"Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát, nem sajnálta rá a napot, kettőt-hármat összetoldott" - Ki ne ismerné a nótakedvelők körében ezen klasszikus sorokat? Azonban sokan nem is tudják, valójában hogyan született ez a dal, vagy milyen körülmények között fogant meg a "Ne szidjátok a részeget" című nóta.
Ezen melódiák szerzője Fejes Imre több mint 165 nótával gazdagította a világot. - Dalaiba beleszőtte mindazt az életörömöt és huncutságot, amit szívében őrzött, hisz nagyon vidám szeretetreméltó ember volt - meséli fia, Árpád, aki Újbudán él, és hűen őrzi édesapja emlékét és alkotásait is.
A tehetséges zeneszerző-szövegírónak nehéz sorsa volt, 5 éves korában szülei eltávoztak az élők sorából, ezért rokonai nevelték fel. A kis Imre belülről jövő ösztönös muzikalitással volt megáldva - már pici korában nagyon vonzódott a dallamhoz, a zenészek hamar pártfogásba is vették a kis tehetséget. Később árvagyerekként felvételt nyert a honvédség katonazenekarába, ami akkoriban bizony igen nagy szónak számított.
A zenenövendék rögös útja egészen a Zeneakadémiáig vezetett, ahol zeneszerzés és oboa szakon végzett. Ezután a rendőr zenekarban oboázott, később pedig a Nagykörúton saját zeneiskolát is üzemeltetett. 1940-ben feleségével és kisfiával Kolozsvárra költöztek, ahol az Operában zenélt, majd színházi muzsikát tanított az Akadémián - négy év után azonban el kellett hagyniuk Kolozsvárt, és családjával Budapestre települtek.
A Fejes família igazi muzsikus család, szinte majdnem az összes gyerek zenélt. Árpád például képzett fuvolás, egykor a Pénzügyőr Zenekarban is játszott, sőt, katonazenész is volt - amire pedig a legbüszkébb, hogy 16 évesen a Szegedi Operában együtt muzsikált édesapjával. - Amióta csak emlékszem, kiskoromban mindig színházba jártam. Édesapám bevitt a művészvilágba, örökké dal, muzsika és vers vett minket körül. Nem véletlen hogy az egyik dalának az a címe, hogy"Nótát reggeliztem, nótát vacsoráztam" - meséli Árpád.
1935-ben a Magyar Rádió kiírt egy muzsikus pályázatot, melyet Fejes Imre a "De szeretnék meseország kiskirálya lenni" című dalával megnyert - ezt a muzsikáját Arany Plakettel jutalmazták. Árpád szerint édesapja olyan különleges és csodás képességekkel rendelkezett, hogy bármilyen helyzetben és bármilyen témában pillanatok alatt képes volt megalkotni egy nótát. Egyszer például meglátott a kalitkában egy kanárit, és azon nyomban megírta a "Ki tanított téged, dalos kis madárka" című művét.
Máskor pedig miközben egy tanítványával sétált az utcán egy pityókás emberre lett figyelmes, aki igen megbotránkoztatta a járókelőket. A diák szólni akart tanárárhoz, aki ekkor így válaszolt neki: "Maradj csöndbe suhanc, most költök" - és mire hazaértek a zenezseni megkomponálta és megírta a "Ne szidjátok a részeget" című nótáját. Arra is volt példa, hogy miután bánatára nem nyert a lottón, szomorúságát dalba öntötte - ebből is született egy talpalávaló. Zenéit olyan nagyszerű művészek előadásában lehetett hallani, mint Cselényi József, Utri Anna, vagy Szentendrei Klára, Gránát Zsuzsa, Tarnai Kis László vagy Bokor János.
Árpád feleségével él Újbudán, és a mai napig nagy szeretettel hallgatja "az öreg dalait", amelynek szövegeit nagy részben édesapja írt, sokszor azonban diákjai verseit zenésítette meg. Ahhoz, hogy az ember minden kis dologban megtalálja a jó témát, az érdekességet, a szépet és a jót, különleges személyiséggel kell rendelkezni. A nótás kedvű Fejes rendkívül humoros és jó kedélyű ember volt, emellett nyugodt és nagyon megbízható, fia szerint az, aki már kétszer találkozott az "öreggel" máris a szívébe zárta őt. Nagyon mulatós mókás férfi volt - nemcsak a színházban szerették, de a tanítványai is tisztelték csodálták - meséli.
Az egyik talán leghíresebb Fejes-szerzeménynek, a "Nótás kedvű volt az apám" című dalnak is szintén megvan a maga igen egyszerű, ám annál eredetibb története.
Az akkor még kis Árpád egyik este rosszcsont fiú lévén jó koszosan és éhesen tért haza a játszótérről, apja ezzel fogadta: "Ezit-azát az anyádnak, azonnal eridj be mosakodni!". Erre Fejesné a konyhában félhangosan megjegyezte, hogy "Miért csak az anyákról szóló dalok születnek, az apákat miért nem említik a melódiák?" Ekkor Imre hirtelen eltűnt a szobájába, aztán kis idő múlva előbújt, és büszkén előadta a "Nótás kedvű volt az apám" című szerzeményét.
Ez a zenemű volt a világhíres Puskás Öcsi kedvenc dala is, azt mesélik a Föld minden táján ezt énekelte. Halálos ágyánál is ez a muzsika szólt a világtól és örömöktől, bánattól búcsúzó magyar klasszis fülébe, sőt, a temetésén is végig ez a dallam hallatszott - ráadásul Puskás előadásában. - Ezt a közvetítést pedig bizony a fél világ látta és hallotta - mondja Árpád.
Szülőfalujában, Mezőtúron egy bronz dombormű őrzi Fejes Imre emlékét, dalai, gondolatai, huncutsága és életvidámsága pedig több millió ember szívében él tovább.
Hírek
