Mr. & Mrs. Smith - Egy bérgyilkos-házaspárbaj
Filmzene műfaji korlátok nélkül

A film egyik éltető eleme a jó zene, mely akkor is megállja a helyét a piacon, ha egy albumra gyűjtve adják ki. A Mr. & Mrs. Smith bérgyilkos párról szóló történet nem lett volna teljes egy ilyen kitűnő zenei anyag nélkül, melytől kapunk hideget-meleget egyaránt. A zene éppolyan forrongó és változatos, mint maga a történet, melyet elkísér útján.

Egy olyan pörgős filmben, mint a Mr. & Mrs Smith, mely pár hónapja futott a hazai mozikban is, elengedhetetlen a jelenetekhez tökéletesen passzoló zene. Ezt a küldetést szinte tökéletesen oldotta meg a kiadó, sikerült a kemény rockot, a popot és a lágy latin zenét társítaniuk. Éppen úgy, ahogy a film történetének folyama megkívánta azt.

Ezen az albumon nincsenek igazi húzó nevek, akikkel el lehet adni még a rosszul sikerült kiadványokat is. Helyettük találunk jó zenéket és olyan stílusokat, melyeket egy lemezen csak ritkán mernek összepárosítani. Felcsendül a lágyan búgó hangú Alana D talán egyetlen dala a Baby Baby. A kilencvenes évek elején hazánkban is ezrek bújtak össze párjukkal erre a nótára, csak akkoriban még Amy Grant nevéhez fűződött a szerzemény. Ennél már csak, a hamisítatlan latin zene királyának a Mondo Bongonak a dala cseng romantikusabban, melytől még egy házsártos vénasszony is elérzékenyülne. Aki látta a filmet, annak most biztosan bevillan a jelenet, mikor Angelina Jolie és Brad Pitt érzékien erotikus, vad táncát ropta az éjszakában.

Hát igen, mi mindenre nem jó a zene?! Például még arra is, hogy meghallgathassuk, a főként Marilyn Mansion nevéhez kötődő, Tainted Love című dal eredetijét, melyet a Soft Cell már anno, a nyolcvanas években megénekelt. Micsoda változás...

Itt az ideje, hogy szót ejtsünk a keményebb műfaj képviselőiről is, mint a The J. Geils Band vagy a Poison, akik egykoron teltházas koncertekkel őrjítették meg a jónépet. Olyat alkottak, mely még ma is megállja a helyét, és ezt nem csak a filmre értem. Egy olyan filmben, mint ez, kihagyhatatlan a rock, főként, ha másodpercenként szitává luggatnak valakit. A legkeményebb nóta megtisztelő címet mindezek ellenére az Atreyu zenekar kapja, akik eszembe juttatják a hosszú hajú rockerek pogózását egy Mansion koncerten.

A számok egymásutánisága olyan kellemes egészet képez, mely egy hallgatásra épp úgy okozhat örömöt, mint, ha csak lassú, vagy éppen ellenkezőleg, keményebb muzsikára vágyunk. Válogatni lehet és kell is. Sőt, a dalok folyama áthömpölyög a huszadik század második felének minden évtizedén. Leporolva a méltatlanul elfeledett előadók legjobb szerzeményeit.

Repüljünk vissza egészen a hatvanas évekbe, amikor a Righteou Brothers - You've Lost That Lovin' Feelin' című dalát zengte a rádió. Egy nemzedék nőtt fel a testvérek dalain, így nem csoda, hogy a zenei szerkesztő, John Powell is visszanyúlt ezért a nótáért. Majd felcsendül az Air Supply csodás, Making Love Out of Nothing at All című szerzeménye is.

Mindezeken kívül még jó néhány dallal örvendeztet meg minket a lemez. Érdemes rá időt szánni és kellő figyelemmel végighallgatni a kínálatot. Meglepő boldog érzés vesz erőt az emberen egy jó album meghallgatása után.

mori

[2005.10.11.]