Még akár csajozni is lehet vele! Meghallgattuk Madeleine Peyroux - Bare Bones című albumát

Sokszorosan elcsépelt már olyanokat firkálni, hogy ’bonts fel egy palack bort’ miegyebek… mégis, ha ezzel kezdődne eme beszámoló Peyroux új korongjáról, a Bare Bones-ról, nem lenne benne semmi eltévelyedés….

Madleine már igen korán bekerült a zenei ipar kellős közepébe. 16 éves korától fogva két évig turnézott a Lost Wandering Blues and Jazz Banddel Európa-szerte. Ekkor megszületett debütáló albumának, a „Dreamland”-nek az anyaga is, amit aztán ’96-ban a Time magazin az ’év legizgalmasabb albuma’ címszavakkal illetett. A georgiai születésű énekesnőnek a „Bare Bones” immáron az ötödik megjelenése. A lemez világszerte remek kritikákat kapott…

Kendőzetlen csontok

Bare Bones, azaz csupasz, kendőzetlen vagy mindezeknek szinonimáival megjelölt ’csontok’. Madeleine vall… lesz szó életről, halálról, keserűségről, bánatról, szerelemről meg boldogságról, családról és filozófiáról. A szövegvilág nem mondanám, hogy sablonosan szól hétköznapi dolgokról; bele lehet hallantani, énekesnőnk ügyesen csavarja a szavakat. A jazz egy komoly műfaj, komoly húrozású füleknek, amelyek képesek eme - sznobkultúra tagjai által levédjegyezett - műfaj szószólóit a legapróbb vétségek miatt is kiutasítani a placcról. Peyroux abban a palettában ténykedik, amely az ún. modern jazz hódolóit gyűjti magába… én sosem voltam abban biztos, hogy a szakértők mi alapján osztanak be ide előadókat, de maga Madeleine nem játszik annyira mást, mint amit nagy példaképei Billie Holiday vagy Fitzgerald játszottak.

Talán egy apró ívvel ’poposabb’ az atmoszféra, könnyeben emészthetőbb, de ennek ellenére mégis adja az elvárt hangulatot. Füstös bár, whiskey a kézben, illumináltság száll – persze mértékkel – a fejbe… osztjuk az észt a pultosnak, de közben már messze is járunk… lassan beleszeretünk az ismeretlen bárénekesnőbe, aki kesergően szexis, életunt hangján akkor is belő egy szlenget a harmadik sorba… és közben mocskosul intelligensek vagyunk, közben lejjebb tépjük a nyakunkat kellemetlenül szorongató nyakkendőt is…

Más oldalról meg egy kellemes vacsorához gigajó aláfestés ez a CD. Sőt, kedves férfitársaim! Bizonyos hölgyek számára igen inspiráló lehet, ha ezt a korongot dobod be a lejátszódba… jaja, még akár csajozni is lehet vele! Érdekes ellentmondások ezek… meg nem is! Ilyen ez a jazzkult!

Ámbár nem csak élvezni, érteni is kell ezt a műfajt, ami már egy nehezebb lépés. Így első körben azt mondanám, térjünk be abba a bárba, vagy csábítsuk el azt a bizonyos leányzót… aztán majd meglátjuk.

Tízből nyolc biztosan megvan!

- Márta Alex -

[2009.04.01.]