Hiperkarma a Gödör klubban

Dob és basszus élménykoncert.

Péntek este felejthetetlen élményben volt részem és még közel félezer embernek (ha nem többnek) a Deák térnél található Gödör klubban, ahol a Kaukázus és a Hiperkarma zenekar adott egy kellemes estét a nagyközönségnek.

A bejutás kicsit nehézkes volt és sokáig tartott, hisz a sor majdnem a metróaluljáróig kígyózott, de a sorban állók egy percig sem unatkoztak, vagy idegeskedtek. Kedélyesen beszélgettek, nevetgéltek és énekelték a Hiperkarma slágereit (dob + a basszus, fekete péter, amondó, stb.).  Ez a kedélyes hangulat szerencsére folytatódott odabent is, ezen a méltán híres pesti szórakozóhelyen. Amerre a szem ellátott, mindenfelé vidám és mosolygó arcok vettek körül, akik már alig várták, hogy kezdetét vegye az este. Nem kellett sokáig várniuk, hisz pár perccel 10 óra előtt színpadra lépett a Kaukázus névre hallgató, feltörekvő kiscsapat.

Furcsa, de ugyanakkor szívet melengető látvány volt, hogy a népes publikum a földön ülve hallgatta végig a koncertet, ezzel egy bensőséges atmoszférát teremtve maguk és a zenekar között. Szinte mindenki törökülésben ringott jobbra és balra, a zene ütemére, és nem kevesen énekelték is a szövegeket. Ugyanakkor egyáltalán nem volt lehangoló a produkció, sőt! Az enyhén elgondolkodtató szövegek és a néhol igen csak pattogós zene, teljesen felhevítette a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Ezzel kellőképpen előkészítve a tökéletes hangulatot a Hiperkarma számára. Bár csak most hallottam először a Kaukázus formációról, de van egy olyan sejtésem, hogy fogok, fogunk még velük találkozni.

Este 11 óra után kezdődött, amire mindannyian vártunk: Hiperkarma koncert új számokkal! A színpad előtti, körülötti rész teljesen más képet mutatott, mint pár perccel azelőtt, a másik (kisebb) színpadnál. Itt tomboltak az emberek! Ugráltak, énekeltek sikongattak és táncoltak. Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni és a kinti hideg ellenére, bent óriási forróság uralkodott, jelezve, hogy a Hiperkarma ismét csak kitesz magáért. Nem volt olyan szám, amit a közönség ne énekelt volna a zenekarral együtt, leszámítva persze a két új számot.

A másfél órás bulin szinte egy pillanatra sem volt szünet, leszámítva a kisebb technikai dolgokat. A hangosítás kiváló volt, a hátsó sorokban ugyanúgy szólt, mint az elsőkben. A fényjáték passzolt minden egyes számhoz. Egyszerűen nem volt és nem is lehetett hibát találni a fellépésben.
Mikor a zenekar levonult a színpadról, a közönség egy emberként kiabálta és tapsolta vissza őket hosszú perceken keresztül, hogy még ne érjen véget ez a varázslatos este. Persze a zenekar engedett a csábításnak és eljátszottak még néhány számot.

A Hiperkarma jó néhány éve vezető szerepet tölt be a magyar zenei élet palettáján. Ez köszönhető annak, hogy szövegeik nem sablonosak, gondolkodásra késztetnek, de ugyanakkor könnyen érthetőek. Az énekes kellemes hangja jól illik a szöveg köré fonódó dallamvilághoz. A zenekar minden egyes tagja magasan képzett zenész és ez látszik is az előadásaikon. És ami talán az egyik legfontosabb és ezért is zárja szívébe mindenki a zenekart: soha nem játsszák meg magukat, és azt adják, amik valójában.

Kelemen András

[2006.03.29.]