Lehullt a lepel Tátrai Tiborról 

Reőthy Cecília, a szó legszorosabb értelmében vett, műfaji határok nélküli zene elkötelezett rajongója, ezúttal Magyarország egyik legkedveltebb és egyben legnagyobb formátumú gitárosát vette célkeresztbe. Zenés(z) beszélgetéseinek soron következő (vagyis épp első) interjúalanya, Tátrai Tibor.

Bár a Tátrai Tibuszról szóló történetet az írónő a sorozat első kötetének szánta, azt időben mégis megelőzte a Török Ádám és a Mini, Hív a Tabán című kiadványa. Ami felett akár napirendre is térhetünk, ugyanis elegendő, ha csak napjaink könyvkiadás körüli anomáliáira gondolunk.

Ha olyan markáns személyiségről van szó, mint Tibusz, hamar kiderül, hogy esetében más műfaj, mint az interjú, szóba sem jöhet. Hadd mondja el ő, a maga egyszerű, kendőzetlen-közvetlen modorában, ám értelmesen megfogalmazott mondataival, hogyan áldozta föl tizenhat évesen a gimnáziumot nagy szerelméért, a gitárért. Mit és hogyan tanult mentorától, Radics Bélától, hogyan járta végig, fokról-fokra a hazai zenekarok ingatag grádicsát, mígnem elérkezett a csúcsra.

Bár ez ellen minden porcikája tiltakozik, nem éppen szerénytelenül „csak” az egyik legnépszerűbb muzsikusként hajlandó elismerni saját magát. S mielőtt kinyilatkoztatását álszerénységként értelmeznénk, első kézből megtudhatjuk, hogy mindezért a „tehetség és korbács” kettős jelszava – ha úgy tetszik, ars poeticája – jegyében dolgozik meg, amit a mindennapos, többórás gyakorlás is hitelesen alátámaszt.

Lehull a lepel

A szokatlanul empatikus kérdések nyomán egy pillanatig sem feledi az olvasó, hogy női moderátor tartja a mikrofont a zenész elé. Tátrai Tibor válaszaiból pedig kibontakozik - maga az Ember. Vagyis a magyar rock fenegyerekének, az egykori angyalföldi, majd józsefvárosi öklözőnek is létezik egy másik oldala, mely jórészt rejtve maradt a rajongó közönség előtt. Eszerint a zseniális gitáros egyrészt családcentrikus és természetimádó emberként mutatkozik be, aki szabadidejét szívesen tölti horgászattal, illetve vadászattal.

Egy szeretettől és tisztelettől elfogult örök zenerajongó hölgy, aki fejébe vette, hogy az utókor számára örökül hagyja a kései XX. és a kezdődő XXI. század meghatározó zenész figuráinak lenyomatát, első munkájaként a Tátrai-portréval ismerkedünk meg. Saját készítésű fotói, Nemes Nagy Péter által sorba rendezett diszkográfia, az általa írt utószó, valamint a szerző előszava és ajánlója teszi teljessé e hiányt pótló, nagyon is olvasmányos kiadványt.

– Hegedűs István –

[2009.06.03.]