Kellett ez a lemez a minőségi zene kedvelőinek

Hét év hallgatás után, Magyarország egyik legjellegzetesebb hangú énekesnője, új lemezzel rukkolt elő. Rockopera és musical, filmszerep és Janis Joplin emlékzenekar - ha nagy vonalakban szeretnénk jellemezni Keresztes Ildikó művészi pályafutását, aki 2008-ban Minden, ami szép volt címmel, immár harmadik szólóalbumával büszkélkedhet.

Olyan albumot megjelentetni, amelyen a hazai élvonal színe-javának átdolgozásai sorakoznak, egyszerre háládatlan és hálás feladat. Ha nem Keresztes Ildikóról lenne szó, bármely más előadónak akár kihívást is jelenthetne a dalok feléneklése. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a kétségtelen tényt, hogy a darabok többsége egyszer már megjárta a különböző sikerlistákat.

A zenei paletta sokszínű: az igényes táncdaltól (Cserháti Zsuzsa: Boldogság gyere haza) a beaten (Koncz Zsuzsa: Valahol egy lány), rock-lírán (Edda: Utolsó érintés; Piramis: Szállj fel magasra), keresztül a progresszív muzsikáig (East: A szerelem sivataga) szinte minden stílust átfog. Két csodálatos blues-nóta dobogtatja meg a műfajt kedvelők szívét; a Ne szeress engem c. Presser-szerzemény, melyet eredetileg Deák Bill Gyula vitt sikerre, valamint az elhunyt LGT gitáros, Barta Tamás talán legszebb alkotása, a Várlak. A Kovács Katira rezonáló előadásmód (Keresztes és Roy duettje), valamint Barta szívbe markoló gitárszólóját a saját egyéniségére formázó Szekeres Tamás ezzel új dimenziókat nyitott.

Lényegében nem bajlódtak sokat a dalok újra hangszerelésével, az előadás stílusa is alapvetően az eredeti verziót idézi. Az előbbi talán hangsúlyosabb, markánsabb köntöst kapott, nem utolsó sorban a már említett gitárosnak és társainak köszönhetően. Az Edda legénységéből Kicska László (basszusgitár) Gömöry Zsolt (billentyűk) és Hetényi Zoltán (dob) tették hozzá a magukét a dalok feelingjéhez, rajtuk kívül Balázs Fecó, Pálvölgyi Géza, Csányi István és Demeter Tamás gondoskodtak az értékek további kiteljesedéséről.

Kellett ez a lemez Keresztes Ildikónak. A 13 rock-balladában minden eddiginél meggyőzőbben adhatott bizonyságot különleges intonációs képességéről, mely nemcsak a dalok magas szintű tolmácsolásában merül ki, de egyben komoly empátiát is mutat az eredeti előadók iránt.

Kellett ez a lemez a minőségi zene kedvelőinek. A 13 rock-ballada büszkén hirdeti a magyar rock sokszínűségét és időtállóságát, akár az újdonság erejével, akár a hőskorszakra emlékezve.

-Hegedűs István-

[2009.01.15.]