Előre az aranylemezekkel kikövezett úton : Nickelback – Dark Horse

Aki Carlos Santanával készít közös nótát, az már menthetetlenül mainstream. Chad Kroeger énekes-gitáros frankón el éjóéjóejóézte az időt Carlos bácsival, amitől ő és az általa vezetett csapata is egyből világsztár lett, ha addig már nem voltak azok az előző All The Right Reason című album Rockstar című nótájának köszönhetően.

Pedig milyen jó kis csapat voltak az ezredfordulón. Grunge-dzsal erősen átitatott zenéjük mesteri volt, aztán írtak egy slágert, onnantól más a világ. Választani kellett: vagy a közepes ismertség, vagy villa Los Angeles-ben.

Hát a tököm választaná az elsőt, én is jobban ácsingózom egy luxuskéró után. Innentől előre a milliós lemez-eladások aranylemezekkel kikövezett útján. Mit arany! Multiplatina, hiszen az All The Right Reason-ból 10 milliót vettek meg a népek. Ha pedig már fut a szekér, lökjünk egyet rajta még jelszóval, most három év után itt az alig háromnegyed órás hatodik nagylemez.

A Kroeger tesók - merthogy Chad bátyja Mike basszuson játszik - tudják mi a dolguk, de az is világos, hogy még régi önmagukból is megvan valami, csak azt a siker érdekében nem szabad túlságosan előtérbe engedni. Chad barátunk igazi rocktorok, ez mindjárt az első két, mélyre hangolt nótában, a Something In Your Mouth-ban és a Burn It To The Ground-ban kiderül. Döngölő basszustémák, lüktető, húzós dalok. Ilyenekből kéne még vagy nyolc és akkor jó volna nekem, nekik a fentebb említettek miatt meg nem annyira.

Az első kislemezes Gotta Be Somebody-nál aztán helyreáll a világ rendje. Totál MTV kompatibilis sláger-rock darab, minden izgalom nélkül. Már megbocsásson mindenki, de ilyen refrént Enrique Iglesias-tól vár az ember.

A hármas I'd Come For You nem változtat a meneten, amolyan lírai rock. Néhány csapat jól csinálja ezt, de általában ki nem állhatom az ilyesmit.

Aztán a következő betonkemény Next Go Round kitisztítja a hallójáratokat. Mintha nem is ugyanaz az együttes játszotta volna az előző nótát; a lemez legjobb dala. Az ezt követő Just To Get High megint zenecsatornákba és rockrádiókba való tétel, de ebben legalább van sodrás és dög.

A Never Gonna Be Alone olyan, amilyet a címe sejtet: közel négy perces nyáladzás a rosszabb fajtából. A Shakin' Hands-et füstös, blues hangulata a jobb darabok közé emeli. A fantáziadús címmel megáldott S.E.X. a hard vonalat hozza, jó kis málházós, klafa szólóval megdobott nóta.

A Today Was Your Last Day megint a szokásos középtempós félakusztikus pop-rock, míg a lemezt a stílusidegen This Afternoon, Roy és Ádám-szerű báli-rock zenéje zárja. Dáridóba vele. Ha még volna.

Aki szerette a Nickelbacket eddig, szeretni fogja ezután is. A Dark Horse egyenes folytatása az előző lemeznek, hibázni képtelenség vele, el is megy belőle jó pár millió, az hótziher. A Roadrunner Recordsnál meg összetehetik a két kezüket: most már nekik is van egy Bon Jóskájuk, amelyik fossa a pénzt. Reggeli kávé mellé azért elmegy. (6.5/10)

-sunthatneversets/rockstation.blog.hu-

[2008.11.25.]