Tony Levin saját készítésű hangszere Budapesten is jól szólt

Megint koranyár, ezúttal nem annyira laza, ezért elnézést is az olvasótól, de valamiért mégis érdemes néha visszakapcsolni. Vagy ki, de ez mindenkinél mást és mást jelent.

Tony Levin A38-as buliját május elején tartották. Indul egy felelgetőssel a két sticken, közben a dobok mögött a sequencert kezeli Pat, hogy egy hétnegyeddel elinduljanak, valahová vissza meg előre az időben. Vissza oda, ahol még javában élt a jazzrock (és a progresszív zene), előre pedig a saját készítésű hangszerek és a huszonegyedik századi hangzás világába.

Tony Levin hangszerén ahol a legmélyebb húr, középen kétfelé ágazik, egyik oldalon basszus, a másikon szólógitár.

Hol egyik oldalon húz az alap, hol a másikon, így egy percre sincs megállás, legfeljebb egy kicsike dallam, vagy dallamfoszlány erejéig.

Képek a koncertről - klikk a fotóra

A Slow Glide éppúgy, mint a legnagyobb Peter Gabriel alapok, de ugye Tony Levin ott igazán pop, míg itt igazán önmaga. Ez az ő zenekara, ez az igazi világ, amire minden épülhet. Az alap, amire azt lehet ráépíteni, amit csak szeretnénk. Illetve szeretnének azok, akik erre méltóak.

Hol csilingelés, hol csak emberi hangok a dobok mögötti „padokból”, hol letakart pergő, hol mindkét lábmozgásban, nagyon egyben, ám talán a legemberibb az, amikor Michael Berniernek Pat mondja meg (nevetve kiabál neki), hogy hol is tartanak, hogy melyik körből mennyi van éppen hátra.

A King Crimson nem maradhat el, a Red ilyen felfogásban is száguld, Tony otthon van, és a közönség szinte együtt bontja az ütemet a zenekarral, utána pedig meghallgatja a Solo Fugue-ben a Bernier-féle stick-szólótechnikát, majd valamiféle népéneklést, hogy a ráadás előtt se legyen senkinek hiányérzete.

Vonóval, mint a nagybőgőt, vagy tappingelve, talán ez az, ami miatt minden egyben, mintha nem is kettő, hanem három hangszer szólna. A dobos itt maga az alaphangulat, verőkkel, hangokkal, csilingeléssel, mindezt nevetve és a közönséggel játszadozva.

A koncert után tíz perccel mind a hárman lent az emberek között, autogramokat osztogatva, fényképezkedve, nevetve. A hangszert is megnézheti mindenki. Találmány. Valahonnan a múltból indulva, a jövőbe tekintve.

Aztán kiszállás a jelenbe. A korai nyárba. Sajnos…

–  Bokros László –
Fotó: Réti Zsolt

[2009.06.08.]