Zavaróan tiszta színpadon a 30y - interjú a müpás koncert előtt

Az évek óta nagysikerű „Hey, June!” fesztivál egyik idei fellépője a 30Y, akik most szombaton, június 26-án egy különleges helyen, a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében mutatják meg, hogyan tudja egy rock zenekar ezt a teret a saját arcára formálni. Erről, és a ritkán hallható Szentimentálé műsorról kérdeztük Beck Zolit, a 30Y frontemberét.

- Milyen viszonya van a 30Y zenekarnak a Müpával? Mit jelent, milyen érzéseket vált ki egy alternatív rock zenekarból az, hogy a szokásostól eltérő, más atmoszférájú helyen játszanak?

- Nem tudom, hogy izgalomnak, különös feszültségnek, vagy megkockáztatom szorongásnak lehet-e nevezni ezt az érzést, amit az ember akkor érez, amikor mint fellépő lép be egy ilyen kaliberű épületbe. Önmagában van ennek egy fura kontextus-idegenség élménye, ami abból ered, hogy egy rock zenekar nem szokta meg, hogy lecsavarozott székek előtt, füstmentes környezetben, egy zavaróan tiszta színpadon koncertezzen. Ezek az élmények legalábbis jóval szabályozottabbak, mint egy rock csapat hétköznapjai. Van egyfajta olyan hangulat, ami nem jellemző arra a koncertközegre, amelyben mi általában muzsikálunk. Az a nagy kérdés, hogy ez a helyzet hogyan fordul át abba, hogy a tér ahová beléptél, arra az estére a saját evidens tereddé váljon, ahol Te írsz rá az épületre és nem az épület ír rád. A tavalyi koncerten például a Müpa színháztermébe költöztettük be a saját próbatermünk összes kellékét, így abszolút a saját környezetünkben muzsikálhattunk. A szombati fellépésnek az a legnagyobb kihívása, hogy mi módon tudjuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hatalmas terét a saját, intim közegünkké alakítani.

- Mennyire készültök máshogy a koncertre most, hogy a Hangversenyteremben játszotok, mint a korábbi Fesztivál Színházas koncertetek esetében?

- A tavalyi Szentimentálé koncertünk úgy zajlott, mint bármelyik másik. A bármelyiket jelen esetben óvatosan használom, hiszen évente egyszer-kétszer játszuk maximum ezt a műsort. Az elmúlt hét évben nyolcszor vagy tízszer léptünk fel vele összesen, tehát ez nem egy standard programja a zenekarnak, minden évben külön kell próbálnunk rá. Ez a repertoár évről évre bővül néhány dallal, ezzel a zenekar a próbafolyamat során szembesül. A zenekarban mindannyian sokat dolgozunk zeneszerzőként, a Szentimentálé egy szál gitáros verzióit azonban én írom.

- Miért döntöttetek úgy, hogy ezen a müpás koncerten Szentimentálé lesz?

- A zenekar Szentimentálé programja eltér az átlagos, sok torzítóval és dobbal összeállított koncertjeitől. Nem tudom elképzelni a csapatot, hogy a hangversenyteremben a megszokott zúzós műsorral álljon színpadra. Mindegyik dialógus csak akkor működik jól, ha képesek vagyunk megszólítani egymást. Így vagyunk együtt egy térrel, egy személlyel, egy időponttal, emberekkel, akik hallgatnak vagy néznek minket. A Szentimentáléval abban az adott szituációban sokkal igazabbat tudunk mondani, mint bármi mással.

- Miben lesz ez más, szokatlanabb, mint bármelyik másik Szentimentálé koncert?

- Önmagában a zenészbarátainkkal való együtt muzsikálás számunkra mindig unikális élmény. A szombati koncerten lesz egy új és izgalmas vendégünk, Für Ancsa személyében, ő fogja énekelni a Pécsi tánctanár című dalt, ami kifejezetten az ő kedvéért idén Szentimentálé-nótává szelídül. Néhány dal, ami a novemberben megjelenő lemezre kerül majd fel, Szentimentálé-verzióban elhangzik majd a Müpában is. Olyan számokat mutatunk be, amiknek egyáltalán nem ez lesz a formája, csak most hallhatóak ilyen verzióban és szerintem soha ezután. Amikor ugyanis egy nóta elkészül, utána már nem tudunk ezzel a Szentimentálé ízzel hozzányúlni és átkerül egy másik repertoárba. Izgalmas lesz még az este folyamán, hogy nem számok lesznek egymás után, hanem egy nagy történetet mesélünk el a dalaink újrarendezésével.

-müpa-

[2010.06.26.]