ifjabb Malek Miklós: ˝Sosem fogom elfelejteni.˝

Mindketten fiatalok és tehetségesek, nem mellékesen pedig igazi zenei múlttal rendelkező családból származnak. Édesapjuk, idősebb Malek Miklós nem kisebb emberekkel dolgozott együtt, mint például Hofi Géza, édesanyjuk, Toldy Mária pedig a táncdaléneklés után énektanárként nevelte és képezte a zenei tehetségeket.
 

Malek Andreával és testvérével, ifjabb Malek Miklóssal az interjú tárgya eredetileg a nagy családi koncert lett volna, amit áprilisban tartottak a Művészetek Palotájában. Azonban mivel mindketten igen elfoglaltak és sokat dolgoztak az elmúlt időkben, egy kicsit csúszott az anyag elkészítése. Végül szerencsésen sikerült összeegyeztetni az időpontokat, és a koncert mellett szó esett többek között Andrea új lemezéről, illetve mindketten meséltek egy kicsit jövőbeni terveikről is.

– Volt egy közös koncertetek még tavaly a New Orleans Music Clubban, áprilisban pedig egy nagy családi koncert aMüPá-ban. Kinek a fejében merült fel először az a gondolat, hogy közösen zenéljetek?
– Ifj. Malek Miklós: Azt hiszem az én fejemből pattant ki a gondolat még évekkel ezelőtt, de valahogy akkor nem volt hatással a családtagjaimra. Viszont arra elég volt, hogy e gondolat magját elültessem, ami ki is csírázott 2011-re. Andrea vette a szervezés és a házigazda szerepét magára, nélküle nem született volna meg ez a koncert.
– Malek Andrea: Tényleg így volt, ami otthon teljesen spontán az életünk része, most az egyszer szerettük volna megmutatni. Ahány ember, annyiféle zenei világ, beleértve a fiaimat, és a férjemet, Waltert is.

– Miben volt más, mint az eddigi fellépések?
– M.M.: Azt hiszem, hogy mindenben más volt, mert nem szoktunk együtt fellépni családilag. Anyám köztudottan abbahagyta a előadóművészi pályát, hogy a gyerekeivel és a tanítással foglalkozhasson, ám ennek a koncertnek az erejéig mégis úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk. Nagy élmény volt velük együtt énekelni, örülök, hogy ezt megadta a sors nekünk.
– M.A.: A műsorban a saját dalaink mellett sok közös produkció hangzott el, amit már próbálni is nagyon vicces volt, én is egész más fényben láttam a szüleimet, törékenyebbnek, esendőbbnek.
Mindig csak hallgatom a történeteket róluk, de most én is érezhettem anyu királynői erejét, ahogy a "Rövid az élet" középrészét énekli, és láthattam azt a csibész fényt a papám szemében, ahogy a sok embernek mesélve énekelt, és magát gitáron kísérte. Sosem fogom elfelejteni.

– Hogyan zajlottak a próbák?
– M.M.: A próbák részemről önállóan zajlottak, mert én csak a koncert előtti pár nap érkeztem Budapestre. Ezek a napok természetesen kemény munkával és próbákkal teltek. Sok szöveget kellett megtanulni hirtelen, hiszen Apám és Anyám nagy slágereit is énekeltük együtt, ahol nem illik bakizni!
– M.A.: Jaj, rettenetes volt, mivel az én drága jó Böhm Gyuri rendező barátommal tavaly nyáron mi már mindent szépen elképzeltünk, és ezt aztán az utolsó pillanatig változtattuk, hogy mindenkinek jó legyen... és ez ugye nem tett jót az idegeimnek, mert köztudottan sokat bírok, de a kisbabánk mellett nem sok kreatív energiám maradt :)))). Persze, 2009-ben, amikor a koncert napját kitűztük, Léna baba még csak egy lenge tavaszi sóhaj volt...

– Mik az előnyei, esetleg hátrányai annak, hogy családtagok dolgoznak együtt ezen az eseményen?
– M.M.: Azt mondanom sem kell, hogy itt olyan emberekről van szó, akik a munkájukban vezető pozícióhoz vannak hozzászokva, itt mégis együtt kell, hogy dolgozzanak. Ez mindenkitől extra figyelmet és türelmet igényel, de a végeredmény általában azt igazolja, hogy nagyon megéri ezt megtenni.
– M.A.: Így is van, a koncert őrületes siker volt, és amellett, hogy örömet szereztünk sok embernek, veszekedés nélkül (ami ugye teljesen kézenfekvő lett volna), megerősödve kerültünk ki a helyzetből.

Nyomj egy lájkot, ha szereted a musicaleket.

– Mik voltak a közösen énekelt dalok?
– M.M.: Mindenki hozott a saját „zenei kosarából” és egymás dalait is énekeltük közösen, ami szerintem a fénypontja volt az estének.
– M.A.: Nagyon szép és vicces volt a "Kell néha egy kis csavargás" négyesben a Papámmal, Mikivel, és Hofi Géza hangjával, csodálatos volt a "Hull az elsárgult levél", Miki gitáron kísérte magát modern felfogásban, a szerző eredetiben, zongorán. A koncert végén, ahogy az otthon szokásunk, négy szólamban énekeltük a finálét. De elénekeltem Walterrel a "Macskaduett"-et is, sőt Gábor fiam szerzeményét is előadtuk délszláv stílusban, ő Goc-on játszott, a szólót Péter öccse adta trombitán. Persze a saját szövegemmel, a címe mi lehet más ennyi férfi között, mint "Sördal".

 Az interjú a következő oldalon folytatódik!

[2011.07.20.]