28 év után emléktáblát kap a tragikus sorsú Barta Tamás

A Hungária együttes és a Locomotív GT zseniális zeneszerző-gitárosát, máig tisztázatlan körülmények között, huszonnyolc éve lőtték le Amerikában. 2010. szeptember 23-án ünnepélyes körülmények között felavatják a tragikus sorsú zenész emléktábláját.

1948. július 7-én született, viszonylag korán, tizenévesen kapcsolódott be a hazai zenei életbe. Gyermekkori barátjával, Fenyő Miklóssal a Syconor együttesben muzsikált, majd a Baronits Zsolt vezette Syrius tagja lett. Ottani munkásságát a Hűtlen lány c. szerzeménye őrzi.

1969-ben a külföldre távozott Matlaszkovszky Miklós helyére igazolt az akkor már szép sikereket elkönyvelő Hungária zenekarban. Nevéhez olyan nóták gitártémái, hangszerelési munkálatai, ill. szólói fűződnek, mint a Rémlátomás, a Koncert a Marson, a Hej Rolli-rolli, a Rolli-rock, az Eredeti rubin, vagy éppen az egyetlen saját szerzeményű instrumentális Vöröshangyaboly, amelyben pl. hat (!) különböző gitártémát egyesít.

Barta zeneszerzői ambíciói a Fenyő Miklós vezette csapatban viszonylag szűk teret kaptak, képességeit 1971-től, a frissen alakult szupergruppban, a Locomotív GT-ben bontakoztatta ki. A Hungáriából való távozása (melyet a zenekarvezető és a gitáros homlok egyenest eltérő zenei elképzeléseként magyaráznak) alapjaiban rengette meg, s rendezte át szinte az egész hazai rockéletet; nem mellesleg magával sodorva a komplett Hungária formáció szétesését.

Barta Tamás keze nyomát az LGT első négy (a Képzelt riportot is beleértve) nagylemeze, valamint öt kislemeze őrzi – hol markáns megjelenéssel, vagy egyszerűen belesimulva társai művészi játékába. Viszont zeneszerzői képességeit végre megcsillogtathatta. A tempós Szeress nagyon, a lírai hangvételű Vallomás, a keserűséggel telt Szabadíts meg, akár az Ő még csak most 14 megaslágere, mind-mind alkotói hírnevét öregbítik. A „rendes” LGT albumokon kívül Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy nagylemezén is közreműködik (természetesen az LGT tagjaként) mint zeneszerző és gitáros. Kivételes hangszerkezelési képessége – mondjuk ki: zsenialitása -, különösen Kovács Kati egyik lenyűgöző blues-dalában (Várlak) domborodik ki, a középrész hátborzongatóan gyönyörű gitárszólójában. Nem véletlen, hogy az opusz napjainkig több feldolgozást is megért.

Tamás úgy döntött, hogy az LGT 1974-es amerikai turnéjáról már nem tér haza. Indoklása szerint soha többé nem akarja az Izabella utcai lerobbant lakás sokadik emeletére a hátán felcipelni a tüzelőt. A napfényes Los Angelesben telepedett le, stúdiómuzsikusként dolgozott, illetve különböző formációkban zenélt; játszott például a Beach Boys-szal, valamint a Sly And The Family Stone-nal is. Eközben a kábítószer rabja lett, a szenvedély egyre erőssebben elhatalmasodott a még mindig kitűnő formában muzsikáló gitároson. Később „civil” megélhetési forrás után nézett; barátjával, Fekete Barnával beszálltak a „papírbizniszbe”, mígnem 1982. február 16-áról 17-re virradó éjszakán több pisztolylövéssel végeztek vele. Hogy halálában üzleti tevékenységéből adódó elszámolási vita, vagy esetleg a kábítószer játszotta-e a főszerepet, ennek titkát immár 28 éve sűrű homály fedi. Az Egyesült Államokban még állandó nyughelye sincs, hamvait a levegőből, repülőgépről szórták szét.

Barta Tamás hányatott sorsa, lobbanékony természete, halálának tragikus körülményei a mai napig élénken foglalkoztatják a közvéleményt. Életútját napjainkban is készülő dokumentumfilm dolgozza fel, de a médiákban időről-időre felbukkanó dalai sem engedik kialudni az emlékezés lángját. Értelmetlen halála a XX. század utolsó harmadának tipikus magyar zenészsorsának megtestesítője. „Csak” egy a sok művész közül, akinek nem adatott meg, hogy „érett” korára megbecsült, elismert muzsikusként, jól megérdemelt díjakkal a háta mögött akár egy népszerű pubban, vagy éppen valamelyik stadionban, sokezres közönség előtt mutathassa be életművét. Elkeserítően kevés időt szabott ki rá a Sors. Nem hagyott időt az inkasszóra, cserébe a fantasztikus élményért, amellyel megörvendeztette, csodálatra késztette közönségét; jogos jussa mindörökre behajtatlan maradt.

Deák Árpád erdélyi származású szobrászművész, a rock misszionáriusaként immáron kiegyenlítette a közel harminc éve esedékes, kifizetetlen számlát: Elkészítette Barta Tamás gitáros-zeneszerző emléktábláját, amelyet 2010. szeptember 23-án, csütörtökön, du.14 órakor avatnak fel egykori lakóházának oldalfalán, a VI.kerület, Izabella utca 39/B szám alatt.

Hirdesse mementóként a márványba vésett üzenet a magyar zenetörténet egyik emblematikus alakjának remélhetőleg nemzedékeken át tartó legendáját, s vele a rock örökkévalóságát!

-Hegedűs István-

[2010.09.20.]