Egy má(Z)s vasárnap, rajongói szemmel

Kaptunk egy kedves levelet egy olvasónktól, aki úgy döntött, szívesen megosztja velünk élményeit és leírja, milyen volt az a vasárnap, amely má(Z)s volt, mint a többi.

Május 3-án, vasárnap reggel, amikor felkeltem még nem voltam tisztában azzal, hogy életem legszebb vasárnapja elé nézek. Éreztem, hogy minden má(z)s lesz, de hogy ennyire…

Ha valaki szereti a színházat, még közelebb megyek, a zenés színházat, akkor érteni fogja a címben szereplő utalást. Mészáros Árpád Zsolt = MÁZs. A sokak által ismert és általam legjobban szeretett színművész ezen a bizonyos vasárnapi napon dupla örömet szerzett nekem, barátnőimnek, családomnak.

Ezen a különleges délelőttön izgatottan vártam barátnőmet, akinek érkezése után családommal együtt autóba pattantunk, hogy aztán úton Nyíregyháza fel boldogan és kissé türelmetlenül, fél órával Árpi meg jövetele előtt parkoljunk le a Városi Stadion mellett. Innentől kezdve pedig semmi nem törhette meg a varázst, belecsöppentünk egy MÁZs-Világba, ahonnan még véletlenül sem szerettünk volna kiszállni. Fél 3-kor pedig kezdetét vette a fellépés, bár hozzáteszem, előtte még odamerészkedtem a Művész Úrhoz egy fotó erejéig. A fellépés maga egy óráig tartott, és nekem mindenki elhiheti, hogy igazán felemelő érzés volt ott állni fél méterrel a kis színpad előtt, élvezve minden egyes mosolyt, rekesztést és hangorkánt ami a kedvencünkből csak úgy áradt.

Musicalekből hallhattunk számokat, volt Rómeó és Júlia, Mozart, Hair, énekelte az imádott Bangkok című számot és jót táncoltunk a Quando-Quandora is.

Eláll a lélegzet

Még most visszaemlékezve is eláll a lélegzetem az egész délutánra gondolva, és átélni sem volt kevésbé kellemes. A fellépés vége után az élménytől felvillanyozva indultunk haza, hogy aztán a fél órás pihenést megejtve indulhassunk tovább ezen a csodákkal teli úton. Ezúttal Balmazújváros felé vettük az irányt, ahová érkezésünk pillanatában már meg is láttuk Árpit, így aztán teljes jókedvvel tudtunk beülni az este 7 órakor kezdődő koncertre.

Mi is ekkortájt kezdtük megérteni, hogy mekkora kiváltságban részesültünk ezzel a nappal, és olyan jó érzés volt belegondolni, hogy még közel sincs vége.

Balmazújvároson Árpinak Kamarás Mátéval volt egy kb. 2 órás közös koncertje, amin garantált volt a nevetés, a közös éneklés, sőt még a tánc is. Mátéval nekem ez volt az első élményem, de azt biztosra állíthatom, hogy remek érzéke van, ahhoz hogy hogyan is kell kommunikálni a közönséggel. Ez természetesen az élménybeszámolóm alanyára is elmondható!

Teljes összhangban

Árpi csak úgy árasztotta magából a poénokat, Mátéval összhangban voltak, ugratták egymást rendesen, ami persze újabb nevetőgörcsöket váltott ki a közönségből. Énekeltek duetteket, szóló számokat, Máté rockosabbra vette a figurát, Árpink pedig hozta még a szokottnál is csúcsabb formáját. Hallottunk tőle saját számokat, sőt még az első sorban ülőket (köztük engem is) meg is mozgatta kicsit a Csavard fel a szőnyeget című nótára.

Végezetül pedig aznap másodjára, s ezt cseppet sem bánva hallgattuk és tomboltuk végig az elmaradhatatlan Lehetsz királyt is. Az estéhez hozzátartozik az Árpi kocsijánál való 10 perces várakozás, amikor is, újra megtapasztalhattuk, hogy ez a „kis” ember mennyi érzelmet és pozitívumot tud magából árasztani miközben a 20. aláírást adja, és Isten tudja hanyadjára pózol aznap a fényképezőgépnek. Külön öröm volt számomra, hogy a mindig tartózkodó barátnőmet sikerült rávenni (a hangulatából adódóan) hogy álljon be velem egy képre a Művész úr másik oldalára.

Még mindig tart a mosoly!

Gyönyörű nap volt, ami során annyi értékkel gazdagodtunk, hogy még így két héttel május 3-a után is fülig érő vigyor jelenik meg az arcunkon Mészáros Árpád Zsoltra gondolva.

Ezzel a kis élménybeszámolóval szeretnék köszönetet mondani Árpinak, mindazért az örömért és jókedvért, amit szerzett nekünk, illetve azért amiért Ő van nekünk!
A Kisember című dal mind a két fellépésen elhangzott, ezzel szeretnék búcsúzni!

„Kis ember nagy szívvel, Ez vagyok én, hát így fogadj el,
Kis ember nagy szívvel, Ez vagyok én, még nem nőttem fel,
Még nem nőttem fel!”

– Varga Viki –

[2009.05.17.]