Herfli és orgona - Sigmund Groven a Mátyás-templomban

Szájharmonika. Tíz emberből kilenc a Volt egyszer egy Vadnyugat főtémájára asszociál neve hallatán, és nem is tudja elképzelni más zenei közegben. Pedig a mindössze 300 éves szájharmonika, a herfli korántsem egy profán kovbojhangszer. Április 1-jén megtudjuk. És ez nem vicc.
Ezen a napon ugyanis egy olyan hangszer szólal meg a Mátyás-templom sokat látott falai között, amin ritkán játszik komolyzenész. Sigmund Groven azonban ezt teszi, és Szamosi Szabolcs orgonaművésszel kiegészülve páratlan és formabontó felállással/műsorral lepi meg a huszonötödik Budapesti Tavaszi Fesztivál közönségét.

A norvég harmonikaművész Heddalban született zenész család gyermekeként. Kilenc éves korában fordult a harmonika felé, amikor először hallotta a hangszer legendás művészét, a harmonika "úttörőjét", Tommy Reillyt. Grovent az úgynevezett kromatikus harmonika első számú művészeként tartják számon San Franciscótól Hong-Kongig. Sigmund Groven egyedi megrendelésére készített ezüst koncert-harmonikán játszik. Repertoárja igen széles: a népszerű dallamoktól, a népzenén át a saját kompozíciókig, Bachtól a harmonikára és zenekarra írt kortárs darabokig terjed.

Groven műsora önálló szóló daraboktól (Sigmund Groven: Heading for the Light) a Groven-féle átiratokig terjed, melyben ugyanúgy megtalálható eredetileg orgonára írt szimfónia (Charles-Marie Widor: V. szimfónia, op. 42), mint vonóstrióra írt szerenád (Ludwig van Beethoven: Andante, op. 8), szólóhegedűre írt partita vagy fuvolára és csembalóra írt szonáta (Johann Sebastian Bach: Andante és Allegro, BWV 1006; Liebster Jesu, wir sind hier, BWV 730-731; Esz-dúr szonáta, BWV 1031), blockflötére és csembalóra írt szonáta (Georg Friedrich Händel: F-dúr szonáta), vagy önálló színházi kompozíció (Sigmund Groven: Ária és Glória).

A sokak számára a herfli új oldalát bemutató est április 1-jén 20.00 órai kezdettel látható a Mátyás-templomban.

[2005.03.01.]