Ég és Föld között - egy este Koncz Zsuzsával, képekben

Hatalmas élmény volt gyerekkorom kedvenc dalait végre élőben hallani, annak ellenére, hogy ezeknek a dallamoknak a nagy része már akkor is jó pár tíz éves volt, mikor én alig születtem meg. Mégis, mikor az első szám, a nekem emlékekkel teli, legkedvesebb Koncz Zsuzsa dal volt, és ráadásul közvetlenül a színpad előtt volt szerencsém végighallgatni, éreztem mit jelent valójában az Ég és Föld között…

Koncz Zsuzsa majdnem három órás koncertje alatt nosztalgiautazásra vitte közönségét, kicsiket, nagyokat egyaránt.

Slágerparádé

 Valahol egy lány, Mama kérlek, és Sárga Rózsa… Talán nincs olyan magyar ember, legyen az akár fiatal, akár idősebb, akár már egészen ősz hajú, akinek ne lenne egy kedvenc száma sem Koncz Zsuzsától, vagy ne kötődne akár egyetlen emléke is ezekhez a sok-sok éves dalokhoz. Ezen az estén a közel három órás mega-koncert alatt nem volt hiány slágerekből, hiszen majdnem egy teljes életművet tekinthettünk át, alig-alig mondhatni olyan kedvencet, ami ne szólalt volna meg az arénában, ráadásul a legújabb album nótái is terítékre kerültek.

Csatlakozz a Koncz Zsuzsát kedvelők táborához.

Stílusban, világlátásban a friss dallamok valahogy megmaradtak olyannak, mint a régiek, s még talán a megfogalmazás sem más. Sőt, hozzá kell tennem, a hang sem változott, hiába múlnak az évek: Koncz Zsuzsa megmaradt jókedvűnek, fiatalnak. A zeneszerző és jóbarát, Bródy János pedig tiszteletét tette a koncerten saját születésnapi ünnepségéről elszakadva, így több ezer ember ünnepelte.

Tolcsvay, Bródy, Cipő, és a Micimackó

Ahogy slágerekben, és könnyfakasztó emlékfelkavaró-, nosztalgia-dalokban, úgy vendégekben sem volt hiány április 9-én. Néhány bevezető akkord után a Republic hangja, Cipő lépett színpadra az énekesnő mellé, egy közös dalra. Cipőt az ugyancsak régi jóbarát, és kolléga, Tolcsvay László váltotta, majd a koncert felénél a fényárba invitálták magát, a zeneszerzőt is. Hatalmas ováció fogadta, Bródy pedig készült. Poénokkal, mosollyal, iróniával, és a Micimackóval. A szerepeket hamar kiosztották, míg a közönség Malacka szólamát énekelte a dalban, Bródy-ék voltak Micimackó. És hullott a hó, és hózott. A közönség pedig nagyon hálás volt a nosztalgiáért. Pár percre mindenki gyerek volt újra.

30 éve még nem szólhatott

Micimackón kívül azonban másféle időutazást is megéltünk ezen az estén. A sokáig az akkori rendszer által ellenzett Ha én rózsa volnék híres koncert-bakija ugyanis pontosan negyven évvel ezelőtt történt, abban az időben, amikor még nem nagyon volt „szabad” játszani ezt a nótát. Emlékül most a hangszerek elhallgattak, s egyetlen hang szállt végig az óriási téren egymagában. Aztán egyszer csak már az egész aréna egy emberként énekelte ezt az örökké aktuális nótát, mintegy üzenetként a mostani világnak is:

„Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,

Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött…”

Ezután pedig már csak egy búcsú-dal következett, majd ráadásként az Illés együttes egykori hatalmas slágere, a Sárga rózsa szólt. Koncz Zsuzsa pedig búcsúzni is bájosan búcsúzott, egy igazán fergeteges koncert után, amin végig mesélt, nevetett, mókázott. S dalai által persze elgondolkoztatott. Remélem nem csak nekem törtek fel az emlékeim ezen az estén.

- Kurcz Orsi -

Képekért klikk a következő oldalra.

[2011.04.28.]