Dream Theater: Minden rosszban van valami jó

A veteránnak számító progmetal csapat tizedik, Black Clouds & Silver Linings címet viselő stúdióalbuma ugyan nem kiemelkedő anyag, de természetesen hozza a megszokott magas színvonalat. A mindössze hat számot (amiből kettő 10, másik kettő pedig 20 perchez közeli) hat feldolgozással toldották meg, és még az album instrumentális változatát is megkapja, aki a háromlemezes kiadást veszi meg.

Az albumnyitó A Nightmare to Remember hátborzongató, hatásos dallama a vihar-effektust követően súlyos aprítással indít, Mike Portnoy rendesen használatba veszi a lábdobokat. A szinte death metalt idéző hangulatot a goth szintetizátordallam teszi kellően sejtelmessé, később persze nem maradhatnak el sem Petrucci gitárszólója, sem Jordan Rudess hajmeresztő billentyűfutamai sem. Az alapdallam izgalmas változatai kitartanak mind a 16 percre.

Az elsőként nyilvánosságra hozott A Rite of Passage keleties dallama fülbemászó, refrénje is könnyen megjegyezhető, valószínűleg számíthat rá a közönség a koncerteken is. Az instrumentális rész a gitár és a szintik párbaja, a billentyűk válasza azonban méltatlanul félbevágottnak tűnik.

Az album legrövidebb, legdallamosabb száma a Wither. A teljes enerváltságot sugárzó, de rádióbarát felépítésű dalban LaBrie hangja kellemesen lágy és telt is, a vokálok profi adagolásával pedig különösen érzelmes nóta született.

Mike Portnoy 12 lépcsős opusza, mely alkoholizmusát és abból való kilábalását hivatott dokumentálni, ezen az albumon érkezett el záró szakaszához. A Shattered Fortress három részre tagolódik, a témakörből már ismert dallamok változatai adják meg lényegében a végkifejletet. A bűnös jó útra tér, felelősséget érez, és a szövegkönyv illusztrációja (az összetört sörös-borosüvegek) is azt hangsúlyozza, amit az albumcím is sugall: hogy minden jó, ha a vége jó, vagy még inkább: minden rosszban van valami jó (angolosan: minden (fekete) felhőnek ezüstös a széle).

Szintén a pozitív dolgok meglátására, megbecsülésére tanít a The Best of Times, amelyben Mike Portnoy nemrégiben elvesztett édesapjára emlékezik. A szomorú kezdet után szó szerint felpörög a memoár, hogy aztán valóban szívhez szóló versszakokkal, a tizedik perctől pedig Petrucci hihetetlenül szép gitárjátékával legyen teljes. Az egyetlen szám az albumon, amelynek nincs határozott vége, csak elhalkul...

Az album záró (és egyben leghosszabb) számában - The Count of Tuscany - kapják meg méltó szerepüket a billentyűk. A változatos hangzásokkal és dallamokkal, szokatlan ritmusváltásokkal ismét megmutatja ez a banda, hogy ők a világ egyik (ha nem A) legvirtuózabb, legtehetségesebb progresszív együttese. Rudess continuum-szólója elbűvölő szusszanás a szám közepén, LaBrie hangja érett, Portnoy izgalmasan dobol - egyszóval magasan van a léc még mindig.

A feldolgozások közül az első szám a hetvenes évek hard rockját kedvelők számára mindenképp ismerős lesz, ugyanis a Rainbow Stargazer-jéhez nyúlt hozzá a Dream Theater - nem is rosszul. Hiába, a Deep Purple Perfect Strangers-e után ez is jól áll nekik!

Kevésbé szerencsés választásnak bizonyul a három Queen-szám fúziója, amely a Tenement Funsterből, a Flick of the Wristből és a Lily of the Valley-ből áll össze. Sajnos, énekben a Queen utánozhatatlan, ezekkel a számokkal pedig (főleg a Lily of the Valley-vel) fel volt adva a lecke... a hangszeres teljesítménnyel azonban azért valamelyest visszaállítják a becsületüket.

Steve Morse száma, az Odyssey már sokkal jobban illik a Dream Theaterhez. Nagybetűs PROGRESSZÍV zene, a javából. Érdekes választás a Take Your Fingers From My Hair, a Zebra száma is. A lassú és gyors részek váltakozása, valamint az elképesztő magasságokban éneklés a figyelemfelkeltő ebben a számban.

Következik ismét egy klasszikus: a Larks Tongues in Aspic második része a King Crimsontól. A jól ismert stílus, Dream Theater-köntösben.
Zárásként pedig egy kis Iron Maiden: To Tame a Land. Végre hallhatóvá válik a basszeros, John Myung is, a keleties dallamok pedig továbbra is jól hangzanak zúzós körítéssel.

Elevenítsd fel az emlékeket: Egyszer sem laposodott el a hangulat a Dream Theater koncerten - képekben

- Fejes Anna -

[2009.10.16.]