Arthur Király mikrofonnal - Robert Plant

Kívánom mindenkinek azt az érzést, mint amikor az ember fia előhalássza a rég hallgatott Zepp – Four Symbols-t, hogy újra elolvassa a Stairway to Heaven szövegét és megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy ezt a szöveget személyesen Robert Plant dedikálta. Hát klassz, mit mondjak.

Aszfaltmelós és szex-szimbólum

Robert Anthony Plant 1948-ban született Bromwich mellett. Természetesen hamar rájött, hogy a szőke göndör fürtökre gerjednek a csajok és szemben a kor elfogadott frizurájával, jó hosszú rőzsét növesztett. Persze nem csak a lányok kedvéért, hanem mert a fejébe vette, hogy blues-rock zenész lesz. 16 évesen lelépett a családi fészekből és mindenféle zenekarokban szájharmonikázott és énekelt. A család azt szerette volna, ha Robert könyvelő lesz, de ez nem nagyon tetszett (hál’ Istennek) neki.

Gyanítom, többen tettünk volna hasonlóképpen a helyében (Én biztos). Birmingham közelében sok jamaicai fickóval került szorosabb barátságba, akik szívesen vették be egy bandába. Darrel Banks, Ottis Clay számokat játszottak, de a zenekar nem volt túl acélos.

A gitáros képtelen volt kétszer ugyanazt eljátszani, a dobos meg hullámzott a tempóval. Nem csináltak rock történelmet. Miután Robert-be is belekötöttek, mondván, hogy nem is tud énekelni, elhagyta a bandát.

Az új zenekar a Band Of Joy már kissé beljebb volt tehetségben, főleg, hogy dobosuk egy fehér óriás volt – Bonzo Bonham. Robert-et először megijesztette a dobos hihetetlen energiája és rendkívül kemény stílusa. Csak sejthető, hogy Bonzo, már itt elkezdte lerakni a dob – mint hangszer - újraértelmezésének alapjait.

Már hetente kétszer-háromszor felléptek, de csak nem sikerült az áttörés. Bonham le is lépett és ezzel gyakorlatilag meg is szűnt a zenekar. Robert egy éles váltással aszfaltozónak állt, hogy fenn tudja magát tartani. Persze a kollegák rögtön a haja miatt csesztetni kezdték, de ez nem nagyon zavarta. „Mit tudnak ezek a rock’n roll-ról?”

Aztán a derült égből villámcsapásként érkezett egy ajánlat. Jimmy Page a szétzilálódott Yarbirds-öt újjá akarta éleszteni és az akkoriban, már-már sztárnak számító Terry Reid-et kérte fel énekesnek. Terry azonban épp aláírt egy lemeztársasághoz és maga helyett Robert Plant-et ajánlotta.

Lépcsőút a halhatatlanságba

Page, az első találkozás után nem tudta eldönteni, hogy hol lehet Robert-ben a bibi, hogy ilyen fantasztikus hanggal még nem világsztár. Miután John Paul Jones is csatlakozott és Robert hangja egyértelművé tette a hard-rock irányultságot már csak egy dobos hiányzott a képbe. Bonzot, hívta Joe Cocker és Chris Farlowe is, de valamiért a New Yardbirds mellett döntött. Koppenhágában mutatkoztak be először, óriási sikerrel. Az addigra már leharcolt Yardbirds nevet meg akarták változtatni. Felmerült a Mad Dogs és a Led Zeppelin is. Az utóbbi mellett döntöttek (Mint az közismert).

A Zepp 1968-ban Marquee klubban lépett fel első alkalommal. A négy hihetetlen tehetséges muzsikus pályája innentől kezdve meredeken ívelt felfelé. Page gitárjátéka, Bonzo brutális technikája, Jones precíz és pontos alapja visszafordíthatatlanná tette a folyamatokat. Robert végre kiereszthette a hangját és nem lebecsülendő módon a lányok kedvence lett. A zenekar ilyetén elindulásában nagy szerepe volt a már a Yardbirds mellett is dolgozó Peter Grantnek. A szakállas óriás igazi menedzsere lett a Zepp-nek, gyakorlatilag az ötödik taggá lett.

A Zepp legenda

Nem nagyon van olyan muzsikus a világon, aki belekötne a Led Zeppelin dalaiba. Nem hiszem, hogy túl sok olyan ember él a világon, akit ne nyűgözne le ennek a zenekarnak a dinamizmusa, energiája.

Ahogy elkezdték az albumokat sorban megjelentetni, kiderült, nem mindennapi, amit ezek a hapsik művelnek. A második lemez elején egy halk sóhaj és a Led Zeppelin végképp letörölhetetlenné vált a rock zene égboltjáról.

Jimmy Page volt az első aki hegedű vonót használt a koncerteken és John Bomham-nak kellett speciálisan hosszú és vastag dobverőket gyártatni. 1976-ban bemutatják The Song Remains The Same címmel a zenekar koncertfilmjét. Ami némi megdöbbenést kelt, tekintve, hogy az elején Peter Grant, mint valami maffia főnök lemészároltat egy kártyázó társaságot.

Aztán hamar helyre tesznek mindent, midőn feldübörög a Rock ’n Roll, mint koncert nyitó nóta. Robert a filmben eljátssza Arthur Királyt a Rain Song dallamára. A film hatalmas siker és igazán képet kaphatunk a koncertek hangulatáról. A film dalait tartalmazó dupla album megjelenését turné követi. Dübörög a zenekar.

Az élet azonban nem ilyen rózsaszín. Ezen turné közben meghal Robert ötéves kisfia Karac. Mély letargiába zuhan és csak nagy nehezen tér vissza az életkedve. Egy év kihagyás után újra nekiindulnak és elkészítik az In Through the Outdoor című új lemezt. Aztán 1980-ban, az új amerikai koncertkörút előtt meghal John Bonham. Decemberben fekete hét jár a zene szerető emberekre 4-én megszűnik a Led Zeppelin, 8-án lelövik John Lennont.

Magányosan

A Zepp vége komolyan megviselte Robert-et. Még ’82-ben kijön az addig felvett anyagokból a Coda címet viselő utolsó album. Az évtized bulijáról ők sem hiányozhatnak fellépnek a Live Aid fesztiválon, bár nem nagyon lehet rájuk ismerni. Robert erőlködik, Page-nek nem pörög a keze (no persze mihez képest). Now and Zen címmel jelenik meg egy újabb Plant szólóalbum, Page Outrider lemezén Robert énekel. Jó kis lemezek érződik, hogy valami van a levegőben, csak még talán nem jött el az idő vagy még hiányzik valami. Azt mindenesetre érezni lehet, hogy nemsokára nagyot virítanak.

Unleded! Ez az album amire annyit vártunk. Page és Plant meg ötven marokkói muzsikus, mindenféle biri-biri hangszerekkel elvarázsolták a Zepp nótákat. Ez igazán olyan lemez amire érdemes volt várni és nagyon jó meghallgatni.

Az, hogy 1998-ban még személyesen is megnézhettük Magyarországon, az csak a hab volt a tortán. Úgy gondolom, hogy ez az „egyszeri” próbálkozás méltó folytatása annak a dolognak, amit valaha Led Zeppelinnek hívtak.

Miután volt szerencsém személyesen találkozni Robert-tel, elárulhatom, hogy egy bűbájos pofa. Messze került tőle a tombolós TV-t ablakon kihajítós frontember. Ami az Ő életében egy jó hír, hogy ha minden igaz az idei Sziget-en ismét találkozhat velem. Én ott leszek.

paya

[2009.02.11.]