Ennél szebb búcsút nehéz elképzelni: Wendigo - Audio Leash

Nekrológ írásában nem vagyok jó. Sokáig gondolkodtam azon, hogy a Wendigo "Audio Leash" című albumáról írjak-e. Nem mintha nem érdemelnék meg, csak hát a csapat a lemez megjelenésével egy időben sajnos befejezte pályafutását, ami azt jelenti, hogy egy több mint tehetséges bandával megint kevesebb van a hazai rockzenei palettán.

A csapat 2004-ben indult és nehéz fába vágta a fejszéjét, hiszen ahogy ők mondják: a Szentgotthárd, Paks, Budapest háromszögben élték a zenekari életet, ami nem könnyű feladat. Hallani zenekarokról, kiknek tagjai ennél lényegesen messzebb élnek egymástól, csak ők a zenélésből élnek és meg is élnek belőle. A zenekar első lemeze "Let It Out" címmel 2006-ban jelent meg és jó fogadtatásban részesült, de a Wendigo jövője már akkor is bizonytalannak tűnt, nemcsak a tagok közötti nagy távolság, hanem a hazai – belterjes és a tortát teljesen körülülő – zeneipar miatt is. A zenekar szépen-lassan belefáradt a módszeres szélmalomharcba, de az "Audio Leash" címre hallgató második korongot becsületes emberek módjára befejezték és az eredmény korántsem egy összecsapott munka lett, pedig az is lehetett volna.

Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a Wendigo modern elemekkel vastagon megpakolt metál zenéje simán nemzetközi színvonalú, de úgy látszik, hogy ez még az itthoni érvényesüléshez is kevés volt. Bátky-Valentin Zoltán (ex H.A.R.D., ex Stonehenge) ráadásul olyan megjegyezhető, sokszor slágeres dallamokat hoz, hogy simán jó értelemben vett rádió-kompatibilis zene lehetne ez, mondjuk az MR2-n. Kozó Tamás (Kozi) és Takács József (Jozzy) gitárjai hasítanak, Csörnyi Róbert (Rob) és Gábor Béla (kisbéci) mélyen betonozó basszus- és dobtémái lyukat ütnek a hasba.

A lemez nagyon szépen, kiegyensúlyozottan szól, ami még akkor is megemlítendő, ha manapság Magyarországon is illik már jól megszólaló albumot készíteni. Az "Audio Leash"-en tíz teljesen egyenrangú dal kapott helyet, de ha mégis ki kellene szerzeményt emelnem, akkor az mindenképpen a masszív középtempós groove-okra épülő nyitó Reach, vagy Left; az emlékezetes refrént hozó Failure; az effektezett gitárt Slipknot-os riffekkel keverő Spineless; a beton basszus- és nyakatekert gitártémákra épülő zseniális Entropia; de mégegyszer mondom, gyenge szám egy sincs a lemezen.

Az Audio Leash-nél szebb búcsút nehezen tudnék elképzelni a Wendigo-tól, de természetesen a tagok továbbra is zenélni fognak, néhányan együtt, mások külön. BZ, Jozzy, valamint a Wendigo korábbi dobosa, Crow egy új bandát alapított Phoenix Files néven, Jozzy és Crow ezen kívül egy String Theory nevű projektben instrumentális, kísérletező zenét is alkot. Ettől persze a tény tény marad, egy tehetséges zenekarral megint kevesebb. A Wendigo élt 5 évet.

Mindezt megfejelve egyfajta búcsúajándékként a lemez teljesen ingyenesen letölthető a Wendigo honlapjáról.

-sunthatneversets, rockstation.blog.hu-

[2010.02.10.]