A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektõl, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemzõ vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelõ hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló címû drámáján keresztül megközelítõ Szörényi Levente-mû verseit a régi szerzõtárs, Bródy János írta. 2020 õszén arra vállalkozott a Magyar Állami Operaház, hogy igazi kuriózummal kísérletezzen: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek elõadásában vitte színre. Gyöngyösi Levente zeneszerzõ munkája Szörényi Levente mûvészete elõtti újabb fõhajtásként is értelmezhetõ (korábban szimfóniát komponált az Illés együttes egyes témáira). Tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevõ operaénekesek által a mû teljességgel megszabadul a kihangosítás szükségletétõl.