Koncz Zsuzsa óvatos: inkább nem beszél

Csak "kicsit" ünnepel idén karácsonykor Koncz Zsuzsa, aki december 29-i budapesti koncertjére készül. A két évvel ezelőtti siker a Budapest Sportarénában kötelezi, mint mondja: "valamit valamiért".

Az őszi-téli vidéki turné programjáról nem beszél, szeretné meglepni azokat is, akik a budapesti koncertjére kíváncsiak. Keszthelyen, Nyíregyházán, Győrött, Pásztón, Miskolcon, Székesfehérvárott, Szegeden, Debrecenben, Szekszárdon, Vácott, Pécsett és Dabason már hallhatták rajongói, s fellépett Marosvásárhelyen is.

- Örömteli koncertek voltak, nagyon értő közönség előtt. Sok volt a fiatal. Életkor szerint mindig vegyes közönségem volt. A műsorban vannak egészen régi dalok, olyan is, amit színpadon soha nem énekeltem, és szerepelnek az újabbak közül is - teszi hozzá. Két órát töltött a színpadon a vidéki koncerteken. Budapestre sem tervez változást a programban, felmérve a közönség reakcióját.

A Kossuth- és Liszt-díjas énekesnő a minap átvett Prima Primissima-díj apropóján így vélekedik az elismerésekről:

- A kitüntetés minden művészember számára pozitív visszajelzés, öröm. Jelzi: nemcsak a koncertek közönsége, a lemezvásárlók értékelik, amit csinál, hanem nyilvánosan elismerik mások is ily módon. Mint megjegyezte, olyan elismerést nem kapott, amely utólag kínosan érintette volna.

Két nagylemez után villant fel benne: amit csinál, több, mint a tanulás melletti énekelgetés.

- Amikor ötödik lemezemet, a Jelbeszédet betiltották, arra gondoltam: ez tényleg fontos lehet, érdemes komolyan vennem - emlékezik Koncz Zsuzsa, aki külföldi slágereket csak pályája kezdetén, legfeljebb az első két évben tűzött műsorára.

- Miután megszülettek az első Bródy-szövegek, idehaza gyakorlatilag nem énekeltem tovább angolul. Persze, amikor Franciaországban vagy Németországban léptem fel, énekeltem az ottani közönség anyanyelvén is - mondja erről, s még elárulja, hogy Brenda Leet, Dusty Springfieldet, a Supremest mindig örömmel hallgatta, de igazán a Beatlest szerette.

- Sosem bánta meg, hogy énekesi pályára lépett?
- Ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Fokozatosan folytam bele, s csak olyat csináltam, amit szerettem, akartam. Azt hiszem, régi felvételeim megállják a helyüket a teljesítményem és a dalok oldaláról is. Mindig kritikusan, "munka" üzemmódban hallgatom őket. A Szerelem, a Kis virág, a Jelbeszéd című lemezt, a Kertész leszek című első verslemezemet tartom fontosnak, az újabbak közül az Ég és föld között,vagy az Egyszerű ez verslemezemet. Nagyjából tíz ilyen van.

Nem feledkezik meg segítőiről sem:

- Az egykori pályatársak közül a Metró és az Omega zenészei helyes, kedves, udvarias fiúk voltak. Nagyon sokat tanultam Bródy Jánostól és a Bródy szövegekből. Felnőtté válásom fontos tényezője volt a vele való találkozás. Szörényi Levente szakmai maximalizmusa, elkötelezettsége hatott rám. Zeneileg sokat tanultam tőle. Ma is fontos a közös munka, a barátság Bródyval és Tolcsvay Lászlóval. Tolcsvay segített a legtöbbet, amikor megszűnt az Illés és a Fonográf. Bornai Tiborban precíz, lelkiismeretes, mély kultúrájú embert ismertem meg, figyelemre méltó gondolatokkal. Az utolsó 9-10 évben Závodi Gáborral dolgozom. Jó ízlésű, tehetséges muzsikus, alázattal közelít a zenéhez, a munkához. Az utolsó verslemezemet együtt készítettük.

Kevés szabadidejében zenét hallgat, olvas. Sérelmezi, hogy a médiában kevés a kreatív magyar zene,és az is csak a trendbe illeszkedő, ami nem érdekeli.

- Érdekelnek az olyan figyelemre méltó tehetségek, mint Szalóki Ági, Palya Bea, de hallani, látni őket csak lemezről és koncerteken lehet. Kilapátoljuk ebben a műfajban is a minőséget! - mond tömör kritikát napjaink médiadivatjáról.

- Kikapcsolódásként milyen zenét hallgat?
- Főleg komolyzenét, az pihentet. Ha van időm, kutatom az európai nemzeti trendeket. Irigylem a németeket, akik méltóan kezelik saját rockzenéjük nagy reprezentánsait Péter Maffayt, vagy Herbert Grönemeyert. Ha dolgozom inkább prózát olvasok, filmet nézek, vagy tévét, valamelyik külföldi csatornát, mert a magyar televíziókban ritka a számomra megfelelő műsor.

Arra a kérdésre, hogy mit érez koncertjei közben, sajátos kettősségre mutat rá:
- A koncerteken van, ami bennem történik meg, s néha van, ami nem vág egybe a színpadon történtekkel. Vannak nagyszerű koncertek, amik bennem "nem jöttek össze", mert valami kizökkentett. Erről a közönség nem tud - avat be a művész titkaiba, egyúttal megjegyzi, hogy szerencsére jóval több olyan van, amin nagyon jól érezte magát, mint például a két évvel ezelőtti Aréna-koncerten is.

- Ha jó formában vagyok, nem zavar semmi, a"nehezebb" közönséggel is boldogulok. Sokszor érzem, hogy tökéletesen összejöttek a dolgok, s ennek így is kell lennie.

A felkészülés a koncertre olyan, mint az élsportolóké egy nagy versenyre.

- Megszűnik minden, idén például nem nagyon lesz karácsonyom, mert ilyen koncert előtt nem járhatok üzletekbe vásárolgatni. Karácsonyfát azért díszítek. Bensőséges, intim lesz az ünnep a szűk családdal, ha kevesebb időm jut is majd rá, mint máskor. Nagy létszámú baráti karácsonyt nem tudok szervezni, sem azon részt venni. Meghívásokat nem fogadok el, nem megyek tömegbe, hogy ne kapjak fertőzést. Egy operaénekes három áriát énekel, s lehet, hogy előtte óvatosságból egy hétig nem beszél. Én két órát énekelek, ami nagyon komoly fizikai megterhelés, mentálisan, hangilag nagyon koncentrálni kell. Nem lehet félvállról venni.

Nézd meg ezt is: Meglepő levelet találtunk - a szerző: Koncz Zsuzsa

Kovács Miklós – MTI
fotó: megirom.hu

[2008.12.29.]