Elismerés a Jambalaya-nak: "A zenénk olyan, mintha csak New Orleans-ban hallgatnák"

A Jambalaya zenekar 2009. október 28-án nagyon fontos állomáshoz érkezik. Az A38 Hajó ad otthont a zenekar lemezbemutató koncertjének. A belépő mellé mindenki kap egyet az újonnan megjelenő cd-ből, mely ezúttal magyar nyelven jelenik meg „Végállomás, vagy utazás” címmel. Több részes riportsorozatunkban a zenekar által választott New Orleans-i műfajról, a csapat korábbi sikereiről, az új albumról és a lemezbemutató koncertről faggattuk a zenekar vezetőjét, Nemes Zoltánt.

- Milyen hatással volt New Orleans az új kori amerikai zene alakulására?
- Az autentikus fekete blues muzsika első hangszerei kezdetben a síneken dolgozó munkások kalapácsai voltak. Ezektől és a hozzájuk tartozó munkadaloktól még hosszú út vezetett a tradicionális jazz első formájáig. Később megjelentek egyszerűbb hangszerek, vidéki kisvárosokban elérhető gitárok és szájharmonikák formájában. A néger népzene, a jazz legrégibb alakja, amely New Orleans-ban és környékén terjedt el. A város életéhez szorosan hozzátartozott a zene és a tánc, különösen karnevál idején. A századfordulón a táncosok és a zenekarok az utcáról beszorultak a tánctermekbe és ekkor már olyan hangszerek is egyre gyakrabban szerepeltek, mint a trombita, klarinét, harsona, bendzsó, gitár, zongora, dobok. Ilyen körülmények között alakult ki a klasszikus New Orleans-jazz és később innen indult útjára.   

- Hogy mutatnád be a New Orleans-i műfajt?
- A tradicionális New Orleans-jazz játszásmódja afrikai modorú, játékos kérdés-felelet jellegű, a szólamok improvizáltak és egymást imitálták. Fontos azonban megemlíteni, hogy a jazz muzsika későbbi nagyvárosokba történő továbbköltözésével a New Orleans-i muzsika fejlődése nem állt meg, sőt napjainkban is tovább fejlődik. Mi elsősorban ezt az állandóan megújuló New Orleans-i zenei ízt tűztük a zászlónkra.

- Milyen fontos előadók voltak hatással a csapatra és miért pont ők?
- A hangszerelésünknek köszönhetően mi is sokat hallgatunk rézfóvosokkal énekes-zongoristákkal operáló formációkat, olyan előadókat mint pl. James Booker, Charles Brown, Dr. John, Alan Toussaint, Jon Cleary & The Absolute Monster Gentlemen, Neville Brothers vagy a  The Meters. A hangszerelésükön túl is az ő muzsikájuk áll hozzánk a legközelebb.

- Miben hasonló és miben más a Jambalaya, a New Orleans-ban élő zenekarokhoz képest?
- Egy részről különös öröm számomra, hogy a csapat a nagy távolság ellenére talán beállhatott a sorba, hiszen a hallgatóságunk is megerősített abban a hitünkben, hogy a zenénk olyan, mintha csak New Orleans-ban hallgatnák. Különösen nagy szó ez, ha külföldiek -sőt nem ritkán amerikaiak- jönnek oda hozzánk egy-egy koncert után.

- Másfelől azonban az „utolsó ízében is amerikainak hallható Jambalaya zenekar” természetesen azért egy kissé illúzió, hiszen itt élünk, egész más hatások is érnek bennünket és azt hiszem, ez így is van rendjén. Egy négy éves út áll mögöttünk, amely két önálló albumot és számos emlékezetes fellépést hozott a számunkra. A legújabb albumunk azonban ezúttal magyarul jelenik meg, a saját gondolatainkkal, a saját zenénkkel és szövegeinkkel, amit nagyon fontosnak tartok.

- folytatjuk ITT: Jambalaya: "Könnyebb dolgunk volt külföldön" -
 

[2009.10.05.]