"A kelet-európai country": Country-üzem - kis kitérőkkel (3. rész)

Vidéki kislány, Levél a távolból, Lökd ide a sört… hogy csak a legismertebbeket említsem. E dalcímek és előadóik - a teljesség igénye nélkül – ma már visszavonhatatlanul beépültek az egyetemes hazai rock-történelembe. A Fonográf- együttes megalakulásának harmincötödik évfordulójára emlékezve, pályafutásnak tíz éves történetét több részben igyekeztünk sorba rendezni.

A Koncz Zsuzsának írt verslemez után került sor a Fonográf II. sz. bakelit korongjára, mely egy Rejtő Jenő írás címét kölcsönözte: Na mi újság Wágner úr? A bemutatkozó anyaghoz viszonyítva jelentős eltérést mutató kiadvány sikere enyhén szólva sem lett frenetikus.

Az eredeti elképzeléshez képest, miszerint a bartóki (valamint illési) hagyományokat továbbvivő, népzenei elemeket tömörítő, ugyanakkor rockos hangzásvilág – e kiadvány szerint, a múlté. Ezzel szemben a dalok többségében a könnyed popularitás, a countrys körítés, az egyszerű dallamszerkezet érvényesül.

Vagyis mindenáron meg kellett felelni az üzleti szempontoknak, a Hanglemezgyár elvárásainak. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy Szörényi Leventétől, vagy Tolcsvay Lászlótól mindössze ennyire futotta volna? Bródy szövegeiről már nem is beszélve! Egészen az 1984-es utolsó (új dalokat tartalmazó) albumukig olyannyira visszafogottan semleges (talán környezetvédőnek is felfogható) témák uralták a Fonográf első hat LP-jét, mintha nem is az Illés egykori harcos szövegírójáról lenne szó! Elvétve Koncz Zsuzsa lemezein villannak be halvány utalások, melyek Tini régi, burkolt társadalomkritikai megnyilvánulásaira emlékeztetnek. Gondolok itt a soron következő Koncz –bakelitra (szintén 1975-ös megjelenés) – Ne vágj ki minden fát! Nem valószínű, hogy egyértelműen a már említett korai környezetvédelmi versekről szólna a dal és a lemez!

A következő évben a Kenguru című film címadó szerzeményét prezentálta a Szörényi-Bródy szerzőpáros, illusztris zenészek társaságában. Az FG-4, mint címe is jelzi, IV. a sorban. A lemezen sorakozó dalok közül igazán maradandót a Levél a távolból jelentett, no és a címadó nóta. Az évet a Koncz IX. – a második verslemez zárta. A X. sz. kiadvány immár ’77-re datálódik, ahol az 1964, és a Széllel szemben… keltett némi feltűnést. Az Edison Fonográf Album (V. sz. LP) a feltaláló emléke előtt tisztelgett, rajta olyan szerzeményekkel, mint az Edison Magyarországon, a Viktória, vagy Szabolcs pincehangján előadott Vén vagyok akár a Föld. A Jöjj kedvesem gyönyörű lírájával nagyon sok lányszívet megdobogtatott. Az LP különlegessége, hogy vendégként a Benkó Dixieland Band, Dés László és Deseő Attila fúvósok színesítették a századelő hangulatát idéző egyes darabokat.

A Fonográf műhely a ’78-as évben is tovább működött. Egy nagyszerű kislemez után (I.M. Elvis Presley – mellyel az 1977. augusztus 16-án elhunyt rock & roll Király nagysága előtt hajtottak fejet, miközben szerették volna az Illés-siker Little Richardot megismételni); B oldalon a kissé áthallásos mondanivalójú 1978-cal - két analóg kiadvány következett. Halász Juditnak az Amikor én még kislány voltam címűt, Kovács Katinak pedig egy fantasztikusan különleges (Életem lemeze) anyagot írtak. Utóbbi mellett időzzünk el egy pillanatra! E hanghordozó kapcsán először támadt rés az összeszokott szerzőpáros szoros együttműködésében; ugyanis a szövegíró nem volt más, mint az LGT versfaragója, a kitűnő tollú Adamis Anna (!).

Ugyanez az év, végre egy erős, újabb albumot eredményezett. Méghozzá az V. számút, Útközben címmel. Érdekessége, hogy az eddig erőltetett country-vonal (ha nem is jelentősen) de valamelyest háttérbe szorult. Az SP-ről bemásolt 1978, az utolsó Illés-kislemez, Gondolj néha rám, az Útközben, és nem utolsó sorban a Hunyd le a szemed, kissé felrázta a zenekar némileg közönyössé vált közönségét. A korabeli kritikák (pl. Pesti Műsor) szuperlatívuszokban beszéltek a kiadványról, erőteljesen drukkolva a tehetséges zenészekből álló csapatnak a sikeres megújuláshoz.

(folytatjuk)

Íme a Fonográf-portré összes része

- Hegedűs István -

[2008.07.09.]