Takáts Tamás is tiszteleg

A népszerű zenész is a fellépők között szerepel a Radics Béla tiszteletére szervezett Emlékkoncerten. Az esemény kapcsán beszélgettem vele.

- Nagyon fiatal vagy még, volt személyes kapcsolatod Radics Bélával?
- Már gyermekkoromban találkoztam vele, nagyon közel laktunk egymáshoz. Egy lakótömb választott el minket. Az egész Angyalföldet egy romantikus, forrongó légkör vette körül. Kisfiú korom óta láttam őt „vonulni”. Kérdeztük a nagyobbakat, hogy ki ő, mire azt felelték, hogy a „Nagy gitáros”. Nem volt nehéz felfigyelni rá, olyan korszak volt, amikor még a hosszú haj a szabadságot jelképezte, nekem még ma is. Akkor még egy katonaállamban éltünk, bevitték azt, akinek hosszú haja volt – Radicsnak mégis lehetett! Nagyon viccesen ment, ő ment elől és mögötte mentek a nők. Egy mítikus figura volt a fekete kutyájával.

- Később is találkoztatok?
- Én is zenész lettem. Most ugrunk egyet az időben. 20 évesen engem is megérintett a Led Zeppelin, Deep Purple, a Cream, ugyanez a zenei világ. Ekkor már rosszabb bőrben volt. Ifjú titánként bontogattam a szárnyaimat, mikor a híres Erzsébet sörözőben – ami az akkori zenészvilág találkahelye volt – ott ült maga Radics Béla és odaintett, hogy menjek az asztalához. Azt mondta: „Figyellek egy ideje Tamáskám, te nagyon jó vagy, vigyázz magadra, nehogy úgy járj, mint én! Azt gondolom, hogy ennek üzenet értéke van. Ezt bevéstem a szívembe. Ő volt az első áldozata a rock and roll életformának. Bizonyos határokon túl azóta sem lépek. Nem csak az alkoholnak volt ő az áldozata, abba is belehalt tulajdonképpen, hogy megsértődött. A rock and roll mindig el volt nyomva, az aktuális "hatalom" soha nem szerette mert kérdéseket tesz fel, gondolkozik, ha nem érzi jól magát, azt közli. Mi Bélával jóban voltunk, amikor már nagyobb voltam, addigra már kezdett leépülni.

- Mennyire volt hatással a zenédre?
- Megmondom őszintén, ő kevésbé volt hatással a zenémre, de ugyanazok hatottak ránk. Közös gyökereink voltak. Nem is gondolkodtam egy percig sem amikor felkértek az Emlékkoncerten való fellépésre. Hozzátartozik, hogy a Taurus volt az első rockzenekar, akinek a koncertjeire járni kezdtem és ott volt a Radics is. Ismerem a dalait és nagyon szerettem.

- Saját zenekaroddal mi újság mostanában?
- Nagyon jól működik a blues bandám, nagyon sokat játszunk, bár öt éve nem írtam Dirty Blues Band lemezt. Éjjel koncertezem, nappal gyerekeket nevelek - itt kérek elnézést kedves közönségemtől – de nem volt időm írni. Másrészt olyan csúnya világot élünk, hogy ha írnék, vagy őszintétlen lenne, vagy nagyon lehangoló. Az új lemez zenei anyaga ugyan 90%-ban megvan, a szövegekkel vagyok elmaradva. Közben foglalkozom a Karthagóval is, most jelent meg egy új lemezünk. Műsort vezetek a Főnix tv-ben 3 éve, zenészekkel csinálok riportokat. Végre tudok olyan embereket hívni, akik tényleg zenészek. Szeretnek velem beszélgetni, mert tudom, hogy miről van szó, benne vagyok az ő világukban. Az egyik műsorom az „Én a zenész” a másik a „Veszélyes emberek”. Ha Radics Béla élne, ő is benne lehetne. Olyan zenészekről szól, akik a világon mindenhol híresek, csak nálunk nem...

Találkozzunk október 22-én a Petőfi Csarnokban a Radics Béla – Taurus Szuperkoncerten!

szilviac

[2005.10.03.]