Az album teljesen korrektül van hangszerelve, és ha nem tudnánk, hogy ez a srác „Mr. Spears”, akkor valószínűleg nem is érné szó a ház elejét. Az album első maxija a „Lose Control” volt, ami általános nemtetszésnek örvendett világszerte. Egyértelmű, hogy nem ez a korong legjobb nótája, de semmivel sem rosszabb, mint mondjuk Fergie hip-hopnak beállított „LY” kategóriás pop zenéje. A „Dance With A Pimp”-ben közreműködőként hallhatjuk Ya Boy-t, majd a „Privilege”-ben Bosko is nyom pár sort. Az ezt követő „Crazy”-ben feltűnik az ex-feleség, Britney Spears. A dal kifejezetten jó. Úgy ahogy az egész lemez is megállja a helyét a mai hip-hop trendeket szem előtt tartva. Az, hogy Kevin Federline-t senki nem hajlandó igazi zenészként kezelni, arra tulajdonképpen csak és kizárólag az előítélet a magyarázat. |