Sziget 2011, 3. nap: Melankólia és metamorfózis

Az érzelmes rock zenék mellett a Prodigy ellenállhatatlan hangáradata járta át a Szigetet.

A nap, amire én magam és ismerettségi köröm nagy része várt: eljött a Deftones ideje. A már egy nappal a fellépése előtt megérkező, és a városban is flangáló sacramentói srácok előtt azért még adódott néhány emlékezetes pillanat.

Itt van mindjárt a Nagyszínpadon délután hatkor kezdő Skunk Anansie, amely levette a lábáról a szép számmal jelenlévő közönséget. Ez persze az énekes Skinnek volt köszönhető, aki azon felül, hogy éneklésével mindenkit lenyűgözött, energikus fel-alá szaladgálásaival, az embereket örökös táncra hívásával is kiérdemelte a nap előadója címet, szobrot neki…

Ez az immáron 44 éves, Mick Jagger szájtérfogatú hölgy olykor teljesen elragadtatta magát, utaztatta magát a közönség kezein, énekelve közben refrénjeit. Volt, amikor az egyik kameramennel incselkedett - hátsóját odasimította a nevetéstől majdnem hanyatt eső tévésnek, nem mindennapi jelenet volt. Lenyűgöző sztár, flitteres kezeslábasában is sugárzott belőle a szexualitás, pedig a védjegyének számító kopasz fejecskéje nem pont erre predesztinálja. Egy szó, mint száz, Skin meg lett koronázva a huszonéveseket elhomályosító energikus fellépése után.

A Pop-rock helyszínt elhagyva irányba vettem a Metál szentélyt, amin akkor éppen a svéd The Haunted zakatoló, brutális metálja szólt - nem is rosszul. Ott is ragadtam, és megállapítottam, hogy konkrétan mindent kisajtoltak a színpadon, és annak szélén elhelyezett hangládákból. Dübörgött, porzott az elemvény előtti terület, megkezdődött a hangolás a térdzoknis bandára.

Mert aztán jöttek is ők, és mindjárt legutolsó lemezük címadó dalával, a Diamond Eyes-szal kezdték el. Ekkor futva közelítettem a tömeg felé, hogy jó helyem legyen, de sajnos ismét szembesülnöm kellett egy technikai hiányossággal, ezúttal a hangerő hiányával. Ami 30 perc elteltével kezdte megütni a normális szintet. Chinóék persze fittyet hányva a felmerült problémára hosszú utazásra vitték a jelenlévőket. A stratégia bevált, főleg, hogy egy simogató, melankólikus számot egy zúzós követett, nem hagyva pihenőt senkinek. Konkrétan olyan számok követték egymást, mint a Be Quite and Drive, a My Own Summer, a Digital Bath és a Knife Party, ez volt aztán a katartikus érzés. A Change-et a domboldalon ülve üvöltöttem együtt több ezer emberrel, majd az utolsó szekcióra visszatértem középre, jött a Passanger, zárónak pedig a 7 Words-öt kaptuk, ez zárta a felejthetetlen Deftones-estét.

Innentől kezdve már minden ráadás volt. Annak bizonyult a Prodigy fináléja is, amelyben olyan nóták szerepeltek, mint a Break and Enter, a Smack My Bitch Up, vagy az Out of Space. Itt oly nagyra duzzadt a tömeg, hogy már a NOL buli helyhez szorultunk, vagyis a Nagyszínpad előtti tér legszélére.

Bevallom töredelmesen, engem már régen nem nyűgöz le a brit elektronikus csapat egyetlen slágere sem, ami főleg annak köszönhető, hogy 1996 óta vagy hatszor látogattak el hazánkba…. A 40 ezer igazi bulihulligánt, akiknek java része legtöbbje nem hazánk szülöttje, annál inkább mozgásba hozta Keith Flint fülsüketítő magas C-je. Gerendaiék főszervezői akkor sem lőnének bakot, ha minden évben minden Sziget KFT által szervezett fesztiválra meghívót küldenének nekik…

A fesztivál hivatalos 3. napját úgy hagytam el, hogy a VOLT terasznál elkaptam Balázs Klári és Korda György playblack haknijára való visszaszámlálást, amit jobb, ha semmilyen formában nem kommentálok…

Sziget 2011 - Péntek képekben

-Páll Norbert-

[2011.08.13.]