If on a Winter’s Night - Sting gyönyörű új lemezzel köszönti a telet

Varázslatos dalok, mágikus téli éjszakák, csillogó hó és ropogó tűz hangulata árad Sting új lemezéből, amelyen öt évszázad dalai szerepelnek tiszta, akusztikus hangszerelésben.

Az év végi ünnepek közeledtének legbiztosabb jele, a karácsonyi dalok megjelenése. A bevásárlóközpontok, hipermarketek finom utalásként eleinte ritkábban, majd a hetek múltával egyre gyakrabban játsszanak karácsonyi számokat, a kedves vásárlók így bizonyára könnyebben asszociálnak az ajándékvásárlásra. Karácsony közelében lemezt kiadni éppen ezért veszélyes. Ha nincs rajta egy tematikus karácsonyi szám, vagy legalább egy száncsengős, ünnepi remix, a zenészről könnyen kiderül, hogy érzéketlen, sivár lelkivilágú bunkó, akibe egy csepp fenyőillatú áldás sem szorult a szeretet és önzetlenség ünnepén. Ha pedig kijön egy karácsonyi lemez, a sok kritikus lefikázza, hogy nincs benne semmi eredeti, tele van közhellyel, érzelgős, unalmas, túlzottan karácsonyi. Okosabb zenészek inkább nem is adnak ki lemezt a szent évszak közeledtével, inkább elrepülnek egy melegebb tengerpartra, kipihenni a hosszú nyarat.

Sting azonban nem ilyen. Ő valóban szereti a telet, szereti a karácsonyt, és úgy tudja szeretni, hogy egy pillanatig sem érezzük közhelyesnek, elcsépeltnek világát. Az „If on a Winter’s Night…” nem is kifejezetten karácsonyi lemez – Sting kedvenc évszakáról, a télről szól, amelynek csupán része a karácsony, ha mégoly szép része is. Az albumon 15 szépséges, nyugodt, modorosságtól mentes dal található, amelyeket hallgatva kilépünk a nagyvárosi zajból, és egy elvarázsolt erdőben találjuk magunkat, ahol a mozdulatlanságot csak néha töri meg egy-egy ágról hó.

A Gordon Matthew Sumner néven született Sting zenei története a Police-tól napjainkig többnyire az innovációról és fúzióról szól. A zenész sohasem tudott megalkudni vagy a tömegízlésnek megfelelni, makacsul a saját útját járta (még ha az gyakran hosszabb is volt, mint a jól bevált utak), de mindvégig megfelelt az önmaga által támasztott magas igényeknek, elvárásoknak. Így sikerül eljutni a Police dinamikus, punk-reggae-ska-pop adrenalin-bombájától a jazz-es, rock-os időkön keresztül a letisztult, akusztikus, érett művekig. Sting már nem fiatal, nem ma kezdte a zenét (az első Police-lemez 1977-ben jelent meg), de mindvégig komoly számokat írt, igényes zenei megvalósításokkal.

Ezen a lemezen az 58 éves úriember legkedvesebb időszaka, a tél van a központban. Autentikus, kelta eredetű népdaloktól kezdve J.S. Bach, Purcell és Shubert klasszikus műveinek feldolgozásán keresztül Sting és zenésztársainak saját szerzeményeiig szerepelnek a dalok, letisztult, de mégis telt, akusztikus hangszerelésben. A társszerzőként is tevékenykedő gitáros, Dominic Miller természetesen szintén sokat tett a lemezért, ezen kívül észak-angol és skót zenészek is közreműködnek a dalokon. Érdekesség, hogy feltűnik a lemezen Joe Sumner, Sting fia is.

Nem érdemes kiemelni egyetlen számot sem a lemezről; sem pozitív, sem negatív irányban nincs kiugró szerzemény. A zeneszámok (van köztük karácsonyi ének, altató, gospel) szépen szerkesztve építik fel a lemezt, adják meg az ívét, és a többszáz éves daloktól a Mercury Falling dallamaiig egy közös vonás van mindben, hogy tél szépségeit, nehézségeit, és hangulatait ünneplik, jelenítik meg. A testet melengető forralt bor, forró tea vagy meleg takaró mellett Sting új albuma a lelket melengeti, javaslom meghallgatásra mindenkinek, aki néhány nyugodt percre vágyik.

- zem -

[2009.12.23.]