2020. május 25. | hétfő | Orbán nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
Oldal.info

 
 
 
Kapcsolódó cikkek
"Nagyon sok mindent megpróbáltam" - interjú Vastag Csabával
15 éves a Cry Free zenekar
Egy zongorán, hatan - interjú Dániel Balázzsal
Induljon a banzáj a Bozai Benzoláttal - interjú az első Bonanza-tribute csapattal
Interjú a Boardwalk Empire - Gengszterkorzó zenei felelőseivel
Joe Cocker júniusban Budapesten lép fel - jegyek már kaphatóak
Szűcs Gabriella énekesnő: "Nem haragban váltunk el"
Visszatér az Amber Smith!

Pop-rock stílusban a metáldobos

Érdekes, meghökkentő, furcsa, de valahogy mégis ismerős. Popos- rockos light rockzene, torzított gitárral és metáldobossal… így tudnám első körben leírni a MOST! zenéjét. Egyik népszerű hazai metálcsapatunk, a Depresszió zenekar dobosának, Nagy Dávidnak új projectjéről van szó. Az új banda még egészen friss, csupán most készülnek a debütáló bulira, a közönség azonban máris izgatott. Érdekes a felállás, „újszerű” a stílus, de az előrejelzések szerint nagyot fog szólni a dolog…

- Hogyan jött a MOST! ötlete? Egyszóval hogyhogy pop zenekart csináltál?

- Igazság szerint azért kezdtük el, mert egyfelől nekem elég sokáig voltak volt párhuzamosan a Depresszió mellett zenekaraim, még a kezdeti időkben, aztán ezek valahogy az évek folyamán abbamaradtak. De mindig bennem volt a vágy, hogy csináljak még valami más jellegű dolgot is, hiszen leginkább a dobos van háttérbe szorítva egy zenekarban, így én tudom talán a legkevésbé kiélni a mindenféle zenei hajlamaimat. Szóval tulajdonképpen itt most nem is mint dobos kerestem bandát, mert akkor valami nagyon doborientált csapatot szerveztem volna. Inkább összképben gondolkodtam, és mivel a rock és metál mellett hallgatok még elég sok másfajta zenét is, - ami szerintem fontos egy zenésznél, hogy sokrétű legyen, sokfélét hallgasson, és sokfélét is tudjon játszani- így lett ez egy kicsit más, mint ami eddig várható volt tőlem, kicsit poposabb, nevezzük akár popos rocknak, vagy rockos popnak, végül is teljesen mindegy melyik irányból közelítjük meg.

- És úgy tűnik jó kis brigádot hoztál össze, már most nagy az érdeklődés, ha jól tudom…

- Hát igen… erre azért elég sokan felkapták a fejüket a szakmán belül is, hogy a Depresszió dobos pop zenekart csinál… amikor meghallották, hogy én csinálok lightosabb zenekart az már magában is érdekes hír volt, hiszen ha mondjuk egy metalcore, vagy egy heavy-metál együttest alapítanék, az nem lepne meg senkit. Egyébként sok „kollégának”mutattam már az anyagot, és még a sokkal durvább műfajokban mozgó embereknek is tetszeni szokott.- Aztán ott van példának okáért Krisztián a Fish!-ből, aki az egyik nem sokára megjelenő új dalunkban is vendégeskedik, illetve ennek a dalnak ő írta a szövegét is.

- Könnyen ment a tagok verbuválása?

- Az énekes lány alapjában véve adott volt, őt elég régóta ismerem, és eleinte úgy indult az egész, hogy csináljunk neki egy zenekart, de csak ilyen abszolút hobbi-szinten. Ez az ötlet találkozott az én elképzelésemmel, így lettünk. Ebben a csapatban az az érdekes, hogy szinte mindenki olyat csinál, amit máshol nem. Zsófi (Mikola Zsófi –ének) például eddig még nem énekelt zenekarban, hacsak a Magyar Rádió Gyermekkórusa nem számít ebbe a kategóriába. Én metál helyett poposabb ritmusokat dobolok, az egyik gitárosunk Kátai Tomi a Velvet Stab-ben dobol ,míg Kiss Péter gitáros a Till We Drop nevű zenekarban énekes.A basszusgitáros pedig Kassai Csaba, aki régebben a Lifeel (Szolga Józsi-Idoru énekes régebbi csapata)sorait erősítette. Eredetileg semmiféle komolyabb tervünk nem volt, először még csak feldolgozásokat játszogattunk, Avril Lavigne-t, Ashlee Simpsont, és hasonlókat. Aztán közben elkezdtünk saját dalokat is írni, amik útközben elég sokat változtak a kezdeti lépésekhez képest. Tulajdonképpen onnantól vált egy kicsit komolyabbá a dolog, amikor Tomi belépett, olyan fél évre rá, hogy ezt az egészet elkezdtük csinálni. Ekkortól kezdve pedig a feldolgozások abszolút háttérbe szorultak, és egyre inkább csak a saját dalokkal foglalkoztunk. Most is folyamatosan dolgozunk: az elmúlt egy éves munkánk eredménye egy öt dalt tartalmazó kislemez lesz, de ezt nem tervezzük piacra dobni, inkább azt találtuk ki, hogy ingyenesen letölthető legyen, hiszen elsőként most az a cél, hogy megismerjenek. Egyébként újra gondolkodunk azon, hogy jó lenne megint néhány feldolgozást is játszani, és szó van egy estleges debütáló koncertről is…

- Tervezitek valaha lemez-formában megjelentetni a dalaitokat?

- Nem tudom. Erre azért nehéz válaszolni igazából, mert tekintve akárcsak a hazai, de akár a világviszonylatot is, sajnos az a tendencia, hogy ma már sajnos a cd, a lemez, egyre kevésbé állja meg a helyét. Egyre inkább csupán reklám dolog lesz belőle, vagy még az se, mert az is rögtön átkódolja mp3-ba, aki megvesz egy cd-t, hiszen ha ma meglátsz egy embert discmannel a kezében, az olyan mintha ufót látnál. Amikor mi még a Depivel elkezdtük, annak idején még a cd volt a nagy szó, és ez nem is volt olyan régen, mondjuk tíz éve. Az meg a másik dolog, hogy ez most egy induló zenekar, és én igazából teljesen máshogy akartam felépíteni, mint ahogy a Depreszióval elkezdtünk. A Depinél is kezdetektől fogva ott vagyok, és nyilván nagyon sok tapasztalatot szereztem ez alatt a most már több mint tíz év alatt amióta működünk. Láttam azt, hogy mit hogy érdemes csinálni, és természetesen láttam a buktatókat is, ettől függetlenül nincs recept a sikerre. Azt gondolom, - tekintve, hogy azóta sokat változott a világ, és egészen más zenéről is van szó-, hogy én ezt az építkezést most fordítva szeretném. Először legyen egy lemez, egy arculat, legyen egy myspace oldal, fotókkal, információkkal, mindennel ami kell, és majd akkor koncertezzünk, ha egyáltalán van értelme koncertezni. Ez most lehet, furán fog hangzani, de nem akarok elmenni öt ember elé játszani, egy kis pincébe. És ez a pop-rock dolog nem is az a fajta zene, ami ott meg tudna szólalni.

- És akkor mi is van ezzel a tervezett debütáló bulival?

- Úgy néz ki már fixálódott is a dátum: május 17., Zöld Pardon, ha minden igaz, ez egy keddi nap, méghozzá a Depresszió speciális vendégeként lépnénk színpadra. Ez valamilyen szempontból kicsit furcsa, kicsit más, de egy másik szempontból pedig valahogy nyilvánvaló is, és egyértelmű, miattam. Volt már hasonló eset más tagok project zenekarait tekintve például Ádám zenekarát, az Adam’s Family-t elvittük egy teljes turnéra, ami tök sikeres is volt, azt gondolom, számukra is.

- De az ő zenéjük mégis közelebb állt a Depi-közönség ízléséhez nem?

- Igen, igen, biztos, hogy fura lesz, bár hozzátennem, hogy én elleneztem ezt a dolgot a leginkább. Feritől jött a megkeresés, hogy ha gondolom, akkor örülne ha ott lenne a bemutatkozó koncertünk. Én eleinte úgy voltam vele, hogy szerettem volna ezt a két zenekart különválasztani, amennyire csak lehet, bár nyilván a személyem miatt nem annyira kivitelezhető. Ettől függetlenül én tisztában vagyok nagyjából azzal, hogy a Depresszió zenekar közönségének mi az ami belefér, és mi az ami már nem fér bele a zenei világába. Persze vannak kivételek nyilván valóan, és én nem akarom ezt a dolgot úgymond letolni senkinek a torkán, hogy azért már pedig meg fogod nézni. Éppen ezért egy kompromisszumos buli ez a ZP-s koncerten vendégeskedés-dolog. Olyasmi szóba se jöhetett volna, hogy egy klub-turné a Depresszióval, ahova csak olyan emberek jönnek el, akik kifejezetten a Depire kíváncsiak. Azért nem tartom annyira kapufának ezt a Zöld Pardon dolgot, mert egyfelől ugye nincs egy borzalmas belépő. A másik az, hogy nyilvánvalóan ennek azért kényelmi szempontjai is vannak, tehát nekünk úgyis ott van a cuccunk. Szóval tulajdonképpen negyven perces bemutatkozó koncertet adunk. Aki abszolút nem kíváncsi ránk, csak a Depire, az egyszerűen csak később jön be és ennyi. Ha valaki pedig adott esetben csak arra kíváncsi, hogy milyen ez a MOST! zenekar, akkor minden további nélkül haza is mehet a bulink után akár.

- Ért titeket esetleg valami, valaki zenei hatásként?

- Semmiképpen sem az volt a kezdeti cél, hogy hasonlítsunk bárkihez is, általában a Paramore-hoz szoktak hasonlítani minket az eddigi dalaink alapján. Végül is ott is lány énekes van, és ot egy ilyen poposabb rockos zene, de hát azért van különbség szerintem. Ha figyelmesebben meghallgatja az ember a zenénket, akkor olyan nagyon nem is hasonlít. Mondtak nekem már olyat, hogy Zanzibár, de hát ez is olyan, hogy igen, ott is egy lány énekel, és ott is rockos popos könnyen fogyasztható dalok szólnak, de én mondjuk a Zanzibárral végképp semmiféle hasonlóságot nem érzek. Ennyi erővel Nightwish is lehetne, ami meg aztán tényleg nem. Amúgy meg persze minden hat ránk, amit hallunk, hallgatunk, meg amilyen stílusok, zenék érnek minket. Persze ettől függetlenül most nem fogok egy metálos témát beleerőltetni egy poposabb dalba, mert arra mondjuk pont jó, hogy ott a Depresszió. Ott a metálosabb dolgokat élhetem ki, itt meg teljesen másokat…

- Hogyan és kinek ajánlanád magatokat?

- Huhh… - a választ erre talán az adhatja meg, hogy miért is csináljuk ezt a zenekart- ebben benne van az ajánlás is: mert szeretnénk megmutatni, hogy igenis lehet Magyarországon igényesen, élő hangszerekkel játszani pop zenét, és most direkt nem mondok előadókat, akiknek ez nem nagyon sikerült, de éppen ezért kell megmutatni, hogy bizony, nem lehetetlen vállalkozás az ilyen. Erre külföldön nagyon sok példa van, és általában beválik, mert szeretik az emberek. De ettől függetlenül nem azért csináltam popzenekart, hogy házat építsek, és luxusautót vásároljak belőle, nyilvánvalóan nem ez a cél, amúgy meg szeretjük ezt a fajta zenét… Is.

- Rajongókkal hogy álltok? Vannak már?

- Új bandaként nem beszélhetünk még kialakult rajongói körről, de hál’ istennek azért elég sokan vannak, a Depresszió közönségből is, akiknek tetszik a dolog. Igazából mindössze egy-két negatív véleményt olvastam a témával kapcsolatban, de ez nyilván nem teljesen mérvadó számítás, mert nem tudom azért minden egyes ember álláspontját. Mindenesetre fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ez egy teljesen más világ, semmi köze nincs a Depresszióhoz. Ez ilyen, az meg olyan. Volt egy srác, aki azt írta valahol, hogy hogy csinálhat ilyet a Depi dobosa, hogy „pop zenekarban” doboljon. Erre a válaszom csupán annyi, hogy szabad ember azt csinál, ami neki jól esik. Ha nem így lenne, már rég nem itt lennék, és nem zenélnék. Ám jelentem a lazább dolgaimat a MOST!-ban kiéltem, a Depresszió tavaszi turnéja illetve az új lemez ígérem, hogy nagyon METAL lesz!

-Kurcz Orsi-
 

[2011.02.10.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Noa énekstudió szolgáltatás » oktatás [2020.05.20.] apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu





beszámolók még
Otthoni játékok