"A kelet-európai country a Fonográftól" - MIDEM, szólólemezek, monstre-produkciók (4. rész)
Vidéki kislány, Levél a távolból, Lökd ide a sört… hogy csak a legismertebbeket említsem. E dalcímek és előadóik - a teljesség igénye nélkül – ma már visszavonhatatlanul beépültek az egyetemes hazai rock-történelembe. A Fonográf-együttes megalakulásának harmincötödik évfordulójára emlékezve, pályafutásnak tíz éves történetét több részben igyekeztünk sorba rendezni.
A ’79-es év jórészt inkább kislemezeket hozott az együttes életébe: mindenek előtt egy angol nyelvűt
(Greyhound; Lonesome Once Again), mely a
Levél a távolból és a
Mondd, hogy nem haragszol rám című szerzeményeket takarja.
Koncz Zsuzsának is SP jutott ezúttal, majd a country-csapat részt vett a
Belépés csak tornacipőben címmel rendezett sport-blődli-találkozón az
Amatőr sportolók dalával.
Ezek után megjelentettek egy válogatás anyagot
Fonográf Country címmel, mintegy összefoglalva eddigi tevékenységüket. A
Valahol című újabb Koncz LP-t szerzőként, szinte egyedül
Tolcsvay László jegyezte. Ez az év még egy meglepetéssel szolgált:
Zorán (!) III. sz. szólóalbumán, két
Szörényi-
Bródy dal is helyet kapott.
A
Hanglemezgyár elképzelései szerint a Fonográfból világsztárt szerettek volna kreálni, ennek érdekében a
MIDEM nemzetközi gálára –
a bemutatkozó SP után - egy angol nyelvű nagylemezzel készültek. Ekkor 1980-at írtunk. A
Country And Eastern címet viselő kiadvány Magyarországon is megjelent, de alapvetően a nyugati piacra szánták.
Tartalmát a Szörényi-szólóalbumtól, a Fonográf legjobbnak ítélt dalaiig rendelkezésre álló anyagokból válogatták össze. Ami bölcs előrelátásra vallott, hogy az eredeti szövegeket nem fordították angolra, hanem egy
Stacey Wylde nevű, amerikai illetőségű úriemberrel íratták újra.
Új kiadvány, zenekari keretek között továbbra sem készült. Kiadtak viszont külön-külön szólólemezt egyrészt Szörényi Leventével,
(neki már a Hazatérés a másodikat jelentette) másrészt Bródy is debütált a
Hungarian Blues-zal. A műfaj ismerői
(és éles szemű rajongói) ilyenkor szoktak kétségbe esni, hogy kedvenc bandájukban megindul az erózió; ugyanis az eddigi példák mind azt bizonyítják, hogy ha valamelyik tag szólólemez készítésére adja a fejét, ott bizony – nagy valószínűséggel - zenekari bomlás várható.
Maradjatok együttA Fonográf esetében azonban a feloszlásig még négy év közös munka adva volt – legalábbis elméletileg. Ugyanis a fellépések ritkultak, jórészt jelesebb alkalmakkor álltak színpadra; a tagok közül többen, inkább saját produkciójukra koncentráltak.
Nem volt véletlen tehát az 1981. március 26-án megrendezésre kerülő
Illés-koncert időzítése sem. A 2864 fizető néző előtt zajló monstre bemutatón Szörényi Levente és társai megtapasztalhatták, hogy fanatikus közönségüknek mit jelentett az előzenekarként fellépő Fonográf és a halottaiból feltámadó fő attrakció, az
Illés.
Önmagáért beszél az a lemezen is megörökített, Illés-műsor alatti bekiabálás, hogy
„Maradjatok együtt!” Ahogy mondani szokták, a szellem kiszabadult a palackból; már nem lehetett visszagyömöszölni! Bizonyossá vált, hogy a ’80-as évek megváltozott zenei közegében többé már nem lehet átlagos produkciókkal labdába rúgni, legalábbis ilyen múlttal rendelkező zenészeknek nem.
1983. augusztus 20-án
(és előtte még négy ráadás előadásban) a városligeti Királydombon bemutatták minden idők legnagyszerűbb magyar rockoperáját, az István, a királyt.
A szerzők – természetesen – Szörényi Levente és Bródy János. E cikknek nem feladata méltatni a művet; viszont ami e történetbe kívánkozik; mindkét formáció, tehát az Illés és a Fonográf is, egy betétdal erejéig megjelent a rockopera szereplői között. Mindkét monumentális rendezvény
(egyébként Koltay Gábor hathatós munkájával) szédítő magasságba emelte azt a bizonyos lécet; innen már nem volt visszaút.
(folytatjuk)
Olvass tovább: Íme a Fonográf-portré összes része- Hegedűs István -
[2008.07.13.]
Hírek
