknak – legenda.

- Mit jelentett neked az Illés muzsikája?
- Mit jelenthet egy 13 éves gyereknek az Illés? Valami újat. Olyat, amire muszáj odafigyelni. Amit az ember magába szív. És mi magunkba szívtuk azt az életérzést, feltöltődtünk mindattól, amit a beatzene képes volt nyújtani ennek a társadalomnak, és amit persze az Illés-együttes közvetített. Ebben a sajátságos miliőben is elsősorban a szövegvilág fogott meg, az a fajta bátor szókimondás, ami Bródy szövegeit jellemezte. Az együttes a korral együtt élt, mi pedig velük. Együtt lélegeztünk. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen; rengeteg gáncsoskodást, intrikát kellett elszenvedniük. Mindezek ellenére, tűzön-vízen keresztülvitték azt, amit elkezdtek, amiben hittek. Magyarországon egy műfajt honosítottak meg; úgy is mondhatnám, hogy cölöpöket vertek az állóvízbe. Ki merem jelenteni, hogy ők voltak a Magyar Beatles. 2008. szeptember 3-án lesz 35 éve, hogy a zenekar feloszlott. A dalaik ma is élnek és aktuálisak; ebben a politikai és társadalmi helyzetben ma is megállják a helyüket.

- Hogyan jutottál arra a gondolatra, hogy egy „Kiállítás képein” keresztül mutasd be az együttes életét?
- Régi álmom valósult meg ezzel a gondolattal. Tavaly év végén, egy ismerősöm által jött az ötlet, hogy az Illés-együttesről kellene csinálni egy kiállítást. A gondolatot hamarosan tett követte, sorba rendeztem a nálam meglévő anyagokat. Időközben helyszínt is találtunk, egy Margit körúti étterem adott otthont a rendezvénynek. Végül március 3-ára minden mozaikkocka a helyére került, és meg tudtunk nyitni.

- Milyen jellegű relikviákból/fotókból állt össze az anyag, és hogyan sikerült összegyűjteni?
- 13 éves korom óta gyűjtöm az Illés-relikviákat, kép- és hangfelvételeket, személyes tárgyakat, stb. Ezeken kívül szórólapok (pl.„Halló itt Balaton”), eredeti filmplakátok, fényképek a Földvári Szabadtéri Színpadról, az Illés-filmekből kifotózott részletek, TV-ből, filmarchívumokból származó képes dokumentumok alkotják a kiállítás gerincét. Olyan retro tárgyakat sikerült beszerezni, mint pl. csatos bambisüveg, Mambo magnetofon, vagy Supraphon lemezjátszó. Hozzájutottunk az eredeti Ifjúsági Magazin egyes példányaihoz, ezen kívül látható még úttörősíp és a kor nagy divatjának számító orkánkabát is. Pásztory Zoli dedikált dobverője – személyes tárgyaival együtt - szintén kiállításra került. Mindezek magánemberektől, gyűjtőktől származnak. Itt szeretném megköszönni az említetteken kívül az Országos Széchenyi Könyvtár, az Illés- családtagok segítségét, valamint erkölcsi- és anyagi támogatásukat. Mint tudjuk, Pásztory Zoli és Illés Lajos már nincsenek az élők sorában; a kiállítás egyben az ő emlékük előtt is tiszteleg.

- Eddig hány helyszínen lehetett megtekinteni?
- A Margit körúti megnyitón olyan sztárvendégek vettek részt, mint Szörényi Levente, Bródy János, Benkő Laci az Omegából, vagy Juhász Előd. Erre az alkalomra saját verssel készültem, melyet a kiállítás megnyitója előtt szavaltam el az egybegyűlteknek.Az ezután következő állomás a Várklub, a zenekar egykori sikereinek színhelye volt.

- Hol látható a kiállítás jelenleg, és milyen terveid vannak továbbiakban?
- A kiállítás jelenleg is Nyíregyházán van; sztárvendégekkel, kivetítéssel és sok-sok zenével áll a látogatók rendelkezésére. Szeretnénk az anyagot folyamatosan bővíteni, majd a továbbiakban is utaztatni. Nyíregyháza után a következő állomás Kisoroszi (Illés Lajos legutóbbi lakhelye), ahol a kiállítás keretein belül Illés Lajos életmű- bemutatóját is tervezzük. Ennek dátuma, augusztus 18. Ezután, szeptemberben visszatérünk Budapestre, a Bécsi úti Új Udvar Üzletközpontba. Októberben, vagy novemberben a MOM kultúrházban folytatódik a rendezvény. Távolabbi tervek között szerepel, hogy a már lefényképezett 100 tabló, plusz retro-anyag, valamilyen kiadvány formájában is megjelenjen.

- Hogyan fogadták a zenekar tagjai a kezdeményezést?
- Az Illés szerzőpárosa már a Menta-teraszbeli megnyitón kifejezte elismerését, viszont az István, a király munkálatai miatt a Várklubban sajnos nem tudtak jelen lenni. Kevesen emlékeznek arra, hogy az ún. „Nagy Illés” feloszlása után, 1973-ban Lajos létrehozott egy másik Illés-együttest. Ebből a csapatból három zenekari tag tette tiszteletét az eseményen. Bemutatásuk után a jelenlévők szívélyes tapssal jutalmazták a viszonylag ismeretlen zenészeket.

- Van-e valamilyen adatod arról, hogy a bemutatókon – egyrészt – milyen látogatottságot sikerült elérni; másrészt életkor szempontjából milyen összetételű közönség mutatott érdeklődést a rendezvény iránt?
- A Menta terasz nagyjából 70%-os sikerrel dicsekedhet. Igazából a Várklubra érett be az egész eddigi munkánk; ez a helyszín ugyanis rengeteg látogatót vonzott. Aminek viszont nagyon örülök, hogy nem csak a nosztalgiázó ötvenes-hatvanasok voltak kíváncsiak ifjúkori emlékeik felidézésére; szép számmal fogadtunk fiatal látogatókat is. Annyira azért nem ért meglepetésként, hiszen 2005-ben, a Szigeten tartott nulladik napi Illés koncerten már föltűnt, hogy mennyi tizenéves gyerek fújja kívülről a dalokat. Akkor, ott megtudtam tőlük, hogy ezek a dalok számukra is értéket képviselnek, szemben – ahogy ők mondták – a mai „gagyikkal”.

- Mik a konklúziói az Illés-kiállításnak?
- Mint régi gyűjtő úgy érzem, hogy a felnőtt fejjel megadatott, amiről gyerekként még álmodni is alig mertem: ezzel a kiállítással teljesültek vágyaim. Külön öröm, hogy a kezdeményezést a szakma, vagyis az illetékesek is teljes mértékig elfogadták. A sok embert látva, olyan érzéseket éltem át, mint színész a színpadon, vastaps közben. Számomra ez, ami fontos, nem pedig a profitálás. És még valami: ezt a legendát őrizni kell, fönn kell tartani, legalábbis a mi életünkben mindenképpen. Ezáltal a legenda tovább él.

- Hegedűs István -

[2008.07.02.]