Deep Purple invázió Győrött

Csodát látott Győr-Moson-Sopron megye székhelye március végén! Nem mindennapi esemény, hogy egy százharmincezres lélekszámú város két egymást követő estén két világhírű rock ikon koncertjének is házigazdája legyen, pláne nem - külön produkciók résztvevőiként - egyazon zenekarból!

Hasonlóan példa nélküli a tribute világban, hogy egy emlékzenekar az általa képviselt anyazenekar két alapítótagjával lépjen közös koprodukcióban színpadra egymás után. A rendhagyó eseménysorozat tehát méltán számíthatott fokozott érdeklődésre, ennek megfelelően az 550 fő befogadóképességű győri Richter Terem mindkét alkalommal teltházat is produkált, sőt sok érdeklődőnek már csak a "minden jegy elkelt" tábla jutott.

Nem meglepő ezJon Lord koncertje esetében, ha arra gondolunk, hogy a tavalyi, budapesti MüPa-Millenáris sorozat összesen több mint 2000 látogatót vonzott, annál érdekesebb viszont a Győri Ütősfesztivál vonatkozásában, amely idén tizenegyedik alkalommal került megrendezésre, és soha még ilyen zajos sikert nem aratott, mint most, mikor Ian Paice neve állt a plakátok fejlécén. A Cry Free szereplése mindkét esetben kulcsfontosságú volt, hiszen a srácok aDeep Purple tagjait "helyettesítették" Lord szimfonikus rock koncertjén és Paice dobbemutatóján is.

Jon Lord

Nyolcadik alkalommal lépett közösen színpadra Jon Lord és a Cry Free. Az idei koncertprogramban a tavalyihoz képest csak két dal esetében volt változás, a műsor továbbra is a korszakalkotó Concerto for Group and Orchestrán és a Mester szólóalbumain (Sarabande, Pictured Within) alapult. Igazi újdonságot jelentett azonban, hogy a férfiénekre íródott dalok előadása ezúttal nem a Lord turné hivatalos énekesére, a walesi származású Steve Balsamo-ra, hanem a magyar Deep Purple Cover Band frontemberére, Scholtz Attilára várt. Atka az utolsó pillanatban "ugrott be" az egyéb kötelezettségei miatt távol maradó Balsamo helyére, mellyel kivívta a menedzsment háláját. Lord mester maga is többször megköszönte neki a segítséget, és gratulált a sikeres énekesi debütáláshoz. Elismerően szólt a zenekar maximális felkészültségét illetően is, és külön gratulált Lee Olivér gitáros kiemelkedő teljesítményéhez.

Mivel a Győri Filharmonikusok produkciója is elnyerte tetszését, Rácz Márton karmestert pedig a világ legjobbjai között tartja számon, ezzel a csapattal kíván fellépni az ausztriai Imstben május 9-én, majd turnéra indulni szeptemberben Közép-Kelet-Európában, melynek egyik állomásaként - új programmal - a Művészetek Palotáját is útba ejti majd.

- Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy Te énekelsz majd Győrben? - Interjúvoltuk meg Scoltz Attilát
- Jon menedzsere küldött egy mailt a hírrel, hogy Steve nem ér rá, tudnám-e vállalni a dolgot. Azt írta, tudják, hogy a Purple nótákkal simán boldogulok, de fog-e menni vajon a Pictured Within című szólódal is? Persze először is nem hittem el, amit olvasok, többször át kellett olvasnom a levelet, hogy mindent jól láttam-e, majd amikor rájöttem, hogy nincs tévedés, olyan izgalom lett úrrá rajtam, mint még soha. Remegett kezem-lábam legalább félóráig, és nem tudtam semmi érdemleges tevékenységet űzni itthon. Ebben az az érdekes, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor még én voltam az eredeti tervben, amellett, hogy az egész kegyetlenül izgalmas volt, teljesen normálisan vártam az énekesi szereplést. Aztán félóra elmúltával most is lehiggadtam, utána már nyugodtan készültem.

- Hogyan készültél a nagy napra?
- Sajnos nem úgy és nem annyit, ahogy és amennyit szerettem volna. Ez a gáz abban, hogy az ember ebben az országban - néhány kivételtől eltekintve - nem lehet hivatásos muzsikus. Ez olyan lehetőség volt számomra, amiről a világon majdnem minden rockénekes álmodozik, de nekem közben ugyanúgy kellett dolgoznom, hogy a családomat eltartsam, a zenekarvezetési/szervezési feladatokat is ezerrel kellett csinálnom, mert ebben az országban hivatásos menedzserek sem nagyon léteznek, akik elvégeznék ezt helyettem, hogy én csak a művészi részre koncentrálhassak, illetve életkoromnál fogva nyilván a családapai felelősségemet sem tehettem félre. Amikor a másfél éves kisfiam rángatott el a CD-lejátszó mellől este, hogy én altassam el, nem mondhattam nemet. Annyit tehettem, hogy a Micimackó helyett a Pictured Within-t énekelgettem neki. Furcsállta is kicsit. Bár a Smoke On The Water riffjét már a 4 éves lányommal felváltva éneklik. :)

- Más éneklési stílust kívánt ez a koncert, mint amit megszoktál?
- Mást bizony, és ez sok esetben csak "élesben" derült ki. Egy szimfonikus zenekar sokkal radikálisabb dinamikai különbségeket produkál, mint egy rock zenekar, és ez az jelenti, hogy a lassú és halk, bizony tényleg lassú és halk. A rockban egy olyan lightos balladában is, mint mondjuk a Soldier Of Fortune, olyan alap van, amire azért rendesen ki tudja ereszteni a hangját az énekes (ld. Coverdale). Arra a soft szimfonikus alapra, ami Jonnál van, az bántó lenne. Az is volt, amikor először próbálkoztam vele, pedig már eleve fele annyi dinamikával nyomtam, mint szoktam, mégis Jon és Kasia Laska énekesnő egymás szavába vágva csitítgattak, hogy ne nyomjam már ilyen erővel. Úgyhogy utólag meg is követem picit Steve-et, mert magamban sokszor savaztam, hogy miért nyomja ennyire lightosan. Azért, mert csak az jó erre az alapra.

A legnagyobb lecke azonban ritmikai természetű volt, és a Pictured Within-hez fűződik. Míg egy rock zenekar hajszálpontos és konkrét ritmusokkal dolgozik, egy orkesztra szépen, szabadon "húzza-vonja", sokszor nincs is egyértelmű ritmus. Ezt persze korábban is tudtam, de eddig csak hallgattam, nem vettem benne aktívan részt. Bezzeg most! A próbákon vért izzadtam, mire sikerült viszonylag jól elkapnom a belépéseket. Közben kísérleteztem a hangommal, hogy mennyire maradhatok saját magam, miközben totál más stílust énekelek, mint bármikor máskor.
 
Ez a dal még a főpróbán sem volt az igazi, pontosan a koncertre érett csak be, és bár tudom, hogy kéne még néhány fellépés vele, hogy igazán szép legyen, és igazán el tudjam engedni magam benne, azért elégedett voltam a végeredménnyel. Néhányan a közönség soraiban törölgették is a szemüket, és úgy láttam, Jon is meghatódott, úgyhogy a célját azért csak elérte a dolog.  Visszatérve, ez egy óriási felelősség, nem véletlenül kérdezett rá a menedzser is a levelében. Jon is mondta, ez a dal a műsor érzelmi középpontja. A koncert sikere is múlhat rajta. Szóval azért megkönnyebbültem, amikor Jon megölelgetett, megszorongatott és párás szemmel megköszönte, hogy a dallal elmeséltem az élettörténetét.

- Mennyire volt más ez a koncert, mint a többi?
- Számomra - de talán a fiúk számára is - a legnagyobb különbséget nyilván az jelentette, hogy hirtelen perkásból frontember lettem. Eddig csak ücsörögtem és átszellemülve hallgattam Steve szép énekét, most meg hirtelen nekem kellett arról gondoskodnom, hogy a közönség átszellemüljön és átadja magát Jon varázslatos zenei világának. Ez óriási változás, mert kongásként gyakorlatilag az egyik legkevésbé felelősségteljes poszton voltam és a Gigue, Bourree és Sarabande (legutóbbi már ki is került a műsorból) dalokon kívül -a hol a percussion igen fontos szerephez jut - gyakorlatilag teljesen mindegy volt, hogy játszom-e vagy sem. (Ettől függetlenül minden kis triangulumütés helyét alaposan kidolgoztam! :) Így számomra nagyon élvezetes volt minden koncert, hiszen rajtam szinte semmi nem múlt, átadhattam magam önfeledten a muzsikának. Most viszont gyakorlatilag Jon és Marci (Rácz Márton, karmester) után a legfelelősségteljesebb poszt jutott nekem, ami óriási kihívás!

Ian Paice

Első ízben muzsikált viszont együtt Ian Paice Purple dobos és a Cry Free. Paice mester önálló dobbemutatóját rövidre fogta, hogy minél több idő maradjon dobklinikája második részére, melynek során zenekari környezetben mutatja be egyéni stílusát. Az eredetileg tervezett 2-4 közös dal helyett 6 nótát adott végül elő a magyar Deep Purple Cover Band-del. A dalokat (Burn, Stormbringer, You Keep On Moving, Perfect Strangers és Highway Star) a legendás dobos és a Cry Free tagjai együtt választották ki félórával (!) a kezdés előtt és próba illetve beállás nélkül adták elő őket. A teljesen spontán mini koncert így is olyan sikeres volt, és úgy magával ragadta a 61 éves dobos legendát is, hogy Ő maga kezdeményezett ráadásdalt, ami természetesen nem lehetett más, mint a Smoke On The Water. Paice szintén elismerően szólt a zenekarról, és el is kezdett tárgyalni a szervezőkkel egy budapesti folytatásról.

- Lord és Paice. A két zenésszel egymás utáni nap muzsikáltatok együtt, merőben más felfogásban. Hogyan sikerült átváltani a zenei stílusok között? - kérdezgettük tovább Attilát
- Érdekes volt, hogy amint elindult a koncert, egyáltalán nem izgultam, és úgy éreztem, hogy szét fogok zúzni mindent, akkora pozitív energia volt bennem! A buli minden percét önfeledten élveztem, valódi jutalomjáték volt a Lord koncert visszafogott, fegyelmezett és halk előadása után.  A Lord koncert egészen más volt, a Paice buli totális ellentéte. Míg utóbbi egy teljesen önfeledt, spontán rock n roll jam volt, Jon koncertje egy három napon át próbált, részletekig kidolgozott, többnyire klasszikus koncert volt és számomra ezer új kihívást tartogatott.

Nick Simper

A Deep Purple - Cry Free együttműködések sora azonban még a tavaszi szezonra sem ért véget, hiszen bő egy hónap és hazánkba érkezik a zenekar és a Wigwam Rock Palace meghívására egy harmadik Deep Purple alapító tag, Nick Simper is. A kiváló basszusgitáros, akinek a nevéhez olyan dalok fűződnek, mint a Hush vagy a Wring That Neck, saját csapatával egy egész koncertprogramot szentel a Purple korai, progresszív időszakának megidézésére, de természetesen színpadra lép a Cry Free-vel is. Az eredeti felállású Deep Purple rajongóinak kötelező a részvétel 2010. május 7-én a Wigwamban, de Atkáék nem feledkeznek meg a későbbi Deep Purple korszakok kedvelőiről sem.

Cry Free

Aki pedig az izgalmas hírek hatására "nem bír magával" és máris látni akarja a zenekart, megteheti, ha elmegy a Rocktogonba most szombaton, ahol 20 órától muzsikálnak a srácok. Vendég: Tóth Csaba basszusgitár (Závodi Janó Cream Emlékzenekara, Chubby Blues).

Deep Purple

Végül egy örömhír azoknak, akik a Deep Purple zenekart teljes valójában szeretnék látni. A legendás banda június 4-én a StarGarden szervezésében a Puskás Ferenc Stadion Szoborparkjában lép színpadra!

A&A

[2010.04.03.]