Randevú Majsai Gáborral

Bálint Edina interaktív beszélgetése a Sztár FM műsorából.

- Nemrég jelent meg Póker c. albumod, Gábor. Mennyire készültél rá? Mióta volt a fejedben? 
- Nagyon régóta. Körülbelül három-négy éve érlelődött a dolog, de úgy egy éve kezdtem igazán gondolkodni azon, hogy el kellene végre készíteni azt az új lemezt, így aztán összefogtunk a barátaimmal, Czomba Imrével, aki a dalokat írta és hangszerelte, Bornai Tibivel és Toldi Tamással, akik a szövegírók voltak és számos kitűnő zenésszel, akik szintén közreműködtek az album felvételei során, és összehoztuk a lemezt. Arra gondoltam, ennyi munka után ha törik, ha szakad, ki is kell adni az anyagot.

- Mennyire vagy fegyelmezett? Úgy gondolom, kitartást igényel egy ilyen hosszúságú alkotómunka. 
- Nos, meglehetősen türelmetlen vagyok, de az évek során megtanultam magam fegyelmezni. Ez a legnehezebb talán, amikor minden napra megvan a feladat, és nem telhet el úgy nap, hogy azt nem csinálod végig. Ez a lemezanyag is úgy készült, hogy eleinte lazább volt a hangulat, nem szorított a határidő, de a végére, decemberre, úgy feltornyosult a munka, hogy amikor kevertük a lemezt, még karácsonykor is azon dolgoztunk.

- Hogyan alakult ki a lemez stílusa? 
-  A stílus majdnem teljesen adott volt: tükrözi az én zenei világomat. Az azonban, hogy hogyan fognak szólni majd a számok, az már keményebb diónak bizonyult. Legfőbb szempont volt, hogy a számok olyanok legyenek, amilyeneknek én szeretném hallani őket. Azt szerettem volna, ha leginkább rólam szólnak, és közel állnak hozzám. Mert el lehet énekelni egy dalt teljesen kívülállóként is, de számomra mindig is az jelentette az igazi kihívást, ha magamat adhattam a dalban.

- Ezek szerint nagyon fontos neked a hitelesség. 
- Pontosan. Régebben sokat játszottam külföldön, és ott nyilvánvalóan sokféle dalt kellett énekelnem, ottani slágereket is, de még ott is mindig tartottam magam ahhoz, hogy csak olyan számokat vállaltam, amelyek közel álltak hozzám, amelyekkel azonosulni tudtam.

- Téged neveznek a magyar Tom Jonesnak. Ez igen hízelgő elnevezés. 
- Igen, ez valóban az, bár én sosem készültem igazán erre a fealadatra, és eleinte nem is igen tudtam kezelni, de aztán lassacskán hozzászoktam. Tom Jones egész életútja és zenei kvalitásai kiemelkedőek, példa értékűek. Valahányszor színpadon láthattam, mindig csodálattal adóztam a teljesítményének. Bár kétségtelen, hogy büszkeséggel tölt el, ha hozzá hasonlítanak – főként az énektudás terén –, azért mostanában már szívesebben lennék a magyar Majsai Gábor. Amikor annak idején az Öreg járgány szívatóval indul c. Besenyő-nóta sikere kapcsán elkezdtek Tom Joneshoz hasonlítani, annak ellenére, hogy az a nóta semmiben sem emlékeztetett Tom Jones dalaira, akkor már tudtam, hogy ezt soha nem fogom tudni levetni magamról.

- SMS-ek érkeznek műsorunk telefonszámára, Gábor, már olvasom is őket: „Majsai művész úrnak üzenjük, hogy ő a legjobb! Régóta vártuk már az önálló CD-t, de megérte várni! Sok sikert kívánunk.” 
- Nagyon szépen köszönöm.

- S itt egy újabb: „Gábor, nagyon szeretjük a hangodat, és mint pasi is bejössz. Drukkolunk a Pókernek!” És aztán még egy: „Jaj, de finom hangod van, Gábor, biztos szép ember lehetsz! Igazam van, Edina?” Hát, Gábor, ilyenkor mit kell mondani? Sokszor kapsz ilyen megnyilvánulásokat hölgyektől? 
- Hmmm. Most szerény legyek vagy szerénytelen?

- Csak az igazat kérjük! 
- Hála istennek, a hölgyek mindig odaadóan figyeltek rám. Talán a búgó hangom miatt? Persze a férfiak körében is vannak, akik szeretik a hangomat.

- Egy újabb hallgatói kérdés: „Jó estét kívánok a Művész úrnak, érdeklődnék, hogy igényelnek-e különleges bánásmódot a hangszálai?” 
- Természetesen, de nem csak a hangszálak. Az elsődleges dolog, hogy a légzésünket kell rendbe tenni, a hasi légzés tudományát kell elsajátítani, ami meglehetősen hosszú idő, s utána jöhet a skálázás. Én, bevallom, nem vagyok valami nagy skálázós, de azért szoktam zongorával gyakorolni. A hangra mindenképpen oda kell figyelni. Nekem emellett van egy amerikai légzéstechnikám, amit a trombitálással sajátítottam el eredetileg, és ez sokat segít.

- De azért nem akarod azt mondani, hogy csak ennek köszönhetőek a hangi adottságaid? 
- Nos, kétségtelenül a genetika játszhatott ebben főszerepet, a szüleimnek lehetek érte hálás, emellett pedig én mindig is a zenében éltem, rengeteg és sokféle zenét hallgattam, ami pedig hozzájárult a stílusom alakulásához. Valahogy így alakult ki ez az én kincsem itt, a torkomban.

- Jönnek az SMS-ek hozzád, Gábor, pl. „Lélegezhetnék én a hasammal, a hátammal, a tüdőmmel, de akkor sem lenne ilyen hangom, mint neked!” és még egy: „Elnézést, a hangszín miatt olyamire gondoltam, mint erős paprika, whiskey, esetleg cigaretta, szivar...” 
- Hát, erre mit is mondhatnék... Volt cigaretta is az életemben, volt whiskey is vagy erős paprika, de nemigen hiszem, hogy ez okozná az én hangszínemet.

- Gábor, kanyarodjunk vissza a CD-hez: mennyi kétely volt benned ezzel kapcsolatban? Volt-e olyan érzésed, hogy feladod? 
- Bennem mindig nagyon sok a kétely. Általában a dolgok nem működnek simán, de mivel én nagyon szeretek új zenéket csinálni – amellett, hogy a Favágókkal végig dolgoztunk, három lemezt is készítettünk, és szólóban is sokat jártam az országot –, azért nem hagyott nyugodni a szólóalbum gondolata. Bevallom, nehéz volt eljutnom odáig, hogy egy igazi lendületet kapjak. Ehhez kellettek mellettem a barátaim, ismerőseim és mindazok, akik biztattak. Például az utcán is gyakran megszólítottak ismeretlenek, és azt kérdezték „Majsai úr, miért nem csinál új lemezt?”. Végül én magam is úgy éreztem, mindennek eljön a maga ideje: ezé a CD-é most jött el.

- Rengeteg üzenet jön folyamatosan, pl. „Kedves Gábor, a szívatós dal engem nem szívatott, szerencsét hozott, hogy nem kapcsoltak le lejárt műszakival, mert a dugóban várakozva a rádióban megszólalt a »lejárt a műszakim« és hirtelen ötlettől vezérelve, unalmamban előkaptam a forgalmimat. Döbbenten láttam, hogy már három hete lejárt a műszakim, és naponta úgy tettem meg az utat Székesfehérvár és Budapest között. Addig nem aggódtam, de aznap remegő végtagokkal értem le Fehérvárra, és estére már le is vizsgáztattam a kocsit. Örülök, hogy most rádión keresztül köszönetet mondhatok a figyelmeztető nótáért.” 
- Hát, ennek én is nagyon örülök, hogy életet és pénztárcát menthettem meg a hatósági procedúrától.

- Újabb üzenet: „A Művész úr lemezét már mi is megvettük, azóta is az megy a kocsiban, mert megunhatatlan. Ez nem hasi légzés, ez HANG!” Gábor, már a boltokban van az album. Ilyenkor, a munka befejeztével az ember szívesen hallgatja a saját CD-jét? Elégedett, vagy húzza a száját, hogy itt-ott lehetne jobb is? 
- Hogy én hogyan viszonyulok ehhez az anyaghoz, az majdnem napszakonként változik. Van, hogy bosszankodom valamin, aztán van, hogy szívesen hallgatom, de előfordult, hogy jó darabig nem akartam hallani. Talán három-négy év múlva lesz igazán rálátásom; tiszta fejjel.

- Mik a terveid a továbbiakban? 
- Természetesen szeretnék egy újabb lemezt, de persze ezek csak tervek. Szóval, egy nagyzenekari lemezre gondolok, ahol szimfonikus zenekar kísérne. Ez az álmom, aztán hogy ez létrejön-e, az a jövő titka. Viszont most leginkább a Pókert szeretném élőben bemutatni a közönségnek. Jön a tavasz, a nyár, remélem, hogy sok fellépésünk lesz.

[2006.03.14.]