A kiadó térdre rogyott, a Neo viszont robog

Tíz éve a csapat még két emberes volt, öt esztendő és pár csere elteltével Milkovics Mátyás, Hódosi Enikő és Kőváry Péter alkotják a Neot. A két férfi taggal beszélgettünk a stílusukról, nyelvről, iparról és természetesen a csapatról. Elárulták, hogy ismét szeretnének külföld felé nyitni, mert már összekovácsolódott a csapat, magyar dalokban nem gondolkodnak, új lemezben viszont annál inkább, az internet pedig nagyon király szerintük.

- Az első kérdés csak Péternek szól. Mielőtt bekerültél, szeretted-e a Neot, mint duót?
- Péter: Enikővel már tíz éve együtt zenélünk, régről ismerjük egymást, és anno mi közösen jártunk Neo koncertekre.

- Mátyással már akkor is volt kapcsolatotok?
- Péter: Nem, a Kontrollos történet előtt egyszer találkoztunk Ábrahám Zsolti révén, aki szintén gitározott a bandában. Egy szegedi koncerten bementünk az öltözőbe, és két szót váltottunk.

Rövid privát faggatás után kicsit bemelegítő jelleggel is a Neo stílusáról kérdeztem a fiúkat. A triót jelen felállásában újhullámosnak (new wave) sorolják be, de nem tudom van-e értelme a beskatulyázásnak, hiszen régen a Beatricet Nagy Feróval is ebbe a szekcióba tették.

- Péter: A ’70-es években két meghatározó stílus volt a popzenében: diszkó és punk. Ennek a kettőnek a keveredéséből jött létre a következő évtizedre az újhullám. Mára a new wave már csak egy megközelítése a muzsikának. Például programozott dobok, szintik vannak, de hallhatunk gitárt is, és az énekben, szövegekben is olyan refrének csendülnek fel.

- Mátyás: Pont ebben a stílusmeghatározásban van benne, hogy az újhullám bármire ráhúzható. Olyan zenekarokról állíthatjuk, akik nem egy kiválasztott műfajban nyomják, hanem mindig beleveszik a saját játékukba az aktuális eseményeket, történéseket. Nem azért, mert ez a divat, hanem mert vannak emberek, akiket érdekel, mi van körülöttük, és haladni szeretnének a korral. Innentől kezdve az újhullám titulust a végtelenségig húzhatjuk. 2008-ban is lehet ebbe a kategóriába tartozni, ha a tradíciókba friss dolgokat is beleolvasztunk.

- Péter: Igen, ez inkább egy hozzáállás az alkotáshoz.

- Mátyás: Ez egy univerzális műfaj, hiszen ami populáris, de egyben progresszivitással is bír, az nyugodtan ide kerülhet. Nem sűrűn halljuk magunkról, hogy újhullámosak vagyunk, de szerintem abszolút helytálló felénk ez a megközelítés.

- Péter: MySpace-n is kint van nálunk, hogy new wave, electronica és pop. Az elsőt már megbeszéltünk, az elektronikus is egyértelmű, hiszen az az alapja az egésznek, a pop pedig európai értelemben vett pop, hiszen rendes strófákat és refréneket írunk, slágeres a dalok, de nem pejoratív értelemben.

- Mivel az electronica a basic, így minden szám Mátyástól indul ki?
- Mátyás: Nem feltétlenül, Péter és Enikő is kreatív emberek, itt jó értelemben vett demokrácia van.

- Péter: Inkább a befejezés, a sound design, ami Matykó feladata. Mindannyian írunk dalokat, külön-külön és együtt is. Például a ’Record Straight’-et teljesen közösen készítettük.

- A ’Record Straight’-et 48 ezren, az ’Endless Roads’-t pedig 14 ezren nézték meg az oldalatokon. Nem cseréltek le egy számot, ha azért ennyivel kevesebben érdeklődnek?
- Péter: Mindkét számot ugyanannyira kedveljük, és szerintem olyan dalokat is fel kell tenni, amit nem ismernek olyan sokan. Fontos, mit szeret a hallgatóság, de egy-két saját kedvenceit is be kell dobni, amit mondjuk kevesebbet játszunk koncerteken, de attól még jó nóták.

- Mostanában túlnyom részt itthon zenéltek. Nincs kedvetek írni magyarul is néhány dalt, amelyeket nyilván külföldön nem játszanátok le, de a hazai közönségnek lehet, tetszene.
- Mátyás: Szerintem mi vagyunk az első generáció abból az eresztésből, akik már nem gondolkoznak ezen. Már gyerekkorunktól olyan zenéket hallgattunk, amik angolszászok, vagy annak közelében voltak. Persze magyarokat is ismertünk, de nem azok voltak a favorizáltuk. A gondolatok angolul is ott vannak a számokban, akit meg érdekel, az odafigyel és megérti.

- Péter: Olyan típusú zenét csinálunk, amihez szerintünk nem passzol a magyar szöveg. Ott van például a 30Y, akikkel tök jó barátságban vagyunk, és nagyon jó dolgokat alkotnak. Az a stílus épp arra a nyelvezetre épül, a miénk pedig nem. Egy Neo nem szólal meg magyarul, nem illik hozzá. Másrészt meg sok esetben a honi nyelvünk megerőszakolja a dallamokat.

- Mátyás: Egy univerzális popzenét játszó csapatnak univerzális hangokon kell megszólalnia.

- Péter: Az ’50-es évek óta van pop, és fél évszázad alatt ez alakult ki. Imádom a magyart, de nagyon cirkalmas. Arra alkalmatlan, hogy egyszerű szövegvilágot lehessen építeni belőle. Nagyon jók a Kispál nóták, de kábé háromszor több karaktert tartalmaznak, mint a klasszikus slágernek, és nem is lehet jobban összesűríteni.

- Ne vegyétek pimaszkodásnak, de régen több külföldi koncertje volt a Neonak, mint manapság. Ennek mi lehet az oka?
- Mátyás: Ez időszak kérdése, nagyon sokat változott a világ. Elég komplex problémáról van szó, nem akarom teljesen elmisztifikálni, a lényeg, volt szűk két évünk, amikor megnyíltak a lehetőségek, majd hirtelen bezárultak. Ezért elsősorban a kialakult helyzet átformálódása a felelős, hihetetlen rohamléptekben történnek a dolgok. Több évtizeden keresztül a nagy kiadók uralták az egész zeneipart, aztán beindult az internet, CD meghalt, kiadók meghaltak és a régi rend pár év alatt összeomlott. ’98-’99-ben még a legvégét járta az egész, és akkor a Neo is mindenkinek megmutathatta magát. Ott még egy kialakult kör volt, leszerződtél, garantáltan készítettek neked lemezt, videoklipet, megvolt a promóció, elkezdték nyomni a csatornákon, stb. Volt egy érthető, követhető módja annak, hogyan lesz a kezeid közül kikerült zenéből egy közismert valami. Ma pedig egy képlékeny, ma születő dolgot kell kitapasztalni.

- Péter: Másrészt egy Kelet-európai produkciónak eleve nagyon kevés esélye van nyugaton. Hogy egy minimális szinten be tudj szivárogni, ahhoz iszonyatosan sok befektetett munka, energia és szerencse kell. Igazából két időszak volt a Neo életében, amikor megcsillant a külföldi játékok lehetősége. Az egyik, amit Matykó is említett a Rózsaszín Párduc idején volt (A The Pink Panther Theme 1998. novemberében jelent meg és több mint 20 országban kiadták, Dél-Afrikán át Kanadától Japánig- a szerk.), de akkor nem volt igazán sok koncert. A másik pedig 2004-ben, a Kontroll nemzetközi sikerével jött. Akkor viszonylag sok határon túli szereplés volt, de azt megtartani rohadt nehéz. Miután itt élünk, itt dolgozunk, így sokkal egyszerűbb itthon játszani, bár most ismét azon vagyunk, hogy az új lemezzel majd kifelé is nyissunk. Az internettel megint kitárult a világ, ugyanakkor rengeteg banda van, így nem lesz könnyű.

- Mátyás: Igen, és még az emberi oldalát sem szabad elfelejteni, hiszen 2003-ban nagyot fordult a Neo, teljesen új emberek ismerkedtek meg egymással, és nem foglalkozunk a nemzetközi poronddal, csak a közösséggel. A zene nem arról szól nálunk, hogy nyomjuk és kell a siker. Megvolt a szimpátia, tudtunk, hogy jó dolgokra leszünk képesek együtt, de az összeszokáshoz évek kellenek. Most van egy újraeszmélés, hiszen már megvan az a szinkron, az együtt dolgozási metódus, amiben közösen tudunk alkotni, és nem újdonság számba megy, nem kell a másikat megemésztenünk. Eddig csak történtek az események, most pedig már tudatosan koncentrálunk rájuk. Szeretnénk szélesíteni a kört, akiknek szólunk. Eleve a Neonak nincsen célközönsége, ezt bárki hallgathatja és szeretheti.

„Egy-két éve még egy nagy nemzetközi kiadónál volt szerződésünk…”

- Péter: Ezt te is érted, hiszen huszonévesen látod, hogy működik minden. A ti korosztályotoknak már ez a természetes: mp3, blogok, nekünk annyira nem. Nektek az arcotokba teszik a zenéket, tíz évvel ezelőtt nekünk meg utána kellett menni.

- Mátyás: Ez főleg azért furcsa, mert itt nem a nagy öregek beszélnek a harminc évvel ezelőtti állapotokról. Egy-két éve még egy nagy nemzetközi kiadónál volt szerződésünk, akik azóta térdre rogytak. De ha kicsit oldalra nézünk, akkor ott van a rádió példája. Ki hallgat ma már olyan csatornát, ahol folyamatosan jönnek a számok, mikor megteheti, hogy mindig az megy a fülébe, amit ő akar.

- Péter: Régen a nagy sztároknak milliós lemezeladásaik voltak, ma már ez csak álom. Az előadó kénytelen feltenni az albumát a netre, hogy töltsék le kvázi ingyen, csak hallgassák meg.

- Mátyás: Ez egyébként iszonyatosan jó, mert megszűnt egy csomó felesleges cég a zeneiparban. Az egész eleve arról szólna, hogy elkészüljük a zenét, és eljuttatjuk az emberekhez, és most már ez sokkal egyszerűbb, kevésbé körmönfont, mint volt anno.

- Influence by-nál (hatást gyakorolt) ki van írva a MySpace-oldalatokon Bartók és Bach. Nekik van valamilyen gyakorlati befolyásuk a zenétekbe?
- Mátyás: Ez inkább az inspirációról szól. Gyerekkoromban zeneiskolába jártam, zongorázni tanultam, rengeteg darabot játszottam tőlük. Ezért nem feltétlenül kell szeretni, de én nagyon kedvelem őket. Nyilván ezek a dolgok nem épülnek be a saját számainkba, de azok az érzések ott vannak belőlük, amik ösztönöztek arra, hogy egyszer majd zenét csináljak. Hangulat szintjén manapság is hallgatom őket.

- Mivel jelenleg nem üzemel a honlapotok, és sehol sincs erre irányuló info, így muszáj rákérdezni, mikor lesz új lemez?
- Péter: Dolgozunk új anyagon, folyamatosan csináljuk a demokat, még idén szeretnénk kihozni egy dalt, amihez videoklipet is készítenénk. Az a baj, hogy a magyar viszonyok között minden bizonytalan, de remélhetőleg jövő év első felében egy nagylemezt is ki tudunk adni.

-Fábián Tamás-

[2008.12.18.]