˝A Jézuskától minden nap kérünk.˝- Exkluzív interjú Friderikával

A szaftos bulvársztorik messze elkerülik, hite és hangja azonban éteri szeretettel tölti fel őt és környezetét. Friderika december 29-én a Budapesti Kongresszusi Központban ad ünnepi koncertet, amely több szempontból is szívhez szóló ajándék. Exkluzív beszélgetés zenéről, szeretetről, hitről egy áldott teremtéssel.
 

Egy ország izgult 1994-ben a képernyők között, amikor egy fiatal énekesnő elvarázsolta Európa zeneszerető közönségét. FRIDERIKA az eddigi legeredményesebb magyar eurovíziós induló, akinek dublini három perces előadását visszanézve, még mindig egy, az egész testemet átjáró, isteni borzongás fog el. A tisztaság, az erő és az alázat összetéveszthetetlen kombinációjával felvértezve ragadt magával milliókat akkor; és még ma is a harmónia, a nyugalom sugárzik belőle. Az interjúra kisfiával érkezik, aki le sem tagadhatná, hogy szeretet veszi körül. A beszélgetés nekem megtiszteltetés.

— Kinek mondod el vétkeidet?
— Ilyen nehéz kérdéssel kezdünk, főleg most, hogy Kocsis Tibor elénekelte az X-Faktorban? Nekem amúgy nagyon tetszett, és örültem, mert így férfiszájból nagyon meggyőző volt.
Amikor megkaptam 1994-ben, ez egy elrakott, több éve a fiókban heverő dal volt, amelyet Jenei Szilveszter írt. Engem nagyon érdekelt, és szerettem volna elénekelni. Semmiféle ellenérzésem nem volt sem a témával, sem a stílussal kapcsolatban. Ma már azt látom, hogy sokan inkább egyfajta vallásosságot akarnak belekeverni, pedig nincsen benne. Egyszerűen vannak időszakok – és remélem, egyre többen veszik észre –, hogy számadást kell tenni. Az embernek néha szüksége van arra, hogy ebben a felpörgött világban kiöntse a lelkét; ez pedig egy ilyen dal.

— Az eddigi legeredményesebb magyar eurovíziós versenyző vagy. Engem – és több százmillió nézőt – az 1994-es dublini előadásod a meghittségével, az egyszerűségével, a tisztaságával, az őszinteségével fogott meg. Milyen érzés töltött el akkor, és mi jár át most, amikor visszagondolsz arra a csodálatos három percre?
— Ez elsősorban egy szerencsés találkozás. Nagyon izgalmas és felemelő volt. Egy gyönyörű környezetben, egy zöldfülű énekesnő belecsöppent a nagyvilágba, a világot jelentő deszkákon állt, egy gyerekkori álom megvalósult… Hihetetlen volt, mégsem voltam ideges. Az ember nem érzékeli azt a nagyon sok figyelmet, csak később csapódik le. Mivel nagyon természetes volt a dal, nem kellett eljátszani, olyat csinálni, ami akkor nem volt bennem, ezért nagyon könnyen ment.
Utólag nézve, talán pont ez az esetlenség, ez a természetesség volt az érdekes. Visszakanyarodva Tibihez, nála az fogott meg, hogy egy harmincéves férfi énekelte a dalt, sugárzott belőle az erő, és hogy egy férfiszívből is feltörhetnek ilyen érzelmek. A dal érdekessége még, hogy valahogy benne van a zöldfülűség is: belekeveredtem olyan dolgokba, amelyek elvisznek onnan, amit a gyerekkori álmomban elképzeltem.
Szerintem minden esetben az a lényeg, hogyan talál egymásra a dal és az előadó.

— A december 29-ei koncertnek mi az apropója? Készülsz valamilyen különleges ajándékkal?
— Azért hívjuk ünnepi koncertnek, mert a legutóbbi nagykoncertünk öt éve volt a Margitszigeten. Az azóta eltelt idő megengedi azt, hogy a mostanira ünnepiként tekintsünk, mivel nem egy, minden évben megismételt búcsúkoncertről beszélünk. Másrészt szerencsés a dátum, mert két ünnep közé esik, így belekóstolhatunk, de nem kell beleragadnunk a karácsonyi dalokba. Természetesen szeretném a populárisabb számaimat is elénekelni. Ha sikerül, akkor lesz egy meglepetésvendégem is, aki segít a Kinek mondjam el vétkeimet?-ben… [mosolyog]
Elhívtuk Pánczél Tamás hegedűművészt, aztán fiatal, Zeneakadémiát végzett muzsikusokkal bővül a zenekar, akik a klasszikus zenét is metálosan, erővel, jókedvvel, dinamizmussal játsszák. Már nagyon várom.

— Mit jelent számodra a karácsony?
— Nem a csomagokat, nem az ajándékot, nem a sorban állást a halért. Szeretném is a koncerten elmondani, miről szól a karácsony, miről emlékezünk meg, mi az egésznek a lényege: tulajdonképpen az, hogy Jézus megszületik. Egy szekuláris világban ezt furcsa kiejteni, mindenféle mellékérzet nélkül szóba hozni. Ha viszont nem hozzuk szóba, elveszítünk olyan értékeket, mint például maga a karácsony. Szeretném felvállalni, hogy beszéljünk arról, melyek a valóságos ünnepeink, miért jó erről megemlékezni, egyáltalán miért fontos ennek a személynek az emlegetése, miért nem ciki szóba hozni. Szeretném ezeket a felszíneket egy kicsit megkapargatni, ám legfőképpen legyen egy zenei élmény mindazoknak, akik eljönnek.
A karácsony számunkra arról szól, hogy visszamegyünk a zsidó-keresztény értékekhez, és nem vagyunk annyira modernek, hogy elmenjünk ezen ünnepek mellett.

— Otthon miként ünneplitek a karácsonyt: nagycsaládban, mi kerül az asztalra, énekeltek együtt?
— Eszem ágában sincs otthon énekelni. Sőt, le vagyok tiltva. [felnevet] A fiam azt mondja: „Anya! Olyan zavaró.” Nálunk nagy családi partik nem igazán vannak, mert a férjem szülei már meghaltak, az enyémek pedig elváltak. Ezért – hogy senki se sértődjön meg – elmegyünk apukámhoz, ott az évi rohanást próbáljuk lelassítani; utána szaladunk mamihoz, ahol a testvéremmel és az unokahúgommal is találkozunk; aztán meg igazából hármasban, mondhatni szűk családi körben vagyunk. Akkor vagy elmegyünk néhány napra valahova kikapcsolódni, vagy – mint például most – 27-én próbálunk, 29-én koncertezünk, majd utána utazunk el egy pár napra. Aztán folytatódik a lótás-futás.

— Mit kérsz idén a Jézuskától?
— Na, ez az, ami nincsen karácsonykor, mert a Jézuskától minden nap kérünk. Most a jó koncertet kérem.
— [Friderika kisfia, Christopher, azaz ahogy ő kérte, Kiko közbeszól] …meg azt, hogy elmehessünk Jeruzsálembe.
— Tavaly ilyenkor polip volt a hangszalagomon, és már néhány hónapja nem tudtam énekelni, mivel korábban megfáztam, ráénekeltem, ezáltal megerőltettem. Pont múlt évben, karácsonykor műtöttek. Azóta a hangom sokkal erősebb, és jobb a hangszalagom állóképessége is. Számomra így, ebből a szempontból is ünnep a karácsony.

Vedd meg a jegyedet kezelési költség nélkül ITT a december 29-ei koncertre!

— Mit tervezel a 2012. évre?
— Szeretnék továbbra is énekelni, koncertezni; hogy miképp, az a jövő titka.

— Minden ember a teljességre, a tökéletességre törekszik. Hogyan állsz a boldogsággal, ami ennek a fő záloga?
— Azt gondolom, egy elégedettséget el lehet érni, de a boldogságot nem. Lehet, most kicsit ellentmondok magamnak, mert az egyik albumom címe az, hogy Boldog vagyok. Akkor azonban még nem tudtam, hogy számomra a boldogság valóban a tökéletesség, az, hogy nincs árfolyamváltozás, nincs hitel, illetve minden ehhez kapcsolódó, földi dolog, nincs betegség, nincs fájdalom. Szóval egy elégedettség elérhető. Én már nagyon elégedett vagyok, ha a fiam felnő, lesz egy jó szakmája, szeretni fogja, amit csinál, ha mindenféle komoly betegség nélkül, évtizedeket el lehet tölteni a Földön. Viszont, ha már karácsony, akkor van egy személy, aki a tökéletesből jött, és van lehetőségünk, hogy oda eljussunk; ehhez viszont a hitre van szükség.

- Aigner Ivan -

A következő oldalon Frideerika videókat találhatsz!

[2011.12.22.]