Boldogság est a kubai-magyar zenésszel

Latin vér, magyar jazz, erő és vidámság a szürke hétköznapokban Elsa Valle lemezbemutató koncertjén.

Kubában zenészcsaládban született, kiskorától zenész szeretett volna lenni. Tanulmányait Kuba legnevesebb zeneakadémiáján végezte kitűnő eredménnyel. Énekel, zongorázik, ütősökön játszik. Kis hazánkban 1991 óta él.  Pár évvel ezelőtt került össze Winand Gáborral, és ennek eredménye lett a “Migente” című lemez, Elsa Valle Latin Jazz Syndicate tolmácsolásában, mely a jazz és a latin (kubai) zene ötvözete volt. És idén ennek továbbgondolásaként jelent meg a következő lemeze: "Salsa y picante”, melynek bemutató koncertjét tartották az IBS színpadán.

Olyan szokványkoncertnek indult. Semmi extra a színpadon, minimális világítás, kijönnek zenélnek, örülünk. De a második szám után belelendültek, kezdett forrósodni a hangulat. Az est közös vonala a kubai latin zene mindennapjai (mindenestéi) volt, salsa, mambo, chachacha és a többi, minden egyre erőteljesebben, egyre tüzesebben. Ültetős buli volt (vagy annak volt tervezve) de nem sokan bírták ki szépen ücsörögve a helyükön.

Egyben votl az egész

A koncert közepére mindenki boldog volt. Nem egyszerűen jól érezte magát, hanem az egész térben egy olyan boldogság élt, izzott és növekedett, amit én nem tudok leírni, ehhez ott kellett lenni. Az idő repült. Nem tudom hány számot játszottak, nem tudom milyen sokáig tartottak a dalok, csak azt, hogy egyben volt az egész. Elsa a számok között valóban mintha mondott volna valamit, de csekély spanyoltudásomnak köszönhetően csak annyit éreztem belőle, hogy szereti a közönséget, együtt akar velünk élni - meg a  publikum is ővele. A bátrabbak még a színpadon is kaptak lehetőséget egy kicsit táncolni, örömködni. Az egész koncertre jellemző volt egyébként, hogy nem Elsa játszott nekünk, hanem itt vagyunk mi egy nagy család, együtt örülünk. Most éppen Elsa van a aszínpadon, holnap más lesz, de akkor is… ez a miénk.

Átvette az irányítást

A Rumba Caliente zenekar kísérte Elsát végig, már amikor hagyta. Teljesen saját kezébe (hangjába) vette az irányítást. Na nem mintha szüksége lett volna bármilyen hangszeres aláfestésre, hiszen egyedül, mindenféle segédeszköz nélkül bezengte a termet. A hangszerek csak egy picit fokozták a hangulatot. Ugyanakkor viszont Elsa mindenkinek megengedte, hogy az adott hangulathoz valamit ő is hozzátegyen improvizációjával, legyen az bőgő, gitár, vagy szaxofon…

A koncert végén, egy kicsit felfrissülve, minden kedves nézőjét vendégül látta egy pohár Bacardi-ra, nomeg lemezének dedikálására, mely lemez még meleg volt, a gyárból aznap délután futárral vitték a lemezbemutató helyszínére, hogy már ott meg lehessen venni. Nem kell mondani, hogy a rendelkezésére álló pár doboz CD azonnal elment…

- SirOesh -

[2007.09.26.]