Jazz kettesben, igényesen, a Varga Feri és Balássy Betti párossal

A Jazz kettesben című lemezről egyvalamit nem lehet elmondani: hogy unalmas. Ha az ember többször meghallgatja egymás után, akkor sem érzi, hogy megülné a gyomrát, ugyanúgy be lehet fogadni még néhányszor.

Először egy kis történelem: Varga Feri és Balássy Betty a 3. Megasztáron ismerkedtek össze és szerettek egymásba. Betty vokalista volt, Feri pedig döntős. A bulvárszagú történet itt kezdődik, és szerencsénkre nem itt ér véget, azaz Betty és Feri a magánéleten kívül szakmailag is közel kerültek egymáshoz, ennek eredménye a most megjelent két lemez, amelyből a nagyon hangulatos, „Jazz kettesben” címűt mutatjuk most be.

A feladat Feri számára volt nehezebb, mivel ő ezen a területen még viszonylag járatlan volt, így sokat kellett dolgoznia, hogy méltó partnere legyen B-nek, de úgy tűnik, megérte a befektetett munka.

A megjelenésében is igényes albumon 12 szám található, amelyek között duettek, szólódalok szerepelnek, és egy instrumentális szerzemény is helyet kapott Szabó Zé jóvoltából, aki egyben az anyag hangszerelője és producere is volt.

A minőséget a kísérőzenészek is megalapozzák: Dajka Krisztián gitározik, Cseke Gábor zongorázik, Kaszás Péter ül a dobok mögött, Csejtey Ákos szaxofonozik és fuvolázik, míg trombitán és szárnykürtön Ducsai Szabolcs, szájharmonikán Pribojszki Mátyás játszik, szájdob-játékával pedig Kovács Antal örvendezteti meg a hallgatókat az „Ó kedves” című számban.

Az első dal (Makin’ Whoopee) egy kedves kis jazz-standard az 1920-as évekből, és a magyar fül számára sem ismeretlen: „Ez történt Lellén” címmel főleg az idősebb korosztály emlékezhet rá. A felfrissített eredeti verziót Feriék olyan pajkos évődéssel, könnyed élvezettel adják elő, mintha személyesen nekik írták volna.

A lemezen szereplő másik duett egy romantikus karibi-latin ballada, a „Tengo que decirte algo” Gloria Estefan harmadik lemezén szerepel eredetileg, José Felicianóval előadva. A gyönyörű, dallamos művet sikerült alázatosan, mégis teljes odaadással visszaadni, úgy hogy közben saját egyéniségükből is hozzáadtak.

Csupa csoda

A szólószámok nagyobb részében Betty énekel, többnyire lassú jazzes dalokat, igazi füstös bárhangulatot teremtve. Kivétel ezek alól a roma-jazzes alapú „Ó kedves”, amely Kálmán Tamás és Nagy Zoltán szerzeménye, szép harmóniákkal és érzelmes feszültséggel, akusztikus gitár és zongora kísérettel – újabb bizonyítéka Betty kivételes hangjának. Igazi gyöngyszem a „Csillagok, csillagok” előadása is, amelyben szinte hangszeres kíséret nélkül hallhatjuk Betty énekét.

Varga Feri két szvingesebb számban énekel egyedül, a Bridget Jones betétdalaként is ismert „Have You Met Miss Jones?”-ban, amelyet Pribojszki Mátyás szájharmonika-játéka tesz teljesebbé, illetve az „Orange Colored Sky” címűben. Mindkét számban tapasztalható a jelentős fejlődés, amelyen Feri keresztülment. Nem befejezett az út, amelyen jár, az irány mindenesetre több mint biztató.
 
A befejező számot ismét Betty adja elő, a „Windmills of Your Mind” című szerzeményt, amely a Thomas Crown ügy betétdalaként Oscar-díjat kapott ’68-ban. A szám ebben a formában is megállja a helyét, szép lezárása az albumnak.

Összességében elmondható, hogy a lemez nagyon igényes munka, a jazz érzelmesebb, bensőségesebb oldalát bemutatva, néhol játékosan, néhol komolyan, de mindvégig nagy figyelemmel és odaadással a zenének és egymásnak.

A jazz mellett megjelenő egyéb stílusok miatt első hallásra talán eklektikusnak tűnhet, de a sokféleség mégsem zavaró, inkább pozitív ez a változatosság benne. Könnyen emészthető, mégis minőségi munka, amelyet minél többször hallgatunk meg, annál több részletét tárja föl előttünk.

Ajánljuk! Hol lehettek volna, ha nem ott? - meghallgattuk Varga Feri és Balássy Betti újdonságát

– Takács Miklós –

[2009.06.29.]