Szerelemajtók Bartók tiszteletére

Két kincset is adott a világnak Nagyszentmiklós (ma: Sânnicolau Mare, Románia, hajdan Torontál vármegye).

Az egyik az a Bécsben látható aranylelet, mely a korai középkor ötvösművészetének remekeiből áll, a másik pedig Bartók Béla, aki kétségkívül a XX. századi egyetemes zenekultúra legeredetibb személyisége volt. Nekünk, akik a népi hagyományokban gyökerező kortárs magyar zeneélet résztvevői vagyunk, az ő életműve különösen példaértékű. Megrendítő emberi és művészi nagysága legjobb költőinket ihlette versírásra, én csak azt a néhány fontos dolgot említeném itt meg, amit remekművei és folklorisztikai munkái mellé kaptunk tőle. Például azt a hozzáállást, hogy szeretettel, tisztelettel, türelemmel közelítsünk az értékeinket századokon át névtelenül őrző és formáló falusi emberekhez, vagy azt a szemléletet, hogy korunk erőszakos ízlésformálóival dacolva alkalmasnak higgyük a népdalt és a hangszeres parasztzenét is örök emberi érzések és korszerű mondanivalók kifejezésére. Légyen az bármely népé, természetesen.

Mércévé vált számunkra az az alaposság is, amely gyűjtéseit és a tudományos rendszerezés terén végzett úttörő munkáját jellemezte. Személy szerint nekem Bartók életműve minden tekintetben a magyar szellem egyik leghitelesebb csúcsteljesítménye.

Az ő tiszteletére született meg ez a lemez, születésének 125. évfordulóján. A Budapesti Tavaszi Fesztivál kért fel rá, hogy A kékszakállú herceg vára egyik ünnepi, a Nemzeti Hangversenyterembe tervezett előadása elé alkossak egy olyan zeneművet, melyben Bartók legfőbb forrását, a magyar népdal- és balladakincs, valamint a hangszeres népzene legszebb rétegét szólaltatom meg társaimmal. Sajátosan persze, ahogyan mi éljük meg újra és használjuk a zenei hagyományt.

Így készült el a Szerelemajtók, mely az opera balladai világát is idézve hét tételben mesél el egy másik történetet. A népi szövegek szürreális és szimbolikus képeit, drámai tömörségét és az eleven népzenét-táncot hívva segítségül. Bár a Juditéhoz hasonló sorsú, poétikus nevű, mitikus asszonyokról is énekelünk, a szerelemajtók mégsem a tragédia felé vezetnek, hanem az esély irányába. Ezek az átjárók nem szétválasztanak, nem rejtegetnek, nincsenek kulcsra zárva, hanem összekötik az érzelmek és indulatok különböző szintjeit és folyosóit. Zengve terelgetik lelkünket a bánatból a fény, a gyötrelemből a gyógyulás felé.

Kiss Ferenc (Etnofon)

Palya Bea, Szalóki Ági, Szvorák Kati ­ ének. Etnofon Zenei Társulás: Kiss Ferenc ­ hegedű, brácsa, ének; Lázár Zsigmond ­ hegedű; Huszár Mihály ­ nagybőgő; Korom Attila ­ gitár; Küttel Dávid ­ szintetizátor, harmonika; Babos Károly ­ ütős hangszerek. Hegedős Együttes: Ökrös Csaba ­ hegedű; D. Tóth Sándor ­ brácsa; Kürtösi Zsolt ­ nagybőgő; Balogh Kálmán­ cimbalom; Bolya Mátyás ­ koboz, citera; Dresch „Dudás” Mihály ­ szoprán szaxofon, furulya; Havasréti Pál ­ tekerőlant, ütőgardon; Szokolay „Dongó” Balázs­ szoprán szaxofon, magyar duda, tárogató, kaval, hosszúfurulya, dorombének.

[2006.05.17.]