Az amerikai Red Sparowes és a japán Mono lép fel a Hajón

Első alkalommal lép fel Budapesten a post-rock talán legnagyobb hatású és legelismertebb supergroupja, a Red Sparowes, akik a japán Monóval váltják majd egymást az erre leginkább alkalmasabb színpadon, az A38 hajó fedélzetén.

Mono (JP)

Az 1999-ben Tokióban alakult, elsöprő energiájú instrumentális rockzenét játszó Mono zenekar ma Japán egyik legsúlyosabb zenei exportcikke, amely öt kontinensen turnézik.

Legnagyobb hatással zenei stílusuk kialakulására az amerikai Sonic Youth volt, valamint az ír My Bloody Valentine, majd ahogy egyre közeledtek a klasszikus zenéhez, s együttesük melett párhuzamosan vonószenekart is beépítettek fellépéseikbe, úgy lettek egyre inkább érezhetők zenéjükön Ludwig van Beethoven, Ennio Morricone és Henryk Górecki hatásai is.

Az együttes masszív rockos hangzásának a mélyén a Rolling Stones keménységét, elszállottságukban és hosszú, szárnyaló improvizációikban a Can invencióját, valamint eltökéltségükben és komolyságukban a kortárs komolyzene nagyjainak, Cage-nek és Berio-nak a nyomait fedezhetjük fel.

Red Sparowes (US)

Vegyünt két neves és kellően súlyos zenekart (Neurosis, Isis), elnyomott tagjaikat – úgymint billentyűs vagy vizualizációs – egyéb neves post rock zenekarok (Halifax Pier, Angel Hair, Pleasure Forever) tagjait és végeredményül megkapjuk az eddigi post rock színtér legtechnikásabb bandáját, a Red Sparowes-t.

A történet ugye adott, az "elnyomottak" unatkoznak jelenglegi szerepükben – akik egyébként máshol is feltűnnek (Old Man Gloom, The Gersch) – és szeretnének egy a jelenglegi zenekaruk stílusához közel állot, de mégis finomabbat alkotni. Elég csak felületesen megvizsgálni az Isis lemezeket és a Neurosis újabb dolgait.

No de mégis miben különbözik annyira a Red Sparowes a ma már divattá vált tucat indie bandáktól? Először is az, hogy nem túl sléger hosszúságú dalaik bővelkednek kísérletezési hajlamokban, ami nemcsak a gitárokra terjed ki, hanem a hangzástól kezdve a finom elektronikai dolgoik minden. Tehát képükben nem az újabb Sigur Rós-t, vagy Explosions In The Sky-t köszönthetjük, hanem egy teljes egyéniséggel rendelkező élőlényt, ami folyamatosan fejlődik.

Az első demó kiadása után rögtön szerződést kaptak a Neurot Recordings-nál – ugyebár a kapcsolatok – és meg is jelentethették első hivatalos lemezüket, az At The Soundless Dawn-t. Hangzásában ez még a hagyományos post rock vonalat követi, de következő albumukon már egy sokkal egyedibb hangzás figyelhető meg. Az Every Red Heart Shines Toward The Red Sun méltán nevezhető súlyosabbnak elődjénél, hiszen az elektronika is jobban közelít a noise dolgokhoz, mint szimplán az ambient-hez és a gitárok is fémesebben szólnak. Időközben kiadtak egy közös kislemezt a Gregor Samsa nevű – szintén post rock – formációval, ami mégjobban felkeltette az emberek érdeklődését.

A mai világban nehéz egyszerre olyat alkotni ami egyedi, de mégsem távolodik el annyira ismeretlen területekre, hogy az már idegennek hasson, ne adj isten közben még ügyesen/technikásan is csinálni mindezt… A Red Sparowes ilyen. Gyönyörű színfolt a mai zenei palettán.

[2011.07.19.]