Rúzsa Magdi a szíve után megy

Rúzsa Magdi Ördögi angyal című szólólemeze hang a javából

Minden zenét kedvelő magyar ember számára ismerősen cseng Rúzsa Magdolna neve. A Megasztár elnevezésű tehetségkutató versenyen tűnt fel a vajdasági lány, és egy csapásra a közönség kedvence lett. Jellegzetes, tiszta hangja nem téveszthető össze máséval. A döntőben elhangzott dalaiból jelent már meg lemez, most azonban szólólemezével jelentkezett, amelyet már nagyon várt a közönség.

Angyali borító
Nem csicsás, nem flancos, sokkal inkább elegáns, visszafogott borítóról van szó, ami kellően kifejezi azt a komolyságot és alázatot, ami Rúzsa Magdira oly’ jellemző. Felfedezhető benne – csakúgy, mint a címben – az a kettősség, ami az énekesnőt is kíséri: vastorok egy törékeny kis hölgyben. A háttér matt–barna színe kiemeli Magdi sötétbarna haját és arcát, a portréját a borító jobb oldalán láthatjuk. A jobb alsó sarokban feltüntették azt a tehetségkutató műsort is, amit megnyert. A cd hátoldalán két fotó is látható, jobb- és baloldalon egyaránt: az „angyal és az ördög”. Jól eltalált betűtípussal sorolták fel a dalokat, bár az elhelyezés engem egy kicsit zavart, olyan összevissza, nehezen követhető. Láthatjuk még a honlapcímet – amely egyelőre sajnos nem működik – és a támogatók nevét is feltüntették.

A borító belső felén Magdi vadóc, ülő portréja van, fekete háttérrel. A lemezt kiemelve a helyéről érdekes és ötletes logot találhatunk: keresztneve kezdőbetűjét öleli körül egy angyalszárny és egy ördög farok. A glórián pedig ördögszarv is található, azaz: ördögi angyalról van szó.
A kis füzetecske szépen kivitelezett, sok és változatos fotókkal illusztrált. Merengő, csábos, laza, lázadó, gyermeki Magdit láthatunk. Sokszínű, mint maga az előadó. A dalok szövegét oldalról - oldalra követhetjük figyelemmel, mindegyik címe alatt feltüntetve a szerzőkkel, illetve ahol feldolgozásról van szó az eredeti dal adataival. Závodi Gábor, Alex, Novák Péter és Presser Gábor nevei is arról árulkodik, hogy igazi zenei albumot tarthatunk a kezünkben. Az utolsó oldalon személyes és őszinte hangvételű köszönetet olvashatunk a fiatal énekesnőtől, aki nem felejti el háláját kifejezni minden ember felé, akitől kapott valamit akár közvetve, akár közvetlenül. A közreműködők nevét is itt sorolták fel, csupa kitűnő és valódi zenészről van szó.

Ezek után kíváncsi voltam, hogy újra képes leszek- e átélni azt a zenei élményt, amit akkor éreztem először vele kapcsolatban, amikor a szereplőválogatáson énekelni kezdte a „Highway to hell” című „rockörökzöldet”.

Amikor egy hang megérint
„Aprócska Blues”. Ez a címe az első dalnak, amelyre rögtön felkaptam a fejem. Azt gondoltam, vidám, pörgős dallal fog indulni az album, ahogy ezt egy fiatal lánytól várhatnánk. Ehhez képest egy komor és nagyon érett szövegű nóta csendült fel. Mit csendült? Robbant. Ahogy a benne szereplő hangszerek is. A szöveg és a hang jobban tetszett, mint a zene.

„Csak a zene”. Vallomásnak is beillik a cím. A próza ismét szomorkás, elválás, visszavágyódás, fájdalom. Ám hirtelen, mint egy kitörni készülő vihar, a húrok közé csaptak a zenészek és a vokál is elementáris erővel csatlakozott az énekesnő mellé. Magdi temperamentumos, arc poeticának is beillő sorokat énekelt: „én megpróbálok az lenni, ki mindig is voltam, egy lány, aki megy a szíve után.” Sokan megfogadhatnák ezeket a szavakat.

A harmadik felvétel nekem úgy hatott, mintha egy kiáltvány lenne a roczene mellett. A ma ’oly divatos elektronikus zenéket sugározhatják a rádiók, akkor is lesznek olyanok, akiket a klasszikus hangszerekkel előadott zene fog megérinteni.

„Nem vagyok jó neked” kemény, és őszinte a címe a soron következő dalnak. Ez volt az a dal, amit csak sokadszorra értettem meg és közel sem biztos, hogy jól értelmeztem. Mély mondanivalót tartalmaz, amelyre ha figyelünk, mi magunk is átélhetjük; ki-ki a saját vérmérsékletének megfelelően. Az elektromos gitár remekül kíséri a „kemény” hangot, amelyet Magdi ebben a dalban használ.

Mert mindig van „Új nap”, indulhatunk tiszta lappal. Laza, igazi dallamos rocknóta. Nekem első hallásra a Lord zenekar ugrott be, tőlük halottam ehhez hasonlót. A dobos játékát külön kiemelném, nekem nagyon tetszett, ahogy adta az ütemet. A fiatal énekesnő egy kicsit visszafogottabb volt, nem éreztem, hogy igazán „kiénekelte” volna magát.

S ha már a Lordnál tartottam: „Eltévedt idegen”. Mintha a „Vándor”-t énekelték volna újra: „Mint egy eltévedt idegen, sorsomat keresem, s mindaddig megyek, míg elérhető lesz ez a világ”. A refrén nagyon tetszett, szinte láttam magam előtt Magdit a színpad közepén, fekete bőrdzsekijében. Ha pedig mégsem értjük meg a világot, akkor megyünk tovább.

Különös hatása van a „Ciki ez a helyzet” című dalnak. Kőkeményen indul, majdnem már kísérteties. Az énekesnő hangja olyan, mint egy ketrecbe zárt oroszláné, vad és követelő: „Oldozz fel, engedj el”… Érdekes szerelmi helyzetet vázol fel: néha el kell tudnunk engedni azt, akit szeretünk, mert ha nem tesszük, örökre bezárjuk magunkat.

Megjelenik az angyal is, méghozzá álom képében. Ez volt az a dal, amiben Magdi hangja igazán elvarázsolt: egyszerre kemény és lágy, tiszta, de ugyanakkor érdes. A vers ismét mély gondolatokat ébreszt, értelmezni sokféleképpen lehet. Ám egy biztos: mindenkinek van angyala, mégha egy kicsit ördögi is.

Az abszolút kedvencem a következő dal volt. Egy ballagási üdvözlőlapon is el tudnám képzelni, főként úgy, ha kinyitva azt, a zenét és hangot is hallani lehetne. A benne rejlő üzenet mindenki számára szól, aki egy kicsit megtorpant. Az ének pedig kemény, mint az élet; sokszor olyan, mint amikor a pofon csattan az arcon: józanító, átlendítő.

„Nem baj”. Lágyan kezdődik a vokállal, aztán ahogy a zenekar belekezd az ének is úgy lendül bele. Ebben a felvételben a vokált emelném ki: pontos, kifejező és profin támogatja a fő szólamot.

A 11-es felvétel az, amely nekem igazából nagyon nem tetszett, de ebben éreztem azt, igazán Magdinak írták. Nehéz, komoly és szenvedélyes. Nem lehet nem odafigyelni, mert egyszerűen olyan hatást vált ki, ami odavonzza az ember figyelmét. A fájdalom pedig, amit kiérzek a hangból, egészen valóságos, mindenki számára átélhető érzés…

A bulidal. Így hívom. Igazi koncertre való, együtt énekelhető a közönséggel. A vokálnak megint nagyon nagy szerepe van. Presser és Novák ismét nagyszerű dalt írt.

Népies motívumokkal indul az utolsó előtti nóta. Olyan dolgokat fogalmaz meg benne a szövegíró, amelyet mindenki vár, de amellyel mindenkinek tisztában kellene lenni, hogy nem lehet valóság. Mert csak addig ér egy ember, amíg a lelke engedi.

„Vigyázz a madárra”. Csendes, lágy és finom dallal zárul a korong. Finom, és óvatos, ugyanakkor lendületes és valóságos, mint az a mese, amelyet Rúzsa Magdolna élt és él át.

Nem értem a fanyalgókat
Sok véleményt hallottam már erről az albumról és be kell valljam: egyes álláspontok megleptek. A Megasztárban felcsendült dalok után sokan túl vadnak, rockosnak érezték a szólóalbumot, nem ezt várták. Olyan mondatokat is halottam, amelyek egyenesen ízléstelenek és felháborítóak voltak, legalábbis nekem. Egy album vagy tetszik valakinek, vagy nem; s nem hiszem, hogy olyan dolgokat kellene feszegetni ebben az esetben, ami nem tartozik ide.

Nekem Rúzsa Magdi ismét bebizonyította, miért is ő lett az első a versenyben és miért lett az első szólóalbuma pár héttel a megjelenése után dupla platinalemez. Olyan kincs van a torkában, amilyet én eddig csak az olasz világsztártól, Rita Pavonetól halottam. Egyedi, tiszta, fiatal, de érett is. Nem tömegtermék, nem tucat; valódi hangszerekkel előadott dalokról van szó. Valaki szerint pont az a hiba benne, hogy túl igényes. Meglepő vélemény. Nálam az igényesség előny, nem pedig hátrány. Végezetül: féltem Magdit és féltem az új albumát, bárhogy is fogy az. Nem vagyok biztos benne, hogy megértünk arra, hogy magunkénak érezzünk és megbecsüljünk egy igazi ördögi angyalt…

Havassy Anna Katalin

[2007.01.10.]