Ha szereti a jazzt, akkor azonnal írja fel a naptárjába: minden nap este 5 órakor megnézem a Zene.hu-t, ugyanis ekkor egy-egy népszerű jazzmuzsika felvételét mutatják be. Emellett a legfrissebb híreket is megtalálja a videó melletti keretben. Sőt ha lemaradt az aktuális csemegéről, ne szomorkodjon, hiszen ha feliratkozik jazz-hírlevelünkre, akkor rendszeresen mailben megkapja az érdekességeket. Az ajánló szerepét, minden nap a jazz egy-egy kiemelkedő, elismert alakja, vagy szakértője tölti be. Vasárnaponként Szőke Nikoletta, jazzénekesnő ajánlatát évezhetjük.
Bebo&Cigala: Se me olvidó que te olvidé
Nagyon különleges az a dal, amelyet ma a figyelmetekbe szeretnék ajánlani: a flamenco és a latin zene két meghatározó alakjának a közös produkciójából választottam a Se me olvidó que te olvidé című felvételt.
A két műfaj meghatározó alakjai pedig nem mások, mint Diego el Cigala flamenco énekes és a kubai zene aranykorának egyik képviselője, a zongorista-zeneszerző Bebo Valdés. Két nagyon különböző generáció találkozása az ő produkciójuk, hiszen Bebo 1918-ban született Havannában, Cigala pedig pontosan ötven évvel később, 1968-ban Madridban. Térben és időben elsőre nagynak tűnik a szakadék, a zenéjüket hallgatva azonban erről hamar elfeledkezünk.
Cigala már 12 évesen megnyerte a fiatal flamenco énekeseknek kiírt országos versenyt, melyet Madridban rendeztek. A nyeremény részeként felléphetett egy tv-s show műsorban, amely ismertté tette, és a flamenco legendás alakjai, mint például el Camarón de la Isla vagy Tomatito szerepeltették lemezeiken. Az ifjú tehetség olyannyira beváltotta a reményeket, hogy ma már generációja legfontosabb flamenco énekese, és 2002-es miami debütálása után az amerikai sajtó a "Flamenco Sinatrájának" nevezte el. Bebóval Fernando Trueba executive producer hozta össze, aki korábban már dolgozott a zongoristával.
Cigala vágya volt a művésszel együtt dolgozni, a vágya pedig Truebának köszönhetően gyorsan valósággá vált, 2002. szeptember 9-én ugyanis megkezdődött az azóta már világhírűvé vált Lagrimas Negras - Fekete Könnyek - című lemez felvétele. Trueba így ír erről a napról a lemezborítóban található könyvecskében: "A stúdióban mindenkinek hullott a könnye". Valószínűleg innen a lemez címe. Valódi sikersztori kerekedett a kezdeményezésből, hiszen számos más díj mellett öt latin Grammy-re jelölték a lemezt - egyet díjra is váltottak,- valamint dupla platina lett a 300.000 példány feletti eladással. Szerintem közel áll a jazzhez a felvétel abból a szempontból, hogy két improvizatív műfaj egyesülése ez.
A flamenco éneklés azon túl, hogy speciális hangszínt igényel rendkívül nehéz a maga bonyolult hajlításaival, és a főtéma szabadon kezelésével. Nagyon biztos "time" kell hozzá, csakúgy, mint a jazzhez, és az egymásra való odafigyelés is legalább annyira fontos, pont abból kifolyólag, hogy szabad a témakezelés. A latin zenéről köztudott, hogy vannak olyan ágazatai, amelyek a jazz műfajának szerves részét képezik, minden jazz zenész játszik latin sztenderdeket, az énekesek repertoárjában ugyanúgy megtalálhatók ezek, sőt, legjobb, ha eredeti nyelven adjuk elő őket.
Remélem, sikerült gyarapítanom a Bebo&Cigala páros rajongótáborát itthon, hiszen zenéjük úgy tud érdekes és egyéni lenni, hogy közben nagyon ízléses és szórakoztató.
Szeretne értesülni, minden nap a legújabb jazz slágerekről? Érdeklik a hírek a jazz világából? Iratkozzon fel a hírlevelünkre.
Hírek
