Világzenei befejezés Veszprémben: Khaled a Várban

Vasárnap (jó)szokás szerint ismét egy világzenei csemegével ért véget a 7. Veszprémi Ünnepi Játékok koncertsorozata. Immár az időjárás sem okozott gondot a szervezőknek, Khaled, a rai zene koronázatlan (?) királya a Várban, a Püspöki palota előtt felállított színpadonon lépett fel, telt ház előtt.

Egy sorozat méltó folytatása

Az elmúlt években nagyon jó tematikát alakítottak ki a fesztivál szervezői: egy kis dzsessz, egy kis opera/operett/musical, egy este önfeledt bulizás (idén és a tavalyi évben egy kis funkra), majd zárásként egy jó kis világzenei atrakció. Két éve a Bona-Toto-Lokua trió adott fergeteges és nagyon vidám koncertet, tavaly Salif Keita járt itt, idén pedig Khaled-et hívták meg. Zenéjét már ismertem, kíváncsi voltam rá koncerten is. Egy kicsit felemás érzéseim keletkeztek az egy és háromnegyed órás koncert után. Az okokat lásd később.

A zene: Afrika és a világ minden tája keverve

Minden számában természetesen az afrikai, berber és arab tradícionális zene dominál. Ragyogó pályát futott be eddig, és gondolom ezután sem fog unatkozni. Mi egy kicsit ezt tettük a koncert első részében. A zene és a zenészek természetesen kifogástalanok voltak, mind félelmetes profi a saját hangszerén. Az első 20-25 percben igazi ízelitőtt kaptunk abból, ami miatt Khaled sztár lett. Tökéletes hang, műfaji sokszinűség: volt itt egy kis reggae, egy kis valcer, funkos dzsessz. Az új albumáról a Liberté című címadó dal tökéletes átjáróház például a dzsessz/funk és az arab zene között. A basszusgitáros szólója például tökéletesen beleilett volna bármilyen funkzenekarba, a gitáros szólói szintén.

Egy kis profin tálalt unalom

Utána viszont az első óra végéig számomra nagyon leült a koncert. Az látszott, hogy a zenészek nagyon jól megértik egymást egy valami viszont nagyon hiányzott: a kontaktus a közönséggel. Kicsit úgy nézett ki, mintha egy próbán lettek volna, elnevetgéltek, közben játszották a számokat, és ennyi. Meg sem próbált semmiféle kapcsolatot kialakítani velünk. Mivel a számok szövegét nagyon kevesen értették (azért voltak köztünk akik igen !), kellett volna valami, hogy például ez a szám erről és erről szól, kedves közönség én vagyok a művész, vagy valami... De semmi, azon kívül, hogy „Thank You !” vagy „Merci !” el sem hangzott tőle. Lehet, hogy ez minden koncertjén így van, de én azért ezt hiányoltam. Nem mondom, hogy mindenki mesélje el a számait, mint Richard Bona, de azért ennél több kellett volna nekem, ahhoz, hogy igazán értsem, azt ami a színpadról szól.

A ráadások: katarzis közelében

Nem tudom, hogy ez-e a koncertjeik tematikája, vagy valaki rájuk szólt az öltözőben , hogy egy kicsit kellene bulizni a közönséggel, de valami ilyesmi kellett volna a koncert elejétől. Kijött a dobos, felállította a közönséget, elkezdett egy dobszólót, majd kijött a zenekar és hatalmas bulit csaptak még vagy 40 percig. Ebben a részben játszották el nagy slágereiket: a Didit, az Aichát, és még egy pár közismert számukat. Az egész közönség felállva táncolt, előttünk hastáncos csajok perdültek táncra szóval egyből élővé lett a koncert. Tudom, hogy a koncert előtt pár órával szállt le Bécsben, lehet, hogy fáradt volt, de erre az időszakra nagyon bedobta magát. Szóval a koncert vége nagyon pozitív irányba vitte el a végeredményt. Van ilyen: a zenészek zseniálisak, csak hiányzik egy kis plussz, amit általában a frontember – jelen esetben maga a sztár. Khaled – tud hozzáadni az egész előadáshoz.

A ráadás után kaptunk még egy ráadást, ez már tényleg csak hab volt a tortán. Összeségében ebben a fellépésben sem kellett csalódnom, kellemes vasárnap estét töltöttünk Veszprémben!

A szervezőknek kívánom, hogy folytassák az eddigi ragyogó munkájukat, nagyon sok embernek okoznak örömet, és ragyogó zenékkel ismertetik meg a Vidéket! Mindezt nagyából egyedüliként ezen a színvonalom az országban vidéki városként, immáron 7 éve. Köszönet érte!

Khaled

-Aretuska-

[2010.08.03.]