Randevú a zenével, randevú Myrtillel - fotókkal

Myrtillnek fantasztikus hangja van ez nem lehet kétséges. Sajnos főleg klubokban hallhatjuk, ezért is volt mindenképpen megnézendő a Thalia Színházban megrendezett lemezbemutató koncertje.

A Thalia színpada ugyan nem egy klubszínpad, Myrtill mégis a klubkoncertek hangulatát hozta el nekünk. Persze voltak különbségek, de hál’ istennek csak a külsőségekben. Azaz a közönség szebben öltözött, Myrtill sem egy ruhában hanem váltott felszerelésben énekelt, de a hangulatot nagyon jól hozta. Ahogy Rátóti Zoltán az est felvezetőjében említette „óvakodj azoktól az emberektől akikben nincsen zene” de azok akik ma este itt felléptek azokban „nemhogy nincsen zene, de árad belőlük a muzsika”. És áradt is.

Az est apropója a karácsony előtt megjelent Randevú kétnyelvű lemez volt. Ennek megfelelően a koncert is két részre tagozódott.

Az első részben a magyar lemez felvételei szerepeltek. Ennek megfelelően (vagy talán mégsem?) Myrtill csupa pinkben pompázott, mintha ez annyira közel lenne a „sírva mulat a magyar” itthoni mentalitáshoz. De az is lehet, hogy ennek ellenére, mintegy ezt megváltoztatandó uralkodott volna a fiatalos, boldogságot tükröző hangulat a színpadon. Egy nagyon fiatal kislányt láthattunk előttünk, persze a hangja továbbra is Myrtillé maradt.

Sorban jöttek a számai a lemeznek, közöttük az édesanyjának írt saját szerzemény, aztán a „Fiú a házból” meg szépen a többiek. Az album dalai itt debütáltak élőben, de van egy olyan érzésem, hogy a közönség már meghallgatta a lemezt, hiszen minden dalt nagy taps kísért. Plusz egy vadonatúj muzsikát is kaptunk, mely mostanra lett kész és szintén Myrtill saját szövegével szólt. Mondanom sem kell, hogy ennek is hatalmas sikere volt.

A kíséret, Myrtill állandó zenekara mellett a Hot Jazz band fúvosaiból állt, valamint Bényei Tamásból aki jellegzetes – a múlt század elejét idéző - hangjával énekelt duettet a művésznővel, de meghallgathattuk bendzsójátékát is.

A második rész nekem még jobban tetszett. Talán azért mert nem beszélek franciául, és nem is próbáltam figyelni a dalok szövegére. Ebben a részben Myrtill is másként öltözött, itt most a narancssárgás „díva?” vagy inkább igazi NŐ állt a színpadon az első rész tinijével szemben. A lényeg viszont a hang. Mind Myrtill hangja, mind pedig a francia nyelv önmagában is fantasztikus lejtése, hangulata.

A végén még kaptunk egy csodálatos duettet Rátóti Zoltánnal is, ahol megint visszaköszönt amit a bevezetőjében említett: „zenéről szavakban beszélni szinte lehetetlen és sokszor felesleges is – ezek csak szavak, szavak, szavak” - ami persze megint megfelelő lelkesedést váltott ki a közönségből.

Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat akik befértünk a Thalia színházba, bár a környezetemben többen is szóvá tették, hogy ennél azért nagyobb nézőteret is megérdemelt volna Myrtill.

- SirOesh -

[2010.02.08.]