Legényes és rock and roll - útjára indul a Vizesnyolcas

Az idei Médiawave- fesztivál adott terepet a győri Vizesnyolcas együttes bemutatkozásához. Az öttagú zenekar összehozta a régit az újjal, az autentikát a populáris zenével. Slágergyanús… Mesics György "Mesó"-val beszélgettünk.

Hogy állt össze a Vizesnyolcas? Mit jelent a név, honnan jött az ötlet?
– Tanai Péter, ő a Rakonca Zenekar egykori bőgőse, sok évvel ezelőtt Győrben ők tartottak táncházakat. Jagudits Balázs, Bózsi volt a brácsása a zenekarnak, ő is győri származású, és mikor elkezdtem muzsikálni, Bózsival alakítottunk egy zenekart. Aztán én elkerültem Győrből, Bózsi pedig családjával Pécsre költözött. Aztán pár évvel ezelőtt visszaköltöztem, Bózsiék pedig épp Pannonhalmán építkeztek.

Úgy alakult, hogy ha már hárman itt vagyunk: Bózsi, Tanai Peti, meg én, akkor csináljunk egy zenekart. Így kezdtünk el zenélni hárman, koncerteken keresztül táncházakig mindenhol felléptünk. A zenekar Mesó és barátai néven futott, mivel én játszom a Matokabindében és a Cserefába is beszálltam egy ideje. Aztán elkezdtünk gondolkodni, mégiscsak kell nevet adni a gyereknek, mi is legyen az. A Vizesnyolcas nevet Tanai Peti javasolta. A jelentése a következő: muzsikáltam Erdélyben nagyon sokat, táncházakban, bulikban. Láttam nagyon sok helyen, hogy fellocsolják a padlót, de nem tudtam, hogy ennek hivatalos neve a „vizesnyolcas”. Ennek néprajzi eredete és történelme van, külön motívumrendszere van a vizesnyolcasoknak. Főként bálok előtt locsolták fel a padlót, hogy ne porozzon, mert az gyilkolja a zenészt és a táncost egyaránt.

- Van egyébként még egy jelentése is: a vizesnyolcas a semmit érő ember, aki már csak arra jó, hogy fellocsolja a padlót. Közfelkiáltással megszavaztuk a nevet, jobbat úgysem tudtunk volna kitalálni, közhelyes neveket pedig nem akartunk, abból már van úgyis elég. A Vizesnyolcas név abszolút ránk illik. Egyrészt a hagyománya miatt, másrészt pedig mert mi is vizesnyolcasok vagyunk a falusi bandákhoz képest. De hát énekesünk ekkor még nem volt. Ismerünk egy leánykát, aki folyton jött velünk bulikba, és ott jókedvéből énekelgetett. Neki zsigerből jön az éneklés, székely származású ugyanis, és én már az elején gondoltam rá, hogy jó lenne, ha beszállna hozzánk énekelni. De nem is mondtam ezt a fiúknak. Aztán egyszer csak Peti mondta nekem egy buli alkalmával, hogy mi lenne, ha Ágnes énekelne a zenekar mellett. Bózsi is belement, úgyhogy egypár beéneklés után kezdett körvonalazódni a dolog.

– Autentika vagy feldolgozások?
–  Mi próbálunk autentikusak lenni, de árnyékai vagyunk azoknak a zenekaroknak, akik beleszülettek ebbe a hagyományba.

Gondban voltunk emiatt, mert ha hívtak minket koncertezni, egy háromtagú zenekarral egy másfél órás műsort lehetetlen úgy végigjátszani, hogy az izgalmas is legyen. A mai közönségnek ugyanis elég nehezen befogadható ez a zene, nem azokról beszélek, akik benne vannak, hanem az egyéb laikus közönségről.

Régen én rockzenész voltam, Győrben volt egy zenekarunk, Westminster Apu néven futott. Gitáros voltam ott, játszottunk egyébként népzene feldolgozásokat is, aztán valahogy szétfröccsent az együttes, én pedig letettem a gitárt és felvettem a hegedűt. Aztán valahogy ismét a kezembe került a régi hangszer. Elkezdtem gondolkodni, hogy egy gitárral hogyan lehetne a népzenét lekísérni. Született küküllőmenti rockballada, ördöngősfüzesi rock and roll, meg széki blues, marosmenti csárdás latin stílusban. Megmutattam a többieknek is, hogy mit szólnak hozzá, és bejött. Felvettük őket a Vizesnyolcas repertoárjába, ezzel ugyanis már lehet kezdeni valamit a koncerteken is. Így a koncert egyik fele ezekből a populáris hangvételű számokból fog állni, emellett azért természetesen megmarad az alapkoncepció, az autentika is. De ezt a részt már nem lehetett négyes felállással folytatni. Így Bors Laca barátom is beszállt dobbal. Vele együtt zenéltem a Westminster Apuban is. Ketté vált így a dolog, Ágnes énekel, Laca dobol; ha feldolgozásokat játszunk, akkor a kezemben latin gitár van, ha autentikus népzenét, akkor pedig Peti bőgőzik, Bózsi a brácsás és én a prímás

– Mikor ismerhette meg a közönség a Vizesnyolcast?
– A bemutatkozás a Médiawave-n történt. Olyan sikere volt a dolognak, hogy azon kezdtünk el gondolkodni, idővel teljesen külön tud válni a két „műfaj” egymástól. Most lendületet kapott az együttes, úgyhogy elkezdjük a lemezre összeszedni az ötleteinket, és remélhetőleg ezek a számok később a rádióból is hallhatóak lesznek. Most a legfontosabb az, hogy kapcsolatokat teremtsünk minél több helyen. Az egész csak idő és pénz kérdése. Június 20-án a Múzeumok éjszakáján a Xantus Múzeum udvarán lesz a következő koncertünk.

– Elég sokoldalú az együttes.
–  Van még egy profilunk is ezek mellett. Elkezdtünk ugyanis foglalkozni a két világháború közötti magyar nótákkal. Ezek a zenék egy különleges életérzésről tanúskodnak a történelmi események miatt. Egyszerűen zseniális hangzású és szerkesztettségű darabokról beszélünk. Ezekből hoztunk össze mi egy kis csokrot. A magyar nóták teljesen más hozzáállást igényelnek, mint a népzene. Sokkal finomabb, érzelmesebb, ugyanakkor egyszerűbb a hangvételük. A 20-i koncert tehát úgy fog kinézni, hogy autentikus zene, a magyar nóták, és a populáris feldolgozások. Pár táncossal is kiegészülünk, kis vizuális élményt is nyújtva a közönségnek.

– Varga Brigitta –

[2009.06.10.]