Lola: "Minden évben elhatározom, hogy most tényleg összeszedem magam"  

A soproni Nap Rádió hétvégi műsorában nyilatkozott Lola. Az énekesnő a Starcafe című műsorban legújabb klipjéről, pályatársairól, a hozzájuk fűződő viszonyáról és a közelgő ünnepekre való felkészülésről is beszélt.

- Nem túl régen, néhány hete jelent meg egy új klip a Féktelen éj című dalból. Mit lehet erről tudni?
- Körülbelül három hete látható a videó. A dal a harmadik nagylemezről a harmadik dal, és a kedvenc felvételem ez. Egész nyáron énekeltem és tényleg nagyon szeretem, éppen ezért vártam már, hogy forgassunk hozzá egy klipet.

- Milyen volt a klipforgatás, a hangulat?
- A hangulat az nagyon jó volt. Ez egy táncos, bulizós, nagyon laza videó klip. Az eleje volt egy kicsit nehezebb, amikor még egyedül forgattam. Aztán amikor már a tömegjelenetek jöttek nagyon jól éreztem magam. Rengeteg ismerősöm volt ott, és a táncosaim is szerepelnek a klipben. Tehát nem volt idegen közeg, az pedig különösen jó volt, hogy megint Indiánnal dolgoztam. Vele sok klipem készült már el, és minél több ilyet csinálunk annál jobban érzem magam ezekben a helyzetekben.

- Miről szól a Féktelen éj?
- A dal egy hatalmas buliról. Arról, hogy amikor az ember elmegy bulizni, akkor tényleg tökmindegy, hogy mi a probléma otthon, mert a partyban eltöltött 5-6 óra nagyon jó, és majd minden megoldódik. A klip az valamivel érdekesebb. A táncosaim ugye ikrek, és azt próbáltuk valahogy megmutatni. És azt, amit az emberek gondolnak az ismertebb személyekről. Hogy ez egy kirakatélet, és hogy ki milyen lehet a való életben. A klipben egyébként van is egy kirakat, ami elválasztja egymástól a két fiút. Ez két külön életet jelenít meg, de aki megnézi, az szerintem érteni is fogja, amiről beszélek.

- Valóban két különböző élet van? Te is ismert vagy. Létezik egy, az általunk ismert Lola és egy teljesen hétköznapi lány?
- Ez valószínű, hogy így van, de mivel én nem egy szerepet játszom, így nem hiszem. De akik nap mint nap találkoznak velem, vagy együtt dolgozom nagyon így látják. Ez két, teljesen különböző világ. Persze van olyan, hogy én is reggel hatkor felkelek és megyek be suliba, és nem érdekel az, hogy mennyire egyenes a hajam, vagy hogy vagyok kisminkelve. De ha fellépni megyünk, akkor ezek a dolgok, a külsőségek nagyon fontosak.

- Azt olvastam valahol, hogy Lola már-már egy érett nő...
- (nevet) Ilyeneket mindig szoktak írni. Az tény, hogy 16 voltam, amikor elkezdtem komolyabban énekelni, most pedig már 21 éves vagyok. Egy lány életében ez sok, ennek ellenére én nem mondanám magam annyira felnőttnek. De igyekszem megkomolyodni és felnőni.
Egyébként is azt szokták mondani, hogy ebben a szakmában, ebben a közegben minden év hármat jelent. Én ezt nem mindig érzem így. Persze vannak olyan helyzetek, amikor nem 21-nek, hanem jóval többnek érzem magam, de lehet pont azért, mert én hamarabb kimaradtam a suliból, és máshogy fejeztem be, mint a korombeliek. Ezért biztosan vannak olyan részei az életnek, ahol megmaradtam 16 évesnek.

- Régóta tart ez a sikersztori, de egyre több trónkövetelő akad. Mit gondolsz, meddig lehet ezt tartani, hogy folyamatosan reflektorfényben vagy?
- Ha belegondolunk, akkor az egész szakmában nagyon sokan vagyunk. Az pedig nem korosztályfüggő, hogy éppen ki a konkurenciánk. De addig hiteles egy előadó, amíg látszik rajta, hogy szereti csinálni amit csinál. Mert abban a pillanatban, hogy valaki úgy megy fel a színpadra, hogy „jajj, már megint meg kell ezt csinálni” azt megérzi a közönség, és nem fogja már szeretni. Én sosem úgy gondolkodtam, hogy tartanom kell a pozíciómat mindenáron, és nekem kell mindig az elsőnek lenni, hanem úgy vagyok vele, hogy szeretem csinálni amit csinálok. És hiába vannak újabbak, én velük is nagyon sokat barátkozom, és próbálok nekik elmondani dolgokat, hogy mit hogyan csináljanak. Én azt vallom, hogy ha segítjük egymást, és esetleg a másik fél valami jobb dolgot elér, az nekem is jó, mert van előttem jó példa.

- Én azt látom, főleg a popzenében, hogy van az eggyel idősebb generáció, és vagyunk mi fiatalok rengetegen. Ha mi most összefogunk az egyáltalán nem baj. Például a harmadik nagylemezemre Molnár Tomi, az Anti Fitness énekese írta a szövegeket. Tény, hogy volt aki azt mondta, „miért kell ezt csinálni” és „miért segítesz egy másik, veled egykorú zenésznek” – de erre én csak azt mondtam: Mert ezt akarom. Most már látszik, ez a közös munka jól is sikerült.

Az interjú még nem ért véget! Klikkelj a következő oldalra, és olvass tovább Loláról...!

[2009.11.23.]