"A kelet-európai country" - A Fonográf együttes története 5.rész

Vidéki kislány, Levél a távolból, Lökd ide a sört… hogy csak a legismertebbeket említsem. E dalcímek és előadóik - a teljesség igénye nélkül – ma már visszavonhatatlanul beépültek az egyetemes hazai rock-történelembe. A Fonográf- együttes megalakulásának 35. évfordulójára emlékezve, pályafutásnak 10 éves történetét több részben igyekeztünk sorba rendezni.

A Jelenkor ítélete

1984-ben kijöttek a Fonográf (és szerintem a magyar rocktörténelem egyik) legjobb alkotásával, amely a Jelenkor címet viselte. A lemezborító mizéria úgy tűnik 10 év elteltével is kísértett, mert újfent nem engedték kiadni az eredeti elképzelés szerinti design-nal. Amúgy egy festményt ábrázolt, melyen egy vörös színű katonai sisak, valamint távolabb egy völgyben fekvő aprócska ház látható. Körülötte mindenütt pusztulás nyomai.

Egyértelműen ez a kép ihlette Bródy-t a Bengázer című opusz szövegének megírására, mely a korong egyik legmeghatározóbb darabja. A 9 tételesre készített nagylemezről az Olvadást letiltották, mondván túlzottan hajaz olyasmire, ami nem fér össze a szocialista társadalom értékrendjével.

A lemezborítót régi jó szokás szerint egyszerű fehér kartontasakban engedték a boltokba, ezúttal annyi engedményt téve, hogy a lemezcím és a négyszögletes papírfelület sötétzöld keretet kapott. Ekkorra már láthatóan puhult a diktatúra, az anyagot nem lehetett teljes egészében letiltani.

A 8 rendkívül igényesen megírt és hangszerelt, szövegvilágában az egykori Bródyt visszahozó szerzemény, a magyar rock egyik legszebben csillogó gyöngyszeme, ami ma is megállja a helyét. Tegyük hozzá, hogy Szörényi (mint komponista) mindössze két nótával képviselteti magát a lemezen, a zeneszerzés többségében Tolcsvay és Móricz Misi munkája.(1999-ben digitalizált formában, eredeti borítóval, bónuszként a letiltott nótával, a Hungaroton újra kiadta a Jelenkort. Köszönet érte.)

Utólag értékelve úgy tűnik, hogy a (rájuk kényszerített?) magyaridegen country-műfaj nyűgjeitől megszabadulva, Levente mellett, beérett a többi zenekari tag munkájának gyümölcse is. Éppen ezért döbbentette meg a Fonográf legénységét, hogy az 1984. dec.14-re hirdetett lemezbemutató koncert egyben a zenekar búcsúfellépését is jelentette, hiszen Szörényi Levente világossá tette, hogy visszavonul az aktív színpadi zenéléstől.

Félreértés ne essék: soha nem mondta azt, hogy egyáltalán nem fog pódiumra lépni; a rendszeres koncertezést kívánta abbahagyni, látva azt az iszonyatos tülekedést, amit a világot jelentő deszkákért voltak képesek vívni egymással (és a hatalommal) egyes zenészek. Így az egy naposra tervezett buli összesen három előadást eredményezett, valamennyi telt házzal ment le.

A búcsúfellépés óta a Fonográf mindössze egyszer lépett közönség elé. Az együttes 30 éves fennállását ünnepelte 2004. június 4-én, a Kisstadionban 10.000 régi és új rajongója előtt. Meglepetésként, a doboknál Németh Oszi mellett, Levente fia, Szörényi Őrs ült.

Az igazi szupercsapat

A Fonográfról elmondható, hogy a szó legnemesebb értelmében vett szupergroup. Tagjai kivétel nélkül felkészült, tehetséges muzsikusok, akik már jócskán bizonyítottak más bandákban.

Az Illéssel összehasonlítva, ki kell jelenteni, hogy azt a fajta sikert és közönségszeretetet, ami a zenekart övezte, a Fonográf legfeljebb megközelíteni tudta, de elérni soha. Tegyük hozzá, hogy a ’60-as évek közege sem volt azonos a 10 évvel későbbi magyar-, és nemzetközi viszonyokkal.

Éppúgy az igazsághoz tartozik, hogy Bródy János korábbi szöveg-, és viselkedési megnyilvánulásai miatt a Fonográf fokozottan a kultúr-, és politikai hatalom látókörébe került, ami rendkívüli módon megnehezítette a szövegíró művészi (korábban működő) kibontakozását. A Jelenkor album ékes bizonyítéka annak, hogy mi lett volna, ha…

Annyi viszont bizonyosan kiderült, hogy az 1990. szept.15-i, második Illés-koncertre írt kislemez (Kenyér és vér; Új világ) két dala egyenes irányú folytatása a Fonográf utolsó albumát jellemző zenei világnak. Kár, hogy ezt is, azt is méltatlanul elfeledték!

Mindenki ízlése, vagy netán emlékei alapján ítélheti meg a Fonográf zenei munkásságát. Egy valami azonban biztos: az a 10 év, amit a pályán – változatlan felállásban, összetételben - eltöltöttek, mély és kitörölhetetlen nyomokat hagyott a magyar zenei életben.

Olvass tovább: Íme a Fonográf-portré összes része

(vége)

– Hegedűs István –

[2008.08.01.]