Jungle Funk az a38-on

Igazi szupergrupp látogat hazánkba március 20-án: a Jungle Funk ugyanis nem más, mint a Living Colour ritmusszekciójának és az ütőhangszeres-énekes Vinxnek (lásd még: Sting, Peter Gabriel, stb.) közös zenekara. Ám amíg a legtöbb esetben a hasonló sztár-válogatottak zenei egó-bajnokságot jelentenek, addig a Jungle Funk ihletett dalokról, lebilincselő előadásról és izgalmas hangszerelésről szól, amelyben az elektronika ugyanolyan fontos szerepet kap, mint a funk, a jazz és a rock elemek.

Minden korszaknak megvan a maga legendás ritmusszekciója: Jack Bruce és Ginger Baker soundja egyet jelent a hatvanas évekkel, John Paul Jones és John Bonham munkássága pedig a mai napig meghatározza dobos és basszusgitáros közötti munkamegosztást. A dolgok jelenlegi állása szerint unokáink a kilencvenes éveket és az ezredfordulót a Doug Wimbish-Will Calhoun páros groove-jaival fogják megidézni. A két afroamerikai fiatalember a Living Colour legkreatívabb korszakában kezdte együttműködését, azóta pedig elválaszthatatlanok: a csapat (mint utóbb kiderült: átmeneti) feloszlása után közösen alapították a Jungle Funkot és a HeadFake projektet, együtt tartottak hangszerbemutatókat a világ minden táján, sőt szólólemezeikre is egymást hívták meg vendégszerepelni. A külön töltött idő alatt pedig mindketten a jazz- és popvilág kulcs-személyiségeivel dolgoztak: Calhoun játszott BB King, Marcus Miller, Wayne Shorter és a Public Enemy lemezein, Wimbish pedig többek közt Madonna, Annie Lennox, Joe Satriani és a Depeche Mode albumain dolgozott.

A frontember Vinx élete különös történetek sorozataként jellemezhető a legpontosabban. Hármasugrónak készült, az 1980-as olimpiai válogatón az Államok második legjobb eredményét érte el, de az ötkarikás játékokra mégsem jutott el, mivel az USA távolmaradásával bojkottálta a Moszkvai Olimpiát. Az 1984-es játékok előtt súlyos sérülést szenvedett és örökre felhagyott a sporttal. Ezután minden energiáját zenei pályájára fordította: dolgozott Taj Mahallal, Ernie Watts-szal és Ricky Lee Jonessal, de önállóan is fellépett kisebb klubokban. Egy ilyen Santa Monica-i fellépés során fedezte fel – a legenda szerint a klubba csupán az eső elől menekülő – Sting, aki lemezszerződéshez segítette és bevette akkori turnézenekarába (a Soul Cages és az MTV Unplugged időszakáról beszélünk), mint énekes-ütőhangszerest. A Stinggel töltött évék és három szólólemez után 1996-ban hozta létre a Jungle Funk-ot.

A csapat muzsikája az ezredforduló egyfajta zenei szintézise: a zenészek elképesztő tehetséggel olvasztják össze a hagyományos fekete zenék – funky, jazz – elemeit a modern elektronika eszközeivel és a legszélsőségesebb stílusokkal – drum and bass, jungle, trance, bigbeat. A végeredmény mégis kerek egész, modern de mégis kortalan hangvételű - köszönhetően egyrészt Vinx mély, meleg hangszínének és kiváló dalainak, amelyek egyszerre idézik Sting rafináltan okos popját és Marvin Gaye keserédes soulját; másrészt a világ leghúzósabb ritmusszekciójának, amelyik pontosan tudja, mikor kell alázatosnak lennie és mikor lehet virtuóz.

A csapat 1998-as teltházas PeCsa koncertje után most az A38-on várja a hozzájuk hasonló, előítéletektől és korlátoktól mentes zene-szerelmeseket.

[2005.03.10.]