Minimal Design: a letisztult rock'n’roll - Hollywood Rose interjú

Magyarország elsőszámú Guns n’ Roses tribute-je tavaly februárban nagy vállalkozásba kezdett. Guns’ produkciója mellett négy saját, igazi „rákenroll” nótával rukkolt elő. A Wigwamos bemutató aratta siker után, most, április 6-án a tavalyi négy szám, hét újabbal kiegészülve a HR- Band első nagylemezeként jelent meg. Na de lássuk, a srácok mit mondanak… A dobos Zabát, Viktort a ritmusgitártól, és Jesset, a frontembert kérdeztem.

– Ugyebár első saját lemez. Magyar számokkal. Hogy jön egy befutott, külföldön is rendkívül sikeres Guns’ tribute-nek, hogy saját számokat írjon, sőt ki is adja?
Zaba: Ha nem lennénk Guns’ tribute akkor is csinálnánk lemezt. Azt hiszem ez minden zenésznek célja. Viszont külön örülök annak, hogy ez sikerült. Nem tudnám megmagyarázni, hogy állt össze. Csak úgy jött. És ez az, ami igazán izgalmassá teszi számomra.

Jesse: Tudod, ez úgy van, hogy az emberben egyszer csak előtör az alkotáskényszer, amit nem tud levetkőzni és ezért a közös próbálások alkalmával egyre többször és többször kezdtünk el „jammelgetni” számunkra új és vonzó riffeket. Természetesen mindenki partner volt ebben és végül ott álltunk, hogy lett 20 jobbnál-jobb témánk.

Viktor: Szerintem egy zenészben mindig megvan az, hogy megmutassa a saját egyéniségét, saját számokat írjon. Függetlenül, hogy éppenséggel egy Európa szinten jól menő tribute zenekar tagja. Nálunk is így volt ez. Jöttek az ötletek, próbáltunk, megmutattuk pár barátunknak, akiknek szintén nagyon bejöttek a számok. Bíztattak, hogy érdemes, „mert ezek k*** jó, ütős r’n’r számok lettek”.

Jesse: Aztán úgy éreztük, hogy ne csak zene, hanem szöveg is legyen. Először próbálkoztunk külső segítséggel, de aztán mikor nem lehetett a zenénkre ráilleszteni, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a dal és ez az úgymond kívülről jött szöveg nem ugyanabban a családban születtek! Úgyhogy elővettünk papírt, tollat aztán elkezdtünk magunk írogatni... Rájöttünk, hogy ezek a dalok csak úgy lesznek igazán a mi "kutyánk kölykei", ha mindent mi csinálunk körülöttük… Úgyhogy a lemezre csak az általunk írt dalok kerültek fel... Ezek után gondolhatod: készen voltunk 18 dallal, akkor hát uzsgyi, rögzítsük őket! Kiválasztottuk az általunk legjobbnak ítélt darabokat, aztán irány Szolnok, a „Denevér-barlang”! A hab a tortán pedig az, hogy sikerült egy olyan céget találnunk, aki 2009-ben úgy gondolta, még piacra is dobja az anyagot.

A sajátnál mindig kell újat mutatni!

– Szóval ez valahogy független attól, hogy Guns’, vagy nem Guns’, tribute, vagy nem tribute? Vagy valahol összeér a kettő?
Viktor: A piálásban…  Na jó, viccet félretéve. Ez független. Mindegyikünk játszott a HR előtt "saját számos" zenekarban. Ez egy újabb kihívás a zenekarnak, hogy saját számokkal is el tudja érni azt, amit a tribute dologgal már elért, esetleg még többet is. Mert azért azt látni kell, hogy egy Tribute zenekarnál nem feladat az, hogy újat mutasson magából. Ott az a lényeg, hogy minél hitelesebben eljátssza az adott számokat, illetve jó hangulatot teremtsen. A sajátnál meg, mindig tud valami újat mutatni az ember!

– Így már értem…

Jesse: Szerintem összeér, hiszen mindkettő élő és mindkettő ROCK n' ROOOLL!!! Mindkettő sokat jelent nekünk, és ez hajt minket!

– Együtt írtátok a számokat? Hogy néz ki "belülről" ez az egész?
Viktor: Az én szemszögemből, vagy általában? Jó, mondom az én szemszögemből általánosítva.
Ugye én 2008 júniusa óta vagyok a zenekarban. Értelemszerűen a "demo-s" számok már készen voltak. Illetve a többi számnak is meg volt már nagyjából a váza. A többiek megmutatták, én meg kitaláltam, hogy mit gitározzak oda. Ami a felvétel előtti héten született, az az Adrenalin című nóta. Azt már tényleg velem együtt raktuk össze teljesen nulláról. Egyébként általában ez úgy néz ki, hogy van egy téma (riff)
és abból egy játszogatás során kialakul valami. Ha jó, akkor megtartjuk, mindenki hozzáteszi a saját kis világát. Aztán jön rá a szöveg.

Zaba: Valahogy minden magától jött. A Vili hozta az alap témákat, és aztán arra építkezett a HR kőműves-brigád, de mindenkinek benne van a munkája, mindenki beletett magából valamit. Még Nagy Dávid a Pokolgépből és Vörös Gabi is segítettek pár ötlettel. Hol a buszban, hol szállodákban, hol a próbán, de összeállt! Nincsenek szabályok. Iszogatunk, zenélgetünk, bulizunk. És szép lassan kialakul magától…

Közös munka a szövegírás

– Ki a szövegíró?
Viktor: A szöveg Zaba, Vilkó és Jesse agyából pattant ki.

Jesse: Először csak a "kamu angol" szöveget nyomtam rá, majd amikor valamelyikünk hozott valamilyen irományt, akkor azt kezdtük el ilyen-olyan átalakítgatások után ráénekelni, majd végleges formába önteni. Ezek után már csak csiszolgattunk a dalokon, úgymint vokálok, esetleg egy kis billentyűrészlet ide-oda, s lőn megszületett az album...

Viktor: Tehát nagyon kreatív kis zenekar a miénk....

– Stúdióztatok. Az ugyebár egy külön létforma, és hát tuti nagy élmény egy zenekar életében…
Viktor: Szolnokon vettük fel a teljes albumot a Denevér stúdióban, Töfi barátunk segítségével. Novemberben kezdődtek a munkálatok, a dob felvétellel. Számomra hatalmas élmény volt ez, ugyanis tényleg egy egész más világban éreztük magunkat a felvétel alatt. A stúdióban van egy külön szoba, ahol lehet aludni, így kb. délelőtt 10 órától hajnali 4-ig dolgoztunk, aludtunk egy kicsit, aztán folytattuk. Egy munkahét alatt megvoltunk mindennel. Gitárokkal, billentyűvel, vokálokkal. Napfényt csak akkor láttunk, ha kimentünk kifliért, sörért a boltba. De így legalább megvoltunk a saját kis elszeparált helyünkön, telefonok kikapcsolva, és csak a felvételre koncentráltunk.

Jesse: Tavaly a 4 számos demó rögzítésekor már jártunk Szolnokon, de most ez valami fantasztikus volt, kb. 4 nap alatt rögzítettük a felvételeket! Ugyanis a zenekar a sok koncertezéstől olyan jól összecsiszolódott, hogy ment a munka, mint kés a vajban... Egyébként számomra a legnagyobb élmény a Vilkóval való együtt dolgozás! Hihetetlenül érezzük azt, hogy mit akar a másik, így tényleg könnyű a meló!

Zaba: Én nem nagyon szeretem a stúdiózást. Csak akkor tudok végre lazítani, amikor az én részem már rendben van. De ezt most nagyon élveztem. Ilyen gyorsan, simán és jó hangulatban még nem stúdióztam. Tényleg mindenki tudta a dolgát. Az én részem 8 óra dobolás volt. Elég merev, koncentrált feladat. A dobfelvétel után leléptem. Csak a keverésre mentem vissza. Aztán csak pislogtam mit csináltak.:) Rengeteg piát fogyasztottak. Nem is értem, hogy tudtak dolgozni. De nagyon rendben voltak a felvételek. Fülig ért a szám!

Viktor: Az utolsó nap végül már éjfélre befejeztünk mindent, így akkor lehetett csak igazán „lazulni”. Ez addig fajult, hogy jamaicaiaknak öltöztünk, és eljátszottuk a Sör a földön című számot, kicsit átírva, kicsit reggae-ben. Kicsit „zöldebb” –ben…

[2009.04.14.]