Egy SZIGET-lakó naplója 2.

Reggae és ska ünnep, illetve Cseh Tamás emléknap a Sziget nulladik napján.

Eddigi szigeteléseim során sosem töltöttem a délelőttjeimet a Szigeten. Idén ezt is kipróbáltam, érdekes élmény volt. Ébredés után a szigetlakók népes táborával egyetemben kijöttünk a szigetről és kíváncsiságomtól hajtva arra mentem, amerre a tömeg indult; rövidke sétánk végállomása a közeli áruház volt, ahol az élelmesebb és spórolósabb szigetelők egyrészről hűsölni mentek, másrészről itt szerezték be a különböző élelmiszereket és italokat is.

Én jómagam is így tettem…. Sajnos tény, hogy a Szigeten nem olcsó az élet, főként, ha nem tud hazaugrani az ember fia némi élelmiszer-utánpótlásért. Az is tény, hogy nagy a választék és több árkategóriából válogathatunk finomabbnál finomabb étkekből. Sajnos az én pénztárcámnak kicsit drágának tűnik a kínálat.

A legnagyobb lehúzás szerintem a vastagabb szelet dinnyének megfelelő és felkockázott műanyag dobozba csomagolt „dinnye box” nevezetű találmány potom 950 Ft-ért! De megtaláltam a legolcsóbb lehetőséget is: zsíroskenyér hagymával 150 Ft-ért.

Tehát eltelt a délelőtt, sokat sétáltam, nézelődtem, megcsodáltam a Sziget egyik új látványosságát a Dreher jóvoltából: gyakorlatilag egy asztalról beszélhetünk amit körbe lehet ülni és ezt az egész cuccot egy daru segítségével felhúzzák 50 méter magasba, ahonnan csodálatos panoráma tárul a vállalkozó szellemű delikvensek szeme elé. Különleges módon láthatjuk szinte az egész szigetet és igen aprónak tűnik a nagyszínpad is, igaz az csak hátulról látható.

Reggae és ska ünnep a Nagyszínpadon

Mint említettem, eltelt a délelőtt, de sok idő nincs, hiszen a programfüzet szerint 14 órától kezdődik a nagyszínpadon a reggae és ska ünnep. Ebből nem nagyon lett semmi, hiszen ebben az időpontban még javában zajlottak a beálló próbák és igazán közönség sem volt. A kivetítőn látható infó szerint az LB27 háromkor kezd, de ekkor még mindig a beállás megy, így kb. negyed vagy fél négy körül kerülnek színpadra.

Ekkora már a közönség száma is jelentősen megnövekedett és egy nagyon jó bulit adtak, kiegészülve egy fúvós szekcióval. Amúgy is a reggae és a ska zene könnyed igazi nyári hangulatot tud adni és nehéz megállni, hogy ne táncoljon az ember ezekre a kitűnő ritmusokra. A közönség sorait járva sok jó arccal lehetett találkozni, akit érdemes volt lencsevégre kapni.

Sajnos ez a csúszás számomra azt jelentette, hogy már indulnom kellett a sziget másik végén található világzenei színpadhoz, hiszen ott kezdődött 18 órától egy emlékezés az egy éve elhunyt Cseh Tamásra.

Sajnáltam, hogy tovább kellett haladnom, pedig olyan zenekarok léptek fel mint The Aggrolites, Toots & the Maytals, The Wailers, UB40.

„Eszembe jutottál” - főhajtás Cseh Tamás előtt

Emlékeim szerint a világzenei színpadnál nem volt csúszás, hiszen fontos volt tartani a pontos időbeosztást, mivel 17 fellépő volt ezen az estén, akik egy-egy Cseh Tamás dalt dolgoztak fel saját zenei stílusukban, valamint saját dalokat is játszottak.

Cseh Tamás (1943-2009) egy éve, augusztus 9-én hunyt el, megdöbbentve a szakmát és a közönséget is, hogy elvesztettek egy olyan művészt, alkotót, akit talán az utóbbi években kicsit elfeledtünk, vagy talán nem tudtuk felfogni munkásságának valódi súlyát és most már nem hallhatjuk hangját, nem láthatjuk többé színpadon gitárral a kezében és vele együtt lezárult egy önálló korszak is.

Egy korszak, amikor Ő volt a fiatal magyar értelmiség összes gondolatának és fájdalmának megéneklő hangja, pedig nem volt kimagasló énektudása és hangi adottságai sem emelték ki az átlagból, nem ez volt a fontos, vagy mondhatom Ő volt a mindenkori tábortüzek gitáros-énekese. Nem kereste a rivaldát, sosem vágyott magának „Nagy színpadot”, mert tudta, amit mondani akart, azt szépen halkan tette a közönséggel közelségben. Hiszen soha sem lépett fel a Szigeten. Sajnos nem tudom, hogy valójában nem kérték fel, vagy Ő maga nem szeretett volna eljönni. Az viszont biztos, hogy mindenképpen méltán megérdemelt egy külön napot a szervezőktől, hogy ha már sajnos nem lehet közöttünk, munkásságára, életművére felfigyelhessünk és próbáljunk ebből építkezni. Azt sem tudom most mit gondolhatott erről az estéről, fent az égi színpad szélén, lábát lelógatva, figyelve a koncertek sorát.

Visszatérve az estéhez….

Az este moderátora Lévai Balázs volt (aki a Kispál búcsúkoncert rendezője is volt), aki az átszerelési szünetekben beszélgetett a fellépőkkel, kapcsolatukról, esetleges találkozásaikról Cseh Tamással és természetesen mindenkitől megkérdezte, hogy miért pont ezt a dalt választotta ki feldolgozása tárgyául.

Hogy kiket is láthattunk a színpadon:
Heaven Street Seven, Csík zenekar, Péterfy Bori és a Love Band, PASO, Másik János, Napra, Bin Jip, Kistehén zenekar, Lovasi András, Palya Bea, Balaton, Quimby, Besh O Drom, Legát, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes, Etnofon zenei társulás, Tóth Evelin és Lantos Zoltán.

Egyébként az ezen a napon hallható anyag megjelent cd-n is, amit a koncerten meg is lehetett vásárolni.

Ez az este számomra nagyon érdekes volt, hiszen én sajnos nem igen ismertem Cseh Tamás munkásságát. Amikor „a csúcson volt”, illetve a legtöbb dal született (Bereményi Géza írta a dalszövegeket), akkor én még igen fiatal voltam és akkoriban nem is igazán értettem a szövegek mögöttes tartalmának összefüggéseit, üzeneteit, sőt számomra nagyon melankolikusnak és szomorúnak tűntek ezek a dalok.

Most kicsit másabbnak tűntek a dalok, sajnos annyira pontos emlékeim nem voltak, hogy rálátásom legyen és össze tudjam hasonlítani hogyan is szólt ez Cseh Tamás szájából, a hangsúlyok a szavak közötti csendek, szünetek, amik adnak kis időt, hogy rájöjjünk a mondanivaló valódi súlypontjára.

A koncerten az emberek között mászkálva, elcsípve egy-egy elhangzó gondolatot az estéről sokakban vetődött fel közös gondolatként, hogy ez az este kísértetiesen hajazott a Magyar Dal napjára, csak most valahogy hosszabbnak tűntek az átszerelési szünetek. Lévai Balázs is sok kritikát kapott, hiszen nem szeretnék gúnyt űzni a dologból, de amikor elhangzott a szokásos kérdés: „volt-e személyes kapcsolatod Cseh Tamással?”, a legtöbb válasz az volt, hogy nekem nem, de anyukám egyszer volt a koncertjén, vagy mesélt róla, vagy egyszer majdnem találkoztunk, de mégsem.

Itt is elmondanám, hogy nem csak nekem volt hiányérzetem, hogy nem hívták meg, vagy lehet, hogy ott volt csak a színpadra nem hívták fel Bereményi Gézát, akivel szívesebben hallgattam volna egy hosszabb beszélgetést, közös emlékezést Cseh Tamásról.

Természetesen a koncert után még betértünk barátainkkal kedvenc kocsmánkba egy hosszabb beszélgetésre és hajnali háromkor tértünk vissza sátrainkba, hogy nyugovóra térjünk.

Ezen a napon ennyi fért a naplómba...

- BK -

[2010.08.12.]