˝Minden színpadon töltött percért hálás vagyok˝ - interjú Temesi Bercivel
- Az MR2 Szimfonikusokkal közös produkció elég kivételes fellépés volt. Nagy kihívást jelentett?
- Mi különbség van aközött, hogy George Michaellel beszélgetsz, vagy Prince-szel? Nyilván van, de ugyanúgy emberek vagyunk és ugyanúgy beszélgetünk bármiről. Az, hogy öten vagyunk a színpadon, vagy 130-an, gyakorlatilag nem számít, hiszen arról van szó, hogy kommunikálunk a hangszerünkkel. Számomra kihívások legfőképpen magammal szemben vannak. Elég sokat tanultam és tapasztaltam, nem szokott remegni a kezem a színpadon. Remegek viszont akkor, amikor egy ilyen koncertre visszagondolok, vagy megnézem a felvételt és tudatosul bennem, hogy ez megtörténhetett. A legnagyobb motivációt mégis az jelenti, amikor édesanyám felhív és azt mondja, büszke rám.
- Nemrégiben elbúcsúztál a Belmondo zenekartól. Mi volt ennek az oka?
- Hat év nagyon komoly munka van a Belmondo mögött és nagyon jó barátságok alakultak ki a közösen eltöltött idők alatt. Próbálom úgy élni
az életemet, hogy ha valamit csinálok, akkor azt száz százalékosan tegyem. Ha egy kapcsolatban nem a páromra koncentrálok, akkor érezhető, hogy valami probléma van. Ugyanezt tudom mondani a zenekarokkal kapcsolatban is, ahol ha már nem tudom garantálni a száz százalékos erőbedobást, akkor elkezdek gondolkozni. Az elmúlt fél évben nagyon sokat tűnődtem azon, hogy milyen prioritási sorrendet állítsak fel az életemben. Czutor Zoliéknak nagyon sok munkájuk van a Belmondoban, nekik szükségük van arra, hogy mind az öt tag a maximális energiát tegye bele ebbe a zenekarba. Koncerteztünk nyáron, a tőlem elvárható odaadással végeztem a munkámat, de a csapatszellemben már nem tudtam részt venni, mert ezer felé szakadtam az egyéb produkciók miatt. A Garami Funky Staff, a Gitano Live, illetve a két tévéműsor jelenleg nagyobb perspektívát jelentett. Ezt mindannyian éreztük a zenekarban, így a fesztiválszezon végeztével leültünk beszélgetni. Egyáltalán nem tudom ezt negatívumként felfogni, úgy gondolom, hogy számomra is és a zenekar számára is a lehető legjobb közös döntés született.
- Mi a legnagyobb vágyad a szakmában?
- Ez nyilván kor kérdése. Jelenleg úgy gondolom, hogy amit el lehetett érni ebben a szakmában, azt elértem. Számomra a legnagyobb elismerés, hogy csörög a telefonom és hívnak játszani. Szerencsére a naptáram tele van, amíg ez nem változik, addig elégedett lehetek. A hosszú távú cél nyilván az, hogy az ember boldogságban éljen. Azt hiszem, folyamatos boldogság nem létezik, elégedettség viszont igen. És jelenleg azt érzem, hogy nagyon elégedett vagyok és igyekszem minél több boldog pillanatot szerezni az életben.
- Mik a terveid mostanában?
- Oktatási területen vannak céljaim. 2001 óta segítek a lassan 170 tanítvány fejlődésében, akik megfordultak a kezem alatt. Igazából információkat szeretnék átadni. Nagyon sokan jönnek hozzám, és minden órának a vége egy nagyon jó beszélgetés, ami nem kifejezetten a hangszerről, hanem az ember belső dolgairól szól. Ezen felbuzdulva elkezdtem írni egy könyvet, mely egy CD-t, illetve egy DVD-t fog tartalmazni, és zenei filozófiáról fog szólni. Mivel nem csak Magyarországon szeretném forgalmazni, ezért az anyag hat nyelven íródik és igyekszem majd átadni az információkat Európa-szerte azoknak, akik erre igényt tartanak.
- Zene az idők végezetéig?
- Én inkább azt mondanám, hogy mindhalálig szeretet, tisztelet és boldogság. Ha ezeket a zenében élhetem meg, akkor igen, zene az idők végezetéig.
– Fülöp Dóra –
[2011.10.17.]
Hírek
