Olasz punkrock: Notimefor - Dress Up To Get Down

A milánói Notimefor stílusán világosan lekövethető az a tendencia, ami a pop punk elmúlt tíz évének fejlődési vonalát meghatározta az öreg kontinensen. Erős D.I.Y. hozzáállás egy olyan fülbemászó hangzással, ami kiadó nélkül is körbesodorja a bandát Európán. A srácok már hódítanak Középkeleten, tavasszal hazánkba is ellátogatnak. Március negyedikén a Saving Joshua-val és a hazai Almost Hopeless-el osztják meg a színpadot az esztergomi Molothowban.

Hangzása gyökereit elsősorban hazája ékességei közt kereshetjük, mert ugye az olaszok jócskán büszkélkedhetnek pop punk téren olyan bandákkal, mint a Rihanna feldolgozásával elhíresült Vanilla Sky, vagy a Melody Fall.

Egyébként minkét említett csapat produkált új albumot idén, de trendiség tekintetében mindkettejüknél továbbment a Dress Up To Get Down.

A lemezt a címadó dal indítja, ami meg is teremti a várt hangulatot: lágy ének, forróvérű mediterrán riffek, az előírt szinti, kissé diszkós dobtéma a refrén alatt, és két bársonyos ifjú hang. A dal végére még egy lágy breakdown is becsúszik.

Az erős kezdést még jobban megdobja a már klippel is rendelkező Parade, ami kétségtelenül a lemez legütősebb trackje. Még poposabb, még divatosabb, és az amúgy kissé unalmas videó is hozza a mostanában menő effekteket (például: egy beállításon belüli gyors színváltások).

Továbbhallgatva az anyagot nem sok változást tapasztalhatunk. Nem a Notimeforral fogjuk bebarangolni érzelmeink teljes skáláját, de nagyon rá lehet kattanni a hangulatra. A lemez a középső blokkban nem mutat túl sok újat, egymás után hangzanak el a naiv pop punk tételek, hasonló ütemben, hasonló témákkal. Szövegileg is a már jól bevált klisékkel találkozunk, úgy mint: bulizás, szerelem, illetve –manapság ez a legnépszerűbb- az „itt a mi időnk, ragadjuk meg, mert múlnak az évek” érzés, de ezt nem is szabad hibaként felróni egy ifjú punkbandának.

A szoros összehúzó anyagból csak a zenekar másik megfilmesített dala, az Into The Groove lóg ki valamelyest. A dal egy abszolút stílusos feldolgozása Madonna réges-régi slágerének.

A pontot a tizedikként szereplő Any Chance rakja fel az i-re. A verzébe csempészett vonóssal remek levezetése az albumnak, ugyanakkor annak újrajátszására is ösztönöz.

-Rácz Attila (atisVP)-

[2010.11.15.]