Ripacs Club Singers

A zene kitűnő volt, a többi viszont szánalmas.

A Cotton Club Singers tagot váltott. Ebben nincs semmi újdonság, hiszen majd minden együttesnél előfordul, hogy ezért vagy azért tagváltásra kényszerül. Illetve talán nem is kényszerül, csak vért frissít. Mindig szükség van az új behatásokra, új emberekre akikkel össze lehet szokni és valami újat lehet alkotni. A Cotton Club Singers ezt már többször megtette, és mindig jó sült ki belőle, tehát megérte. Most ismét erre került a sor, de amellett, hogy ezt meglépték, még egy jó adag bulvárcsámcsognivalót is belevittek. Nem árulták el, hogy kik lesznek az új belépők, “majd a bemutatkozó koncerten meglátják”. Azaz ott kell lenni, addig meg lehet találgatni, vagy csak beletörődni, hogy a médaérdeklődést valamivel fenn kell tartani, tehát várunk 2007 január 25-ig. És mindenki várt türelmesen.

Aztán eljött ez a nap is. Este az Uránia előtt majd 5 darab kockára fagyott autogrammgyűjtő rajongó, valamint kétszerannyi bulvár fotós tolongott, hogy a beérkező sztárokat lefényképezhesse amint kilépnek a spontán előkerült veteránautóból, és néhány jól betanult keresetlen szóban elmondják, hogy mekkora csapat is ez a Cotton Club Singers.

Benn a melegben folytatódik a médiajelenségek központozódása, és hogy mi is lesz itt este az végülis senkit nem érdekel, hisz meglepetés lesz! Akkor meg mit dumáljunk róla. Itt a Vágó, a Gálvölgyi, talán Kiszel Tünde is feltűnik valahol, lesz miről beszélnie a bulvársajtónak…

Függöny fel, zene indul, és végre adnak valamit magukból a zenészek, azt amiért az ember eljön egy ilyen helyre. Végre megláthatjuk a két kiválasztott tehetséget, akik az elkövetkezőkben a Cotton Club Singers csapatát erősítik.

Mezőfi Gabriella az egyik, aki 5 év németországi munka és szerelem után tért haza, hogy a Cotton Club Singersben gyűjtsön további élményeket. Gabira még az ősidőkből emlékezett Boldizsár, aki egyszer egy előzenekarukban hallotta meg a hangját, és elkezdtek még tavaly nyáron beszélgenti, hogy mi lenne ha…

Másik üdvöskénk Bartus Patrícia, aki az új felállás kedvéért a Bergendy Szalonzenekart hagyta ott, valamint a Magyar Színházat, ahol egyébként még a koncert előtt is játszott, stílusosan a Macsakafogókban énekelte a négy gengszter egyikét.

Aztán csak folytatódik a ripacskodás, úgyhogy eljöttem, nem vártam meg a végét. Ez így komolytalan. A “Cotton Club” mint név eleganciát kellene hogy takarjon. Nem láthatólag sok pénzbe került ruhákat és flancot. Azokat viselni is tudni kell. Nem hordani, viselni!

A zene miatt teljesen érdemes lett volna végighallgatni a koncertet, de mivel ez az este nem a zenéről szólt… Lesz még koncertturné, és az anyagot úgyis kiadják előbb-utóbb CD-n, hisz valamiből élni is kell, és akkor nyugodtan, csak a zenére koncentrálva meg tudom hallgatni.

Zeneileg a koncert egyébként nagyon jó volt, az együtteshez méltó. A hangok, a hangszerek a helyükön voltak. Csak egyvalmi hiányzott. Alázat a közönség és a zene iránt. Kár.

SirOesh

[2007.01.30.]